Bruno Lohse fontos szerepet vállalt Párizs művészeti értékeinek összegyűjtésében és ellopásában a második világháború alatt. Jó viszonyban volt Hermann Göringgel, akinek számos festményt és szobrot játszott át – mégis, a nácik veresége után megúszta a büntetést.
1983 novemberében olasz és magyar elkövetők betörtek a budapesti Szépművészeti Múzeumba, és hét nagy értékű műkinccsel távoztak.
Bár Amerikában törvényi háttere van a nácik által elrabolt műkincsek tulajdonlásának, Európában egyelőre nincs hasonló jogi kényszerítő erő. Egy nemrég felbukkant Kandinszkij-festmény ügyében a jelenlegi tulajdonos válaszra se méltatta a visszaszolgáltatásra való felszólítást.
A Harmadik Birodalom a 20. század legnagyobb műkincsrablójának számított: a második világháború idején a nácik az általuk megszállt területekről ezerszám tulajdonították el az értékes festményeket és szobrokat, melyeket a jövő zálogának tekintettek – a becslések szerint 650 ezerre tehető az elorozott alkotások száma. A német hadsereget azonban megelőzte a híre, egyesek pedig minden erejükkel igyekeztek elrejteni a műalkotásokat, mielőtt megérkeztek volna Hitler inváziós egységei.
Egyesek súlyos titkokat visznek magukkal a sírba, mások viszont könnyíteni szeretnének a lelkükön, ezért utolsó leheletükkel bevallják legjobban őrzött titkaikat. Gyilkosságokra, szélhámosságokra és eltűnt műkincsek hollétére is derült már fény ily módon.
Titokzatos telefonok az éjszaka közepén, személytelen szállodaszobák, földrészeken átívelő nyomozás, tárgyalások különböző bűnözőkkel: így fest az igazi műkincsvadász, Arthur Brand munkája dióhéjban.
