Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Azt bátran állíthatjuk, hogy a Bhutáni Királysághoz még csak hasonló sincs a világon. Mert hol van még egy olyan hely a földkerekségen, ahol pénz helyett boldogságban mérnek mindent?
A fél magyarországnyi területű országban ugyanis valóban GNH-indexszel, vagyis bruttó nemzeti boldogságban, a polgárok boldogságszintjével mérik a jólétet. Az egyedülálló filozófiát az 1970-es években Bhután negyedik királya, Jigme Singye Wangchuck vezette be az ország előrehaladásának és fejlődésének mérésére. A boldogságra helyezett hangsúly aztán olyan politikához és gyakorlatokhoz vezetett, amelyek valóban az emberek jóllétét helyezik előtérbe:
ingyenes egészségügyet és oktatást, fenntartható turizmust, valamint a környezet és a kultúra megőrzését és védelmét.
A magasságok boldog országa
Az India és Kína tibeti régiója által közrefogott ország, amelyet északon a Himalája tekintélyes főlánca határol, alig 800 ezer lelket számlál. Bhután legméretesebb hegyei bőven 7000 méter fölöttiek, a legmagasabb a 7570 méteres Gangkhar Puensum. Bhután törvénye értelmében a hegymászóknak tilos 6000 méternél magasabb hegyre mászni, miután azokat istenek és szellemek otthonának tekintik. A Gangkhar Puensum így nemcsak a legméretesebb, hanem a világ legmagasabb megmászatlan hegye is egyben.
Bhután domborzati viszonyai egyébként meglehetősen változatosak, mert e térséget dél felé haladva már középhegység váltja fel, majd dombság és síkság is. Az éghajlat pedig éppen attól függ, hol mekkora a magasság. Mondanunk sem kell, hogy a Himalájában sarkvidékire emlékeztető a hideg, onnantól dél felé haladva viszont egyre melegszik; a csapadékmennyiség pedig nyugatról kelet felé haladva csökken.
A legnagyobb szén-dioxid-nyelő
Bhután egyediségét azonban nemcsak a domborzati viszonyai és az éghajlata adja, hanem sok minden más. Például az, hogy a világ egyetlen olyan országa, amely több szén-dioxidot nyel el, mint amennyit kibocsát. Nem is csoda, hiszen Bhután több mint 70 százalékát fák borítják – ez segít az optimális szén-dioxid-cserében.
Díjat kérnek minden napra
A Bhutánba érkező nemzetközi látogatóknak éjszakánként 200 dolláros, úgynevezett fenntartható fejlődési díjat (SDF) kell fizetniük. E napidíjat annyiszor kérik, ahány napot az ország területén tartózkodik egy turista. Ez nem kevés, pláne úgy, hogy ez még a szállás, az idegenvezetés és minden más költségen felüli összeg,
ám ezt az idegenforgalmi adót egészségügyi, oktatási és környezetvédelmi infrastrukturális projektek finanszírozására használják fel.
Az alapok elengedhetetlenek ahhoz is, hogy fenntartsák sajátos és élénk buddhista kultúrájukat, amelyet nyíltan és boldogan osztanak meg az újonnan érkezőkkel.
43 éves a király
Bhután jelenlegi királya javára az apja önként mondott le a trónról, így jelenleg a negyvenhárom éves Jigme Khesar Namgyel Wangchuck az ország ötödik királya. Az 1980. február 21-én született uralkodó a királyi légitársaság egyik pilótájának a lányát vette feleségül, házasságukból már három gyermek született. Apropó, igen, Bhutánnak saját légitársasága, mi több, egy nemzetközi reptere is van!
Még ma is népviseletben járnak
Ahogyan az a királyi család öltözetén is látszik, az egyik dolog, amely miatt Bhután kiemelkedik a többi fejlődő ország közül, a ruházat. A férfiak hagyományos viselete a „Gho”, egy térdig érő, köntösszerű ruha, amelyet a testük köré tekernek és egy övvel rögzítenek.
A nők számára ez a „Kera” vagy „Kira”, egy kötényszerű bokáig érő ruha, amelyet nagyon kényelmes viseletnek és könnyen felvehetőnek ítélnek.
Bhután örökségének megőrzése érdekében minden polgár számára kötelezővé tették egyébként a hagyományos öltözék, a Driglam Namzha viselését, így láttatva Bhután egyedi identitását.
Nemzeti állatuk is van
Bhutánnak bizony nemzeti állata is van, a takin, amelyet 2005. november 25-én nyilvánították azzá a bhutáni vallástörténettel és mitológiával való kapcsolata miatt. A legenda szerint a 15. században egy tibeti szent, Drukpa Kunley úgy alkotta meg az egyedülálló állatot, hogy egy kecske fejét egy tehén testére rögzítette.
Az állatot ezután „Dong Gyem Tsey” Takin névre keresztelték.
A szőrös állat vastag nyakú, ívelt orrú, és négy rövid, izmos lába van. A bambusszal táplálkozó takin 4000 méteres tengerszint feletti magasságban él, és a súlya akár a 400 kg-ot is elérheti. A csordákban mozgó takin bizonyos tekintetben a hegyi jakra hasonlít.
Kedvencből nemzeti sportág
Az íjászatot szinte egész Bhutánban űzik, és ez az apró himalájai királyság 1971-ben nemzeti sportágává nyilvánította a játékot, azzal egy időben, amikor Bhután az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja lett. Bár túlnyomórészt férfiak vesznek részt benne, a nők minden erejükkel azon vannak, hogy hozzátegyenek a versenyekhez. Ha nem is indulnak azokon, jelen vannak, sőt kiveszik a részüket az ételkészítésben, valamint a szórakoztatásban, tánccal és énekléssel ösztönzik a csapatot.
Különös szimbólum a házfalakon
Ha valaki turistaként Bhutánban jár, megütközhet a házak falára festett falloszábrázolásokon. Nem kevés van ugyanis belőlük, amely a buddhista országban a szerencse és a gonosz szellemek elleni védelem szimbóluma. A bhutáni kultúrában a falloszok a termékenység, a hatalom és a szerencse jelképei, és gyakran a művészet különféle formáiban ábrázolják őket, beleértve a festményeket, a faragványokat és a szobrokat.
Falloszokat festenek a házak falára, az ajtónyílások köré, a háztetőkre, táblákra és az ablakokra.
Nyitva áll a turisták előtt
A bhutáni turizmus története nem is annyira régre nyúlik vissza. Tulajdonképpen 1974-ben kezdődött, amikor a bhutáni kormány a bevételek növelése és a bhutáni egyedülálló kultúra és hagyományok külvilág felé történő népszerűsítése érdekében megnyitotta elszigetelt országát a külföldiek előtt.
1974-ben mindössze 274-en látogattak Bhutánba, de az évek során ez a szám jelentősen emelkedett. 2019-ben több mint 300 ezer ember utazott be.
Noha az érdekességek sorának Bhután esetében sosincs vége, néhányat azért még megemlítünk. Szólnunk kell például arról, hogy a csiliott nagy kedvenc, no és arról is, hogy Bhután volt az utolsó ország, amely bevezette a televíziót. Erre 1999-ben került sor, amikor is a kormányzat feloldotta a televízióadások és az internetszolgáltatás tilalmát. Ma öt magánkézben lévő rádióállomás működik az országban, az internethasználók aránya pedig 41,8 százalék.
Ha kalandoznál még egy kicsit Ázsiában, mutatunk neked egy olyan országot, amelyből a férfiak szinte eltűntek.
