Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
IV. Béla Magyarország királya volt, akit élete során kétszer is megkoronáztak, az utókor emlékezetében mégis elsősorban a tatárjárás királyaként él.
IV. Béla gyermekkorát súlyos traumák árnyékolták be: édesanyját, Merániai Gertrúdot a szeme láttára gyilkolták meg. Ez a tragédia az egész életére rányomta bélyegét; különösen fájdalmas lehetett számára, hogy apja, II. András – Péter főispán kivételével – meg sem torolta a merényletet.
Gyermekként koronázták meg először
A gyilkosság hátterében részben az uralkodó politikája állhatott, amely komoly elégedetlenséget váltott ki a nemesség körében. II. András nagyszabású birtokadományozásai – saját elve szerint „az adományozásnak a legjobb mértéke a mértékletesség” – jelentősen átalakították a királyi birtokrendszert. A főurak elégedetlensége odáig fajult, hogy 1214-ben, mindössze hétévesen királlyá koronázták Bélát, jóllehet, apja még élt.
Céljuk az volt, hogy a gyermek köré új hatalmi központot szervezve ellensúlyt képezzenek a királyi udvarral szemben.
II. András számára különösen ismerős lehetett ez a helyzet, hiszen korábban maga is harcot vívott testvérével, Imre királlyal a trónért. Tudta, hogy a dukátus intézményének hagyományait nem hagyhatja figyelmen kívül, ezért fiát Dalmácia és Horvátország élére állította, majd 1226-ban Erdélybe helyezte át hercegi székhelyét.
Apja halála után koronázták meg újból
II. András halála után, 1235. október 14-én az esztergomi érsek ismét megkoronázta IV. Bélát, aki ekkor már az ország egyedüli uralkodója lett. Trónra lépését követően határozott lépésekkel igyekezett jelezni, hogy szakít apja politikájával:
visszavette az eladományozott birtokok egy részét, eltávolította II. András özvegyét az udvarból, és fegyveres szolgálat fejében behívta a kunokat az országba.
Ha nem következik be a tatárjárás, a történelem akár más irányt is vehetett volna. Az országban már ekkor komoly belső politikai feszültségek húzódtak: II. András hívei bizalmatlanul fogadták az új király intézkedéseit, és a növekvő ellentétek könnyen akár polgárháborúhoz is vezethettek volna.
A tatárjárás legkegyetlenebb csatája Muhinál zajlott, de a történelemben van egy csavar, amiről sokan nem tudnak.
