A soproni erdészek szúcsapdákkal küzdenek a rovarok ellen. Attól tartanak, megismétlődhet az évtizedekkel ezelőtti fapusztulás, ha a szúk rajzását nem csípik el időben.
Amint azt a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. (TAEG Zrt.) közleménye nyomán az erdő-mező.hu megírta, a Sopron környéki erdőkben több mint 15 helyszínen tettek ki a szúk befogására alkalmas rovarcsapdákat, elsősorban lucfenyvesekben. A csapdák célja főként az, hogy segítségükkel a szakemberek képet kaphassanak a rovarok jelenlétéről, és előre láthassák, mikor számíthatnak a rovarrajzás kezdetére.
A Soproni-hegységben elhelyezett szúcsapdákat a TAEG Zrt. és a Soproni Egyetem szakemberei folyamatosan figyelik. A leginkább a fenyőket károsító szúfajok komoly kihívást jelentenek az erdészetnek, ezért is fontos a csapdázás és a monitoring.
Őshonos fenyveseket védenek a szúk ellen
Nem véletlen, hogy elsősorban a lucfenyőket monitorozzák, hiszen az 1990-es években egyszer már komoly pusztítást végeztek bennük az apró rovarok. Éppen ezért az ilyen erdőségeket, például a Magyarországon őshonos erdei fenyveseket és a tölgyeseket is kiemelten figyelik.
A tapasztalatok alapján a csapdákba valóban leginkább szú fajok keverednek, de más károsító rovarokat is rendre felfedeznek bennük, így arról is képet kaphatnak a szakemberek, hogy a
klímaváltozás hatására milyen fajok jelentek meg a területen.
A munkában az erdészek mellett az erdészeti egyetem hallgatói is részt vesznek, így a jövő szakemberei is testközelből figyelhetik meg a természet változásait.
Fákon élősködik és pusztít: ezt kell tudni a szúról
A kis kopogóbogár (anobium punctatum), a hétköznapi nyelvben szúnak nevezett rovar Európában és Ázsiában őshonos, elterjedési területe egészen az északi sarkkör vonaláig húzódik, de már Amerikába és Ausztráliába is behurcolták. A kifejlett rovar alig fél centiméter hosszú.
Hazánkban közel 110 féle szúfaj él.
A szabad természetben főként a korhadt, száraz fákban és a taplógombákban él, de gyakran előfordul az ember környezetében is, megtámadva a házak fából készült részeit és a bútorokat egyaránt.
A nőstény kopogóbogarak a fába petéznek, lárváik leginkább a cserebogárpajorra emlékeztetnek, olyannyira jellegtelen a küllemük, hogy a legtöbben nem is tudják megállapítani, melyik fajhoz tartoznak. Erőteljes szájszervükkel a száraz fába járatokat rágnak, amiket faliszttel töltenek meg. Ott bábozódnak be, majd egy évnyi fejlődés után rovar alakjában születnek újjá.
Kártékony tevékenységük mértékét jól mutatja, hogy 2018-ban a szúk szaporodásának köszönhetően az európai erdőkben mintegy 40 millió köbméter fenyőfa pusztult el.
Hazánk lucfenyő állományát még a 90-es években pusztították ki szinte teljesen, ez az ökoszisztémára is komoly hatással volt.
A legyengült, a szúk által megtámadott fenyők ugyan gyantaképzéssel megpróbálnak védekezni a rovarok ellen, de sajnos ez nem túl hatékony. A fertőzött fa jellemzően gyorsan elpusztul, mivel a szúk kiválóan tájékozódnak feromonjaik segítségével, a gyanta pedig nem akadályozza meg őket a szaporodásban.
Az alföldi szakemberek egy másik, igencsak ritka rovarra figyeltek föl nemrég.
