Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az élet szép című filmre talán mindannyian emlékszünk: a bátor apára, aki a koncentrációs táborban igyekszik megkímélni kisfiát a szörnyűségektől, és végső soron megmenteni az életét. Joseph Schleifstein édesapja is valami hasonlót tett a való életben: kétéves gyermekét trükkökkel és persze némi szerencsével sikerült megmentenie a halál torkából a buchenwaldi koncentrációs táborban.
Joseph története azért is csodával határos, mert azok, akik gyermekként kerültek a haláltáborokba, igen ritkán élték túl, főként a 16 éven aluliak, ugyanis őket a nácik nem tudták munkára fogni, így nem vették hasznukat.
Gettóban született a holokausztot túlélő kisfiú
Joseph már születésekor sem számíthatott boldog gyermekkorra: 1941-ben, a Lengyelországban lévő, sandomierzi gettóban látta meg a napvilágot. Még csak egyéves volt, amikor felszámolták a gettót, és a családnak Częstochowába kellett költöznie. Míg a szülők a gyárban dolgoztak, a kisfiút a padláson rejtették el, mert a nácik már akkor is begyűjtötték a munkára alkalmatlan gyermekeket, és Auschwitzba deportálták őket.
A család egészen 1943 januárjáig viszonylagos biztonságban élt, ám ekkor őket is Buchenwaldba szállították. Amikor megérkeztek a táborba, a gyerekeket és az időseket az egyik, míg a munkaképes felnőtteket a másik irányba terelték.
Joseph apjának volt annyi lélekjelenléte, hogy kihasználta a zűrzavart, és a személyes holmijait tartalmazó zsákba rejtette a kisfiút.
Egyes szemtanúk szerint még egy határozott pillantással is jelezte Joseph-nek, hogy maradjon csendben. Mivel a kisfiú amúgy is halk, nyugodt természetű gyermek volt, ez nem jelentett számára nehézséget. A család viszont kettészakadt, mert Joseph anyját továbbszállították Bergen-Belsenbe.
Így maradt életben a kisfiú
Bármennyire is igyekezett Joseph apja és a rabtársai, a kisfiút csak rövid ideig tudták rejtegetni az őrök elől, akik viszont meglepő emberséget tanúsítottak a legkegyetlenebb helyzetben is: amikor felfedezték a kisfiút, megkímélték az életét, sőt, még egy kisméretű rabruhát is készítettek számára. Joseph életben maradásának viszont az volt a feltétele, hogy a magasabb rangú tisztek ne szerezzenek tudomást a létezéséről.
Joseph kétéves volt, amikor a buchenwaldi haláltáborba került, és két éven át élt a rettenetes körülmények között. 1945. április 12-én szabadították fel az amerikai katonák a koncentrációs tábort, ekkor hozzávetőleg 21 ezer rab volt a táborban, ezer közülük tizenéves.
Joseph édesanyja is túlélte a háborút, és amikor végre újraegyesülhetett a család, 1947-ben az Egyesült Államokba költöztek. A kisfiú szívszorító történetéről számos újságcikk született, ám ahogy múlt az idő, és Joseph idősebb lett, nem szívesen beszélt az átélt szörnyűségekről, hosszú ideig még saját gyermekeinek sem mondta el, ő maga min ment keresztül kisfiúként. Joseph története szolgált Az élet szép című film alapjául.
Ha arról is szívesen olvasnál, miként védte a zsidó orvos a várandós nőket a haláltáborokban, ezt a cikkünket ajánljuk.
