1983 novemberében olasz és magyar elkövetők betörtek a budapesti Szépművészeti Múzeumba, és hét nagy értékű műkinccsel távoztak.
„Döbbenet telepedett november 6-án, vasárnap este a rádióhallgatókra, televíziónézőkre – az ország egészére –, amikor elhangzott a hír: szombaton a késő éjszakai órákban ismeretlen tettesek betörtek a budapesti Szépművészeti Múzeumba, és hét, ott kiállított nagy értékű festményt tulajdonítottak el” – írta a Népszava 1983. november 9-én, négy nappal azután, hogy olasz és magyar elkövetők szinte felbecsülhetetlen értékű festményeket loptak el a Szépművészeti Múzeumból. Az eset megrázta a magyar közvéleményt és a Kádár-rendszer közbiztonságába vetett hitet, így a rendőrség (az Interpollal karöltve) nagy erőkkel eredt az elkövetők nyomába.
De ki volt a festménytolvajok megbízója, és hogyan sikerült pontot tenni a nem mindennapi bűnügy végére?
Katalin és „Mario”
A 17 éves Jónás Katalin Olaszországba szeretett volna férjhez menni. Olaszul tanult, kereste az olasz férfiak társaságát – és úgy érezhette, megfogta az Isten lábát, amikor megismerkedett egy Budapesten tartózkodó 21 éves olasz fiatalemberrel, aki Graziano Iori álnéven mutatkozott be: „Mario Renato” azzal szédítette a fiatal lányt, hogy feleségül veszi, és Olaszországba fognak disszidálni. Jónás Katalin viszont nem tudta, hogy „Mariót” rablógyilkosságért körözi az olasz rendőrség, és esze ágában sincs nősülni: sokkal inkább a magyar állam műkincsei érdeklik.
Jónás Katalin később „Mario” ismerőseivel is találkozott. A 38 éves Ivano Sciantit (alias Carlót), az 51 éves Giacomo Morinit, Carmine Palmesét (29) és Giordano Incentit (32) szintén nem szép fővárosunk turistanevezetességei vonzották Budapestre: a férfiak Romániából érkeztek, hamis útlevéllel, és pontosan tudták, milyen bűncselekményre készülnek.
A zöldséges és féltestvére
Két büntetett előéletű, korábban betöréses lopásért elítélt magyar férfi is részt vett a bűncselekmény tervezésében. Raffai József (20) zöldséges és féltestvére, a 27 éves Kovács Gusztáv nem tudtak olaszul:
Katalin megjelenése előtt kézzel-lábbal magyarázkodva próbálták megérteni egymást, az érdi lány megjelenésével azonban elhárultak a nyelvi akadályok is.
Az olaszok tízezer dollárt ajánlottak magyar bűntársaiknak, akik fel sem tudták fogni, mekkora összegről van szó: „Sok… Nagyon sok pénz” – vallották később a tárgyaláson.
Gyerekjáték volt a betörés
A férfiak napokig járőröztek a Szépművészeti környékén: figyelték, mikor gyulladnak fel és alszanak ki a lámpák, amelyekből a biztonsági őr útvonalát próbálták kikövetkeztetni. Végül november 5-én látták elérkezettnek az időt a rablás megvalósítására.
A múzeumot éppen tatarozták, így az állványokon felmászva jutottak a második emeletre.
Ott egyikük üvegvágóval kivágta az ablakot, majd az olasz terembe jutva leakasztottak hét képet a falról: Raffaello Esterházy-Madonna és Ifjú képmása című festményeit, Tiepolo Pihenő szent család és Mária hat szenttel című képeit, két Tintoretto-mellképet és egy ismeretlen festő Giorgione képmása című alkotását. Attól sem kellett tartaniuk, hogy a riasztó lebuktatja őket, hiszen az még augusztus 3-án elromlott, november 1-jén pedig az ideiglenes riasztó is üzemképtelenné vált. Munkájukat segítette a tér gyér megvilágítása és a november 7-ére készülődő rendőrség is: ki gondolta volna, hogy éppen a Szépművészeti Múzeum válik célponttá?
