A budapesti Liget Szanatórium szállodának is beillő, gyönyörű épületében a gyógyulni vágyók a legmodernebb kezeléseket vehették igénybe – köztük volt Krúdy Gyula, Csáth Géza és Ady Endre is.
„Kiváltságos helyen, a Nagy János utca 47. száma alatt új szanatórium nyílt meg ma a fővárosban: dr. Jakab László Liget-szanatóriuma belbetegek és idegbetegek részére” – adta hírül 1909. október 3-án a Pesti Napló. A hatszintes, negyven szobás gyógyintézet a Városliget szomszédságában nyitotta meg kapuit a mai Benczúr utcában, ahol „csönd és nyugalom van mindig s a levegőben a Városliget fáinak és virágainak friss illata”. A szanatóriumot dr. Jakab László orvos vezette; az épületet pedig testvére, Jakab Dezső tervezte – ugyanaz az építész, aki a bámulatos nagyváradi Fekete Sas palotát vagy a szabadkai városházát megálmodta.
Sikersztori a századfordulón
Jakab László és Dezső története igazi századfordulós sikertörténet. A Bihar megyei Réven, szegény, hétgyermekes zsidó családban születtek, szüleik, a kocsmáros Jakab Ármin és Held Terézia azonban taníttatni kívánták fiaikat. A nagyváradi reálgimnázium után Jakab László a Budapesti Tudományegyetem orvosi karára,Jakab Dezső pedig a Műegyetemre iratkozott be. Utóbbi Európa több országában járt tanulmányúton, majd Lechner Ödön és Komor Marcell társaként dolgozott – 1896-ban a millenniumi kiállítás több épületét ő tervezte, majd 1932-ben bekövetkezett haláláig számos magyar városban tervezett gyönyörű, szecessziós épületeket. (Budapesten például a Rákóczi úti Palace Hotel és a Fiumei úti OTI székház is az ő munkája.)
Orvos testvére, László pályáját a Korányi Frigyes igazgatta Belgyógyászati Klinikán kezdte, majd Budapest első szanatóriumában, Herczel Manó irányítása alatt dolgozott. Herczel volt az első, aki felismerte, hogy a tehetősebb polgárok a lehangoló kórházi környezet helyett szívesebben fekszenek be hosszabb időre egy jól felszerelt, kényelmes intézménybe – a szanatóriumok előtti helyzetet jól példázza, hogy sokan még kisebb sebészeti műtétekhez is házhoz hívatták az orvost.
Az első budapesti szanatóriumok
Az első budapesti szanatóriumok a Városliget szomszédságában jöttek létre. A jó levegő és a vasas vizek, valamint a szállodai kényelem megfelelő hívószónak bizonyult a polgárság számára: a Liget Szanatóriumban a legkorszerűbb berendezések álltak az orvosok és a gyógyulni vágyók rendelkezésére.
Volt röntgenlabor, négyrekeszes fürdő, soványító gép, kvarclámpa és masszázsgép.
Az épület tetején "téli, nyári nap- és jégfürdő” működött, „ahonnan mesés kilátás nyílik a Városliget legromantikusabb részére, Vajdahunyad várára.” A betegszobák az utcára néztek, a berendezés és az épület díszítése pedig inkább idézte egy ötcsillagos szálloda kényelmét, mintsem a kórházi hangulatot: kovácsoltvas korlátok, Zsolnay-kerámiák, pálmák és egyéb délszaki növények biztosították, hogy a betegek megfelelő környezetben gyógyulhassanak.
