Cecelia Ahern az Üvöltés című novelláskötetével lopta be magát a szívembe. Elbeszéléseinek főhősnői olyan hétköznapi nők, akik meghökkentő, gondolatébresztő és mulatságos helyzetekbe keverednek, de nagyon is valós és sok nő számára ismerős problémával küzdenek meg például a házasság, karrier vagy gyereknevelés területén. Legújabb, Szeplők című regényének főhőse Allegra Bird, becenevén Szeplős. Allegra különös lány, aki kilóg a környezetéből fekete hajával és sötétebb árnyalatú bőrével. Szeplőit édesapjától örökölte, színei viszont folyton édesanyjára emlékeztetik, akit nem ismer: születése után elhagyta, és az apára hárította Allegra felnevelését. Allegra igazán két dolgot szeretne elérni az életében: rendőrnek állni és megtalálni az édesanyját.
A lány, mivel nem vették fel rendőrnek, parkolóőrként dolgozik Dublinban. Szabadidejében aktmodellként keres némi mellékest, párkapcsolata nincs, sőt, úgy általában véve is hiányosak az emberi kapcsolatai. Szereti betartatni a szabályokat, vonzódik a rendhez és a fegyelemhez. Nehezen kommunikál, az új, váratlan helyzeteket sem tudja könnyedén feldolgozni. Ragaszkodik a napi rutinjához, ez adja meg számára a biztonságot, és sokszor rosszul értelmezi a bevált emberi gesztusokat. Mindezek alapján, bár a regényben nincs kimondva, gyaníthatjuk, hogy enyhébb Asperger-szindrómában szenved. „Az emberek közötti interakció egy tánc. És én nem tudom felvenni a ritmust” – mondja egy helyen.
Egy napon felfigyel egy sárga Ferrarira, amelynek vezetője rendszeresen tilosban parkol. Megbünteti, hiszen a szabályokat minden körülmények között be kell tartani, de a feldühödött sofőr különös dolgot vág a fejéhez, mielőtt a szeme láttára összetépné a büntetőcédulát: „Azt mondják, az az öt ember alakítja a személyiségünket, akikkel az időnk nagy részét töltjük. Azokra fogunk hasonlítani. (…) Nincs valami felemelő társasága, ugye? Egyet látok is közülük. (…) El tudom képzelni, milyen lehet a négy másik szerencsétlen.”
Allegrának – akinek zenetanár édesapja adta ezt a beszédes, zenei nevet – szöget ütnek a fejébe az ismeretlen mondatai, és gondolkodni kezd azon, hogy ki is az az öt ember, aki a legfontosabb az életében. Mivel Dublinban meglehetősen gyökértelennek érzi magát, kapóra jön, hogy közeleg a húsvét, és hazautazik szülőfalujába, a Valentia-szigetre, hogy találkozzon rég nem látott barátaival és édesapjával. Odahaza azonban semmi nem olyan, senki nem úgy fogadja, ahogy várta, és Allegra egyre kétségbeesettebben kezdi keresni, ki is lehetne az az öt ember, akik személyisége példaként szolgálhatna a számára.
Allegra életének meghatározó eleme, hogy édesanyja, a regényes nevű Carmencita Casanova nincs jelen. Annyit tud csak róla, hogy nem akarta, hogy megszülessen, és elhagyta őt és az édesapját, hogy szabadon élhessen. Bár a könyv nem tematizálja, hogy milyen sérüléseket okozott ez a lányban, a múltjából (önsértés, falcolás) és a jelenéből is sejthető, hogy nem dolgozta fel ezt a veszteséget.
Allegra édesanyja elkövette azt a bűnt, ami gyakorlatilag megbocsáthatatlan a társadalom szemében: lemondott a lányáról, és őt otthagyva új életet kezdett. A pszichológusok tudják, hogy nagyon nehéz feldolgozni, ha valaki azzal szembesül, hogy nem akarták a szülei. A nem várt gyermekek magzatként érzékelik a stresszt, amit az anya átél a várandóssága során, és sejtszinten beléjük épül a nem kívántság érzése.
Gyakran nincsenek jóban önmagukkal, folytonosan meg akarnak felelni másoknak, ugyanakkor nehezen tudnak kötődni, a biztonságérzetük labilis, és hajlamosak az öngyilkosságra és önsértésre.
Amikor Allegra úgy dönt, elindul megkeresni a családi elbeszélésekből felelőtlennek és szívtelennek ismert édesanyját, vele együtt reménykedünk, hogy téves az ítélet, és Carmencita a regény végére egyike lesz azoknak a személyeknek, akik végre meghatározhatják Allegra életét.
A főhősnővel együtt az olvasó is elgondolkodhat: ki az az öt ember, akivel a legtöbb időt töltjük? Mennyiben befolyásolnak minket? Miben érezzük a befolyásukat, örülünk-e neki, vagy épp ellenkezőleg? Van-e olyasvalaki közöttük, akivel nem töltünk annyi időt, mint szeretnénk? Milyen tulajdonságai rokonszenvesek a számunkra? Cecelia Ahern regénye szívszorító olvasmány útkeresésről, emberi kapcsolatokról, magányról, gyerekkori sérülésekről és azok lehetséges következményeiről, de azok számára is tanulságos, akik az autizmussal élőkről szeretnének többet megtudni.
Cecelia Ahern: Szeplők. Fordította: Kurta Zsuzsanna, Athenaeum Kiadó, Budapest, 2022.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