Éjjeli őrjárat
A biztonsági őrök éjféli őrjáratukkor szembesültek a szomorú valósággal: a tettesek a képek kereteit, valamint egy olasz gyártmányú csavarhúzót, egy olasz feliratú műanyag zsákot és egy zöld-fehér-piros kötelet hagytak maguk után. A televízió nézői november 6-án este, A Hét című műsorból tudták meg a történteket: ekkor mondták be azt is, hogya műkincsek összértéke másfél milliárd forint, ami 1983-ban elképzelhetetlenül magas összegnek számított. Néhány napig még cikkeztek az eseményről, majd hírzárlatot rendeltek el – miközben nagy erőkkel folyt a nyomozás.
Az olasz szál
A rendőrség a helyszínen található nyomok alapján rögtön olasz elkövetőkre kezdett gyanakodni, és néhány ujjlenyomatot is sikerült rögzíteniük. Öt nappal később Százhalombattánál előkerült a Dunából a képek vakkereteivel együtt egy ugyanolyan, olasz feliratú műanyag zsák, mint amit a múzeumban hagytak az elkövetők. Nekiálltak leellenőrizni azoknak az olasz állampolgároknak az adatait, akik a kérdéses időszakban Magyarországon tartózkodtak, végül ötvenre szűkült a lehetséges elkövetők száma. Lakossági bejelentések is érkeztek, de nem vitték előbbre az ügyet.
Budapestről Görögországba, egy Lada csomagtartójában
A fordulat akkor következett be, amikor az eltűntként nyilvántartott Jónás Katalint előállították, és kiderült: ő tolmácsolt a magyar és olasz elkövetők között. December közepén elfogták a két magyar elkövetőt is, akik közül Raffai tört meg előbb; Kovács még egy hónapig bizonygatta az ártatlanságát. Az olasz műkincstolvajok időközben Románián és Bulgárián át Görögországba szállították a festményeket, egy Fiat és egy Lada csomagtartójában. Egy kivételével: Raffai megmutatta a rendőröknek, Törökbálinton hol ásták el biztosítékképpen Raffaello Ifjú képmása című művét, egy nejlonzacskóba csomagolva.
Az étolajgyáros, aki soha nem hallott Raffaellóról
Az olasz tolvajokat végül 1984 januárjában fogta el az olasz rendőrség – erről a hírzárlatot megszegve a Népszabadság tudósított január 15-én.
A festményeknek egy névtelen telefonos bejelentés alapján egy görög kolostorban (Panagia Tripiti) bukkantak a nyomára.
Mint kiderült, egy görög étolajgyáros, bizonyos Efthimiosz Moszkoklaidesz lehetett a megbízó, ezt azonban nem sikerült bizonyítani: a milliomos görög, amikor kérdőre vonták, azt felelte, soha életében nem hallott Raffaellóról. A súlyosan sérült képeket a Malév különjáratával hozták haza, és rendőri felvezetéssel vitték vissza a Szépművészeti Múzeumba, ahol azonnal megkezdték a restaurálásukat.
A műkincslopás következményei
Az elkövetők büntetőpere 1984 áprilisában kezdődött. Kovács Gusztávot 12 év fegyházra, Raffai Józsefet hét év börtönre ítélték. Jónás Katalin 6 hónap felfüggesztett börtönbüntetéssel megúszta, de arra kötelezték, hogy dolgozzon, ellenben eltiltották bizonyos szórakozóhelyek látogatásától. A római bíróság az olasz elkövetők esetében nem járt el túlzott szigorral: a banda minden tagja kevesebb mint ötévnyi börtönbüntetést kapott, és annak is csak egy részét kellett leülniük. Az ügy következményeként a múzeum főigazgatóját, Garas Klárát nyugdíjazták. Nem tiltakozott, felelősnek érezte magát a történtek miatt, de hozzátette: „Azt hiszem, én vagyok a világon az egyetlen, akitől egyszerre két Raffaellót is elloptak.”
Ha olvasnál még a kádári Magyarországon történt különös esetekről, az alábbi cikkünket ajánljuk:
