Sobri Jóska a legismertebb magyar betyárok egyike, aki állítólag nem a meggazdagodás reményében, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek miatt lépett fel. A bakonyi betyárt volt, aki rettegte, mások pletykaéhesen várták, mit tudhatnak meg a jóképű, örökifjú legényről.
A Bakony legendás alakjává vált a soproni születésű Sobri Jóska, akinek élete Robin Hoodhoz mérhető. Nemcsak betyár életet élt, a szegényeket is segítette állítólag, sőt: a királyig is eljutott tevékenységének híre.
Rettegett útonállóként ismerte az ország, aki csapatával a Bakonyban rejtőzött, és le-lecsapott a környékbeli utakon áthaladókra. Nemcsak a szájhagyomány útján terjedő mesék, de dalok és különféle ábrázolások is őrzik Sobri Jóska emlékét, akit a szegények barátjaként is ismertek. De miként alakult ki ez a kép egy olyan emberről, akit bűnözőként kellene számon tartanunk tettei okán?
A magyar betyárokat volt, aki rettegte, volt, aki szerette
A betyárvilág különleges szerepet töltött be egykor a Magyar Királyság területén, és még különlegesebb mítoszokkal fonódott össze az ismert nevű vezetők emlékezete. A Dunántúlon még 50 évvel Sobri halála után is azzal riogattak, hogy életben van.
Nemcsak élete, de igencsak vonzó külseje is legendássá tette a magyar betyárt,
az ellene kiadott korabeli körözőlevél szerint „sudár termetű, fehér bőrű, csinos arcú” legény volt Sobri Jóska. A történetek szerint már fiatalon disznókat lopott a Bakonyban, amiért két év börtönre ítélték. Állítólag elcsábította a börtönőr feleségét, akivel összejárt, mások szerint csak azért hódította meg, hogy segítsen neki a szökésben.
Romantikus hőssé vált Sobri Jóska
Már életében legendássá vált tevékenysége, és ennek érdekében mindent meg is tett, ma úgy mondanánk, kifejezetten jó önmarketinggel bírt. Sosem ölt és mindig csak a gazdagoktól vett el, a lopott pénzből pedig visszaadott a szegényebbeknek. Még arra is volt példa, hogy
áldozatának visszajuttatott valamit abból, amit elrabolt.
A börtönéveket követően rejtőzködni kényszerült, mert egy társával ismét loptak, őt fel is akasztották tettéért, de Sobrit nem találták a csendőrök. Ekkoriban hozta létre a Bakonyban működő bűnbandáját Mifajt Ferkó, egy másik hírhedt, helyi zsivány segítségével. A vasi, zalai, győri és veszprémi birtokosok is rettegtek a csapattól, akik
még az egyházat sem tisztelték,
1836-ban Kónyban kirabolta a győri káptalan pénztárát, majd az uradalmi számtartó minden vagyonát elvette. De a katonákat sem tisztelték, nem sokkal később egy ezredes, Hunkár Antal háza került sorra, egy petákot sem hagytak benne.
Az ezredes a nádornál és a királynál is feljelentette Sobri Jóskát, aki ellen hajtóvadászat indult, 100 aranyat tűztek ki a fejére.
Neve ismertté vált az egész királyság területén, minden bűncselekményt az ő számlájára írtak, és egy idő után már az utazástól is rettegtek azok, akiknek volt mit félteniük. Sokáig mozoghatott azonban viszonylagos biztonságban, 65 éves volt, mire sikerült a hatóságoknak tényleg a nyomára bukkannia. Sobrit és öt társát végül 1837. február 17-én kerítették be
Somogy és Tolna vármegye határán, Lápafőnél.
Valóságos csata alakult ki a sarokba szorított betyárok és a mintegy 35 fős katonacsapat között. Sobri Jóska azonban nem adta könnyen az irháját, amikor rádöbbent, hogy körbe van zárva, önkezével vetett véget életének. Társainak egy része megmenekült.
Ha szívesen olvasnál Rózsa Sándorról is, kattints ide!
