Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az illegális kommunista párt tagja volt már a kezdeti időkben is, később mégis a vádlottak padjára került Péter Gábor.
Péter Gábor szegény, vidéki zsidó családba született. Apja és anyja korai halála után került Budapestre nővéréhez, itt ismerkedett meg a munkásmozgalommal. Már fiatalon több alkalommal letartóztatták politikai szerepvállalása miatt, de a legnagyobb léptékű per, amiben részt vett, a későbbi ÁVO úgynevezett cionista kirakatpere volt. Ekkor már a vádlottak padján ült.
Eisenberger Benjámin néven látta meg a napvilágot, a Péter Gábor nevet a véletlennek köszönhetően kapta, amikor a német megszállás alatt álnévre mentesítő levelet állítottak ki számára, és házigazdája fiának keresztnevei után címezték a papírjait. Kapcsolatainak és a pártban korábban végzett munkájának köszönhetően a második világháború végét követően rendőr vezérőrnagy, majd a frissen, szovjet mintára létrehozott ÁVO, az Államvédelmi Osztály vezetője lett.
Az ÁVO-t vezette, mégis a vádlottak padjára került
Egyik fő feladata a kiépülő rendszer ellenségeivel való politikai leszámolás volt, a koncepciós perek során a vallomásokat megfélemlítések és kínzások sorával kényszerítette ki az áldozatokból, többek között Rajk Lászlóból is.
1953. január 2-án éjjel Rákosi villájában őt és feleségét, aki a párt főtitkárságát vezette, minden előzmény nélkül letartóztatták, és a pártból is mindkettejüket kizárták.
Akkoriban ugyanis szovjet mintára egy kirakatpert indítottak, hogy az állami túlkapásokat Péter Gábor nyakába varrják, állítólag Vorosilov parancsára.
A börtönt is megjárta a kirakatpert követően
Az ellene folyó pert ugyan az 56-os forradalom félbeszakította, őt magát a forradalmárok a siralomházba vitték, ahonnan a szovjetek szabadították ki november 4-én, a következő év márciusában pedig
folytatódott a kihallgatása.
Végül hivatali visszaélések miatt 14 év börtönbüntetésre ítélték, ám egészségi állapotára való tekintettel, valamint Biszku Bélának köszönhetően hamarabb szabadult, 1959 januárjában. A pártban soha többé nem végzett jelentős munkát, a Magyar Ruhaipari Tervezővállalat könyvtárában kapott könyvtárosi állást. Szabadulásának hírét a magyar lapok nem közölték. Visszavonultan élt élete végéig, ávós emlékeit azonban papírra vetette.
Ha kíváncsi vagy egy másik prominens kommunista életére, olvasd el ezt a cikkünket is.
