ciki ruhák

A rendszerváltást követően kinyílt a világ. A keleti blokk egykori országait elárasztotta minden, ami Nyugaton akkor menőnek számított, vagy azt hittük, hogy menő. 

Ha a 90-es években voltál gyerek, vagy éppen fiatal felnőtt, óhatatlanul hatottak rád az igazán eklektikus trendek. Az öltözködési szokások átalakultak, a szabályok elhalványultak, már sem a munkahelyen, sem az iskolában nem várták el a kötelező uniformist. A ruha hosszú évtizedek után ismét reprezentált: az identitás kifejezésének leglátványosabb elemévé vált. 

Susogtak és csörögtek

Azt hihettük volna, hogy a folyamatosan viszketést okozó, sötétkék – szigorúan piros szegélyes – iskolaköpenyek elhagyásával generációnyi magyar kívánt megszabadulni a nejlon viszkető, irritáló anyagától.

Éppen ezért meglepő lehet, ha eszünkbe jut, hogy a susogós anyagú ruhadarabok szinte minden helyzetben megtalálták a helyüket egyeseken. Melegítő testnevelésórára, széldzseki helyett pulóverként is megállták a helyüket, s bizony még ing és blúz formájában is taroltak. 

Megjelentek a melegebb hőérzetre vágyók számára készült, oldalt csíkos és feliratos mackónadrágok is, melyeket bizony nem csak a tornaórán vagy a játszótéren viseltek a 90-es évek ifjabb generációinak tagjai.

Egy idő után a menőnek számító márkák, a Mayo Chix, Killah Babe, Unlimited, Miss Sixty márkák nevei is ott virítottak indokolatlanul minden ruhadarabon – persze ezeket csak a mélyebb pénztárcával rendelkező gyermekek szülei engedhették meg maguknak.

A rendszerváltással kevésbé szerencsésen jártaknak a szabadkai piac hamisítványai maradtak: Adidas helyett Adios, Replay helyett E-play, Nike helyett pedig Knie felirat szúrta a szemünket a kevésbé szerencsések ruháin. 

A cipők egyre vastagabb talpúakká váltak, egyes példányok még villogtak is – az általános iskolások körében minden bizonnyal ezek, illetve a beépíthető görgőkkel ellátott instant görkorcsolyák voltak a legnépszerűbbek. 

Derékra kötöttünk mindent

Nemcsak az övtáska került – sokaknál szintén susogós anyagból – a derekunkra, de a pulcsit is ott hordtuk. A menőbbek kockás inget viseltek szinte állandó kiegészítőként a derekukon, egyfajta modern mesterhősként. 

A nyakba indokolatlan műanyag cumik kerültek, nem egy, de inkább százféle, eltérő méretben és színben, nehéz és csörgő csokorként mutatva, hogy tulajdonosa minden uzsonnapénzét a helyi trafikban veri el apró kiegészítőkre. De viseltünk cukorkából készült karkötőt, mézeskalács rózsafüzért is egy-egy búcsú után, míg el nem fogyott a finomság – vagy jobb ízléssel megáldott szüleink ki nem dobták. 

A tizenévesek pedig a hőre – az akkori vélekedés szerint – hangulatuk alapján változó színű gyűrűt és fülbevalókat hordtak, lehetőleg abból is minél többet. Megjelentek a lábujjgyűrűk és a bokaláncok is, melyek kényelmetlenségük okán gyorsan kikoptak a divatból. Vajon visszatérnek valaha ezek is egyszer, mint a magas talpú cipők?

Neked mi volt akkoriban a kedvenc ruhadarabod?