Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Vannak olyan emberi nagyságok, akikre nem zajos egyéni sikereik miatt emlékeznek, hanem mert tevékenységük nemzedékek szellemi fejlődésére hatott, akik még hobbijukkal is értéket teremtettek, akik a legviszontagságosabb időkben is mentek tovább a számukra kijelölt úton. Ilyen volt Csapody Vera, akinek mind élete, mind pedig munkássága példaértékű lehet számunkra.
Valószínűleg kevesen ismerik Csapody Vera nevét, de ha a kezünkbe vesszük a Búvár zsebkönyvek egyik példányát, és megcsodáljuk a benne lévő növények páratlan szépségű és tudományos igénnyel készült illusztrációit, akkor már közelebb léptünk e magyar polihisztor egyik zsenijének megismeréséhez. Ám életműve korántsem az ismeretterjesztő zsebkönyvek illusztrálásában merült ki.
Csapody Vera, az első magyar fizikusnő
Gyakorló szülőként is tanulságos volt olvasni, hogy a hatgyermekes családba született Csapody Vera karrierjére milyen hatással volt nem is a szülői minta, nem is a nevelés, hanem az, ahogyan édesapja felkeltette érdeklődését a természet, a növények és állatok világa iránt. Ami cikkünk főszereplőjének élete egy kritikus pontján majd nagyon fontos szerephez jut.
Csapody Vera orvos édesapja, illetve a lány festő nagybátyja hatására kezdett el művészetekkel, elsősorban rajzolással és festéssel foglalkozni. A festés és a természet világa pedig egy végtelen, kimeríthetetlen szerelemmé formálódott főhősnőnk életében. Szakmáját mégsem a természet, hanem a természettudományok adták: fizikusnak készült (ami talán a művészet világától távolabb esik, de a természet világához nagyon is közel áll). Ma sem ismerek túl sok hölgyet, aki fizikusnak tanult (ha jobban belegondolok, talán ha egy fő homályos képét tudnám előkaparni emlékezetemből), a 20. század elején azonban igazi ritkaságnak számított, ha valaki nőként erre a pályára készült. Olyannyira, hogy érettségi után Csapodynak külön engedélyre volt szüksége ahhoz, hogy beiratkozhasson a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol első nőként szerzett diplomát az egyetem matematika-fizika szakán.
A történelem közbeszól: a fizikatanárságtól a Növénytárig
Itt tervezte folytatni tudományos karrierjét, fizetés nélküli gyakornoki pozíciót is vállalt a fizika tanszéken, de a sors közbeszólt. Édesapja korai halála okán hat testvére ellátásáról kellett gondoskodnia, ami miatt tudományos karrierje derékba tört. Hogy el tudja tartani az árván maradt családot, munkába kellett állnia, és előbb óraadóként, majd rendes tanári állásban igyekezte megkeresni a kenyérre valót. 1916-tól a Sacre Coeur Sophianum katolikus leánygimnáziumban tanított matematikát és fizikát. Nem is kis sikerrel, hiszen az elsőre kifejezetten száraznak ható tudományokat olyan lelkesedéssel és kreativitással tanította, egyéni módszerei olyan hatékonyak voltak, hogy ezzel rengeteg tanulót nyert meg a természettudományoknak az iskolában töltött mintegy 32 év alatt. Az itt töltött három évtizedből az utolsó 10 évben az intézmény igazgatójaként működött. A második világháború alatt önkéntes ápolóként dolgozott, de a gimnázium falai között zsidó származású honfitársait is bújtatta.
Tanári munkáját viszont nem fojtathatta, mert a sors és a történelem megint közbeszólt. 1948. május 9-én közzétették a Magyar Dolgozók Pártja programtervezetét, miszerint az egyházi fenntartású iskolákat állami tulajdonba kell venni. És hiába a püspöki karok tiltakozása, az Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter vezette kabinet megkezdte az ország legszínvonalasabb szellemi műhelyeinek „átalakítását”, ami a gyakorlatban az egyházi iskolák tanári karának menesztését, az iskolák javainak elsikkasztását jelentette. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetőn veszítette el állását és iskoláját Csapody Vera is, aki ezt követően – miután időközben, úgy mellékesen, botanikából is doktorátust szerzett – a Természettudományi Múzeum Növénytárának tudományos főmunkatársa lett. Innen ment nyugdíjba 1966-ban. Ám nyugdíjas éveinek mintegy 20 évét is aktívan töltötte.
Visszaút a fizikától a festmények és növények világába
Már az 1910-es évektől készített növényakvarelleket, első komolyabb munkája ezen a téren Jávorka Sándor híres akadémikus A Magyar flóra című művének illusztrálása volt. Ez a mű mind tartalmát, mind pedig illusztrációit tekintve az egyik legigényesebb, legtöbbet használt növényatlasza Közép-Európában. Ám akinek megvan otthon az Erdők-mezők virágai vagy az Iconographia Florae Hungaricae, amely mintegy 4000 növényfajt gyűjt össze, vagy akár a Búvár zsebkönyvek valamelyik növénytannal foglalkozó darabja, az is polihisztornőnk által illusztrált kötetet tarthat a kezében. Csapody Vera nemcsak rajzolt, hanem a megfigyelések érdekében rengeteg növényt csíráztatott is, így komoly növénykollekció birtokosa is volt.
Páratlan munkássága 12 ezer növényakvarellt foglal magába, rendkívül szemléletes táblarajzainak köszönhetően pedig több nemzetközi eseményen, világkiállításon is elismerték. Munkáival ma könyvein kívül a Magyar Természettudományi Múzeum növényakvarell-gyűjteményének megtekintésekor is találkozhatunk.
És azt tudtad, hogy vannak olyan virágok, amelyeket meg lehet enni, ráadásul gyógyhatásúak is? Ha érdekel melyik virágokról van szó, olvasd el következő cikkünket!
