World Press Photo

Násznép és golyónyomok a pesti gangon

Az 1935-ben Pápán született Fejes László eredetileg filmoperatőr szeretett volna lenni, de nem vették fel a főiskolára, ezért fotótechnikusi iskolát végzett, néhány évvel később pedig már hivatásos fényképészként dolgozott. 1964-ben a korszak meghatározó kulturális hetilapja, a Film Színház Muzsika állandó munkatársa lett, és megkapta a két középső oldalt, ahol hétről hétre látványos és eredeti színpadi és koncertfotókkal nyűgözte le az olvasóközönséget. Kedvenc témája a dzsessz volt, gyakran készített fotóriportokat a műfaj hazánkba látogató külföldi képviselőinek fellépéseiről és a magyar dzsessz kiválóságainak koncertjeiről is. Utóbbiakat gyakran elkísérte a legnagyobb külföldi dzsesszfesztiválokra, Montreux-ba, Prágába, kiállításai is számos érdeklődőt vonzottak.

Fejes legfontosabb képe mégsem egy zenével kapcsolatos kép, hanem egy vérbeli szociofotó lett, melyet 1965-ben a budapesti VII. kerületi Damjanich utca 35. szám alatti társasház körfolyosóján készített: a felvételen a házban élő egyik család esküvőre indul éppen, elöl a menyasszony, majd a vőlegény, utánuk a rokonság libasorban sétál a negyedik emeleti gangon. A hatfős násznép egyes tagjainak arcán természetes vidámság, másokén megilletődöttség tükröződik, ahogyan egy új élet felé bandukolnak; a rendkívül kifejező és jellegzetes figurák mellett a kép fontos eleme a háttér, ahol még jól láthatóak a második világháborúból származó golyó ütötte nyomok.

A kép eredetileg megrendelésre, a rajta szereplő család részére készült, Fejesnek azonban annyira megtetszett, hogy nyilvánosan is publikálta: a Foto magazin 1966. évi 3. számában Illusztráció egy évfordulóhoz (1945–1965) képaláírással jelent meg, Ábel Péter filmesztéta (Ábel Anita édesapja) méltatása kíséretében. Fejes felvétele első magyarországi alkotásként elnyerte az 1965-ös World Press Photo pályázat fődíját a legművészibb sajtófotó kategóriában, emellett egy másik kategória, a feature photography (ez nagyjából a hétköznapi témákat, vagyis nem híreseményeket megörökítő sajtófotókat jelöli az angol szaknyelvben) zsűrije részéről is dicséretben részesült.

Nemzetközi díjat nyert, eltiltották a foglalkozásától

A sikert azonban nem sokáig élvezhette a magyar fotós, nemzetközileg ismertté vált képe idehaza komolyabb felháborodást váltott ki a kultúrpolitika illetékeseiből. Fejes tudta nélkül lehozta a fotót a nyugatnémet Stern magazin, ahol a szerkesztők megváltoztatták a képaláírást, a képet egyértelműen az 1956-os forradalommal hozták kapcsolatba − ez több mint elég volt az elvtársaknak, akik már addig sem nézték jó szemmel a „Magyarországot lejárató” fotó nagy sikerét. Fejesnek nem engedték, hogy kiutazzon a díjátadó ceremóniára, helyette Horváth Tamás, az MTI fotóosztályának vezetője vette át a díjat.

A díjnyertes kép alkotója „jutalmaként” elbocsátották a Film Színház Muzsikától, leminősítették, és eltiltották a publikálástól, a következő időszakban kizárólag álnéven, kollégái segítségével jelenhettek meg a képei. A vihar idővel elült, Fejest pedig visszavették a hetilaphoz, ahol a korábbi színvonalon folytatta a munkát, a kellemetlen incidens emléke azonban sokáig kísértett. A Szabados György dzsessz-zongorista által vezetett Szabados Quartet eredetileg a híres-hírhedt képet szerette volna rátenni 1975-ös Az esküvő című nagylemezének borítójára, de nem hagyták jóvá, így végül csak a rendszerváltozás után megjelent CD-változaton szerepelhetett Fejes alkotása.

Fejes László mindössze 49 éves korában hunyt el agydaganat következtében Budapesten, 1985 januárjában. Halála után néhány héttel válogatást közölt fotóiból a Nemzetközi Dzsessz-szövetség lapja, a Jazz Forum, melyeket ő maga válogatott ki a kórházi ágyán.