A Kádár-korszakban olykor egészen abszurd bírósági ítéletek születtek: 1966-ban például azért ítéltek 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre egy sárándi asszonyt, mert borsót vetett a földjén.
„A büntetés kiszabásánál a bíróság súlyosítóként értékelte a cselekménynek kiemelkedő társadalmi veszélyességét” – szerepelt az ítélet indoklásában. A Hajdú-Bihar megyei asszonynak nem ez volt az első összetűzése a Kádár-korszak igazságszolgáltatásával – az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának feljegyzéseiből szemezgettünk.
Kollektivizálás a szocializmusban
Noha az ítélet 1966-ban született, a történet jóval korábban kezdődött. L. G.-né és férje 1959-ig békésen gazdálkodott 16 és fél kataszteri holdas földjén, ami nagyjából 9 és fél hektárnak felel meg. Ekkor azonban megalakult a helyi termelőszövetkezet, és – ahogy az akkoriban megszokott volt – a földek nagy részét „bekebelezte”. A tszesítés ellen nem volt apelláta: L. G.-ék földjét is elvették, ám a házaspár nem volt hajlandó belépni a szövetkezetbe.

Valószínűleg már ez sem volt jó pont a helyi vezetők szemében, ám az asszony és férje tovább gazdálkodott azon a földön, amit meghagytak nekik: egy 1100 négyszögölös szőlőn és a házuk körül található, 500 négyszögölös területen.
Elvett földjeik után csereingatlant nem kaptak, hanem csak évi 1700-1800 forintos földjáradékot – ez akkor nagyjából egyhavi bérnek felelt meg.

A zetorvezetőnek is odaszólt
L. G. felesége évekkel később, 1966-ban követe el bűntettét. Ahogy arról Nagy Sándor százados jelentésében beszámolt, az asszony február végén vagy március elején „megjelent a Sáránd Béke tsz. A/7. sz. 35 khm-s összefüggő tábláján és annak közepéből dülő hosszában jelzőkarókkal kimért és megjelölt kb. 1.5 – 2 kh. területet”. Az így körülkerített területből ráadásul „kb. 2-300 négyszögölet elmunkált és azt borsóval bevetette”.
De ez még nem minden. L. G.-né egy karót is leszúrt, amelyre 15×30 cm-es táblát rögzített. A táblán a következő felirat fogadta a gyanútlan arra járót: „L.G. tulajdona, bevetett terület”. Ráadásul ezt a helyszínen is megerősítette valamikor március 5. és 10. között, amikor találkozott N. I.-vel, a Sáránd Béke termelőszövetkezet „zetorvezetőjével” (a Zetor csehszlovák traktormárka volt). A százados jelentése szerint ezt mondta neki:
![]()
„látja ott azt a táblát, ráírtam, hogy az az én tulajdonom, bevetettük és mondja meg a tsz. vezetőknek, hogy rá ne merjenek menni a területre”.

Igazságszolgáltatás a Kádár-korban
Ez már soknak bizonyult, különösképp, mivel nem ez volt az első eset, hogy az asszony összetűzésbe keveredett a tsz vezetésével. 1953-ban már ugyanis elítélték hat hónapra, miután „sértő kifejezéseket tett” a sárándi tanácselnökre. Sőt, 1962-ben „megkapált és kukoricával vetett be egy korábban tulajdonában álló, majd a tsz-hez került területet, valamint sértő kifejezéseket tett a tsz agronómusára”. Nyolc hónap szabadságvesztésre ítélték, ám aztán közkegyelemmel megszüntették ügyét.

A borsóvetés és a hozzá tartozó tábla azonban minden határt átlépett az illetékesek szerint. Különösen, mivel a tábla három héten át látható volt. A debreceni járásbíróság „nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett izgatás” miatt 1 év és 6 hónap szabadságvesztésre ítélte. A bíróság szerint a
![]()
„hosszabb tartalmú és végrehajtandó szabadságvesztés büntetés indokolt”
volt annak ellenére is, hogy az asszony kiskorú gyermeket nevelt. Az indoklás szerint ugyanis súlyosbító körülményként vették figyelembe a „cselekménynek kiemelkedő társadalmi veszélyességét”, valamint azt is, hogy L. G.-nét korábban már elítélték hasonló bűncselekmények miatt. Ráadásul tanúk is bőven akadtak, köztük Gy. Sz. I. tsz-elnök, H. Gy. tsz-párttitkár, K. M. egyéni paraszt és Gy. B. főagronómus.
Nyitókép: Fortepan / Kotnyek Antal
Sorozatunk korábbi részei:
- A Beatles 1965-ben Budapesten koncertezett: így jelentett az ügynök a fura fellépésről
- III/III-as nyomozás az Operaház Fantomja után
- Chuck Norris és Elton John a nyomozók célkeresztjében
- Kreatív menekülési módok a vasfüggöny túloldalára
- Magyar határőrök kalandja egy ausztriai diszkóban
- Rómeó és Júlia a csehszlovák határnál
