Híres betegek a Liget Szanatóriumban
Nemcsak a tehetős budapesti polgárok, hanem az írók is szívesen kezeltették magukat a Liget Szanatóriumban. Krúdy Gyula például többször is megfordult itt: 1927-ben lesoványodva, szívpanaszokkal került a szanatóriumba, kezelőorvosa, dr. Lévy Lajos pedig igen szigorúnak bizonyult:
„A főorvos megtiltotta, hogy dolgozzam, még csak a nevemet sem szabad leírni, úgy kell pihennem, olyan nyugalomban. Csak cigarettázni szabad, de az sem nagyon ízlik”
– panaszkodott az író az Ujságnak. Két évvel később, 1929-ben, lánya visszaemlékezése szerint, már erőszakkal kellett bevinni Krúdyt a szanatóriumba, ahol ismét erőre kapott: 51. születésnapján levelek, táviratok, virágcsokrok árasztották el a betegágyát, s nem sokkal később haza is engedték.
Csáth Géza 1913-ban töltött huzamosabb időt a Liget Szanatóriumban, ahol morfiumfüggőségéből próbálták kigyógyítani. Csáth gyógyultnak hitte magát, amikor elhagyta az épületet, de tévedett: nem sokkal később visszaesett és haláláig morfinista maradt. A Liget Szanatóriumba szállították a nagybeteg Ady Endrét, s a költő a II. emelet 30. szobában hunyt el 1919. január 27-én.
A Park Szanatórium
A vállalkozó szellemű Jakab két évvel a Liget megnyitása után egy sarokkal arrébb, az Aréna úton megnyitotta a Park Szanatóriumot, amely elsősorban sebészeti, urológiai és szülészeti profillal rendelkezett. Feleségével, dr. Rácz Hannával működtette ezt az intézményt is - őket tartják az első magyar orvosházaspárnak. A kényelem itt is osztályon felüli lehetett: pompás, keleti szőnyegek, gondozott kert, márványlépcsők, s a korszakban kuriózumnak számító központi fűtés, állandó hideg-meleg víz és telefon biztosította luxust:
„Gyönyörű magyar mintájú színes hallból indul föl a hófehér márványlépcsőház, tarka keleti szőnyegével, pompás pálmaligetével csodásan gazdag és intenzív hatást keltve.
Óriási lift kínálkozik mindkét oldalon, betegszállításra is berendezve, de a lépcsőház oly csábító, hogy inkább gyalog megyünk” – festette le a pompás épületet 1912-ben a Budapesti Hírlap.
Karinthy a Svábhegyi Szanatóriumban gyógyult
Az orvos következő vállalkozása a Svábhegyi Szanatórium volt, amely a Vaskovics-féle svábhegyi vízgyógyintézet helyén épült meg (ismét testvére, az építész Jakab Dezső közreműködésével). A grandiózus építkezés, bár a végeredmény magáért beszélt, csődbe vitte Jakab Lászlót. Többek között Karinthy Frigyes is itt lábadozott, aki így örökítette meg a Svábhegyi Szanatórium hangulatát:
„A szanatórium előkelő és csendes, kora tavasz van, alig vagyunk húszan a hegycsúcsra épült óriási palotában.
Még nem tudják, hol vagyok, két egész nap telik el tökéletes magányban. (...) Felöltözetlenül, borzongva kuporgok hátradűlve a karszékben, s nézem az erkélyablakon át Pest-Buda csodáját, mint egy valószínűtlen ködképet.”
Az 1930-as elején a Liget Szanatóriumból lakóház lett: 60-80 pengőért lehetett egy hónapra szobát bérelni, s a lakók havi tíz fürdőjegyet is kaptak az épületben továbbra is működő vízgyógyintézetbe. Jakab Dezső 1940-ben bekövetkezett halála után a Park Szanatórium legszebb napjai is leáldoztak: 1944-ben bombatalálat érte, a háborús károk következtében le kellett bontani. A Liget Szanatórium hajdani betegszobáiból 1945 után szoba-konyhás szükséglakásokat alakítottak ki. A rendszerváltásig semmilyen felújítás nem történt az épületben, napjainkban felújítva, irodaházként működik. (Borítóképünkön háttérben a Svábhegyi Szanatórium épülete, 1934-ben. Forrás: Fortepan / Somogyvári Gergő)
Ha szívesen olvasnál részletesebben Ady Endre utolsó napjairól, ezt a cikket ajánljuk.
