Az első világháború után kialakult zavaros, átmeneti helyzetben, amikor a trianoni békeszerződés már ugyan deklarálta az új határokat, a gyakorlatban azonban bizonyos térségek elcsatolása és az újak kialakítása nem volt zökkenőmentes. Így jöhetett létre egy parányi köztársaság Magyarországon, ami mindössze nyolc napig létezett.
Magyarországgal szemben nemcsak a csehek és a románok léptek fel területi igényekkel, hanem az új Szerb-Horvát-Szlovén Királyság is, amely nemcsak a békeszerződésben odaítélt országrészeket akarta megtartani, hanem ellenőrzése alá vonta Baranya térségét, és a Duna-Tisza közti területen egészen Bajáig nyomult előre.
Megszállták a szerb erők Pécset és környékét
A szerbeknek valójában könnyű dolguk volt, ugyanis a Károlyi-kormány nemcsak a katonai leszerelésről döntött, hanem a belgrádi konvenció aláírásával Károlyi gyakorlatilag beleegyezett abba, hogy ideiglenes demarkációs vonal jöjjön létre Magyarország határain belül. Ezzel gyakorlatilag megpecsételődött a megszállt területek sorsa.
Már a konvenció aláírásának másnapján Pécs városát, a szénbányászat szempontjából stratégiailag jelentős központot is elfoglalták a szerbek, és megkezdődött az azonnali és maximális szénkitermelés. A kitermelt nyersanyag jelentős részét elszállították, így a Pécsi Bőrgyár és a Zsolnay Gyár is leállt, illetve más területeken is akadozott a működés.
A malmok és a mezőgazdaság is megsínylette a szerbek bevonulását: nem volt liszt, és a hatóságok intézkedései miatt húshiány is fellépett, illetve a térségben lévő birtokokat és kastélyokat is teljesen kifosztották a megszállók.
Így jött létre a tiszavirág életű köztársaság
Hiába voltak kijelölve a határok, a szerbek vonakodtak kivonulni a már megszállt területekről, mivel abban reménykedtek, hogy a kommün prominensei, akik Pécsre menekültek és ott gyülekeztek, egy szerbbarát szakadár államot hoznak létre és egy esetleges népszavazáson az állampolgárok majd a délszláv állam mellett teszik le a voksukat.
Az 1920 augusztusában megtartott törvényhatósági választásokon a Károlyi-kormány volt hadügyminisztere, Linder Béla lett a polgármester, és Pécs vezetése egy délszláv csatlakozást támogató klientúrából állt össze. Linder még azt is hangsúlyozta, hogy a párizsi döntés ellenére sem hajlandó beengedni a magyar hadsereget.
1921 nyarára vált sürgetővé a helyezet Linderék számára, ezért augusztus 14-én tiltakozó népgyűlést tartottak, ahol létrejött a Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság,
ám az új államot hivatalosan senki nem ismerte el, és csak a megszálló erők támogatása miatt maradhatott fenn – nem túl sokáig.
Belgrád végül, a diplomáciai nyomás hatására kihátrált az újonnan alakult köztársaság mögül, és augusztus 22-én bevonult a magyar Nemzeti Hadsereg, ez pedig a köztársaság végét jelentette.
Pécs 33 hónapon át állt szerb megszállás alatt; ebben az időszakban teljesen kizsigerelték a várost és lakóit is, akik emiatt üdvözölték, hogy végre visszatérhetnek az anyaország fennhatósága alá, így a közigazgatás átvétele problémamentesen zajlott le.
Ha arról is szívesen olvasnál, milyen volt Budapest román megszállása, ezt a cikkünket ajánljuk.
