Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Attilát az európai hagyomány Isten ostorának nevezi, de vajon miért? A hun király köré fonódó legendák máig a popkultúrát táplálják, valódi életéről azonban keveset tudunk.
Ha Priszkosz rétor nem lenne, vélhetően nem ismernénk annak a hun uralkodónak a nevét sem, akit egész Európa rettegett, és akinek a középkor kezdetén történő hatalmi átrendeződést és politikai átalakulást köszönheti kontinensünk. Az Isten ostorának nevezett Attila életét papírra vető római történész számos érdekességet az utókorra örökített.
448-449 táján római követek érkeztek a hun király, Attila udvarába, egy íróval, Priszkosszal együtt, aki két évtizeddel később megírta tapasztalatait. A hunok fejedelme ekkor már nem élt. Hogy mi történt vele, máig nem tudjuk pontosan, a legendák szerint felesége, Ildikó vagy Réka végzett vele. Ekkor már Európa-szerte flagellum Dei-nek nevezték.
Így lett Attila Isten ostora
A nyugati írók, ide sorolva a római követet, illetve a nem sokkal őt követően, később az életével foglalkozó Iordanes gót szerzőt, a késő középkori, visszatekintő forrásokat, sőt, napjaink Attila-ábrázolásait, hatalmas tetteket végrehajtó, erős kezű uralkodónak, majd később egyre inkább a kereszténységet fenyegető
barbár agresszorként tekintettek rá.
A reneszánsz nagy művészei egyenesen a hunokról mintázták a barbárokat. Pedig Attila megállt Róma kapuinál, amikor Itália területén vezetett hadjáratot 452-ben. Eddigre már elfoglalta Aquileát, és egészen a mai Milánóig jutott. Európa nyugati fele ekkoriban a megmentőt is látta benne, aki leszámol a Római Birodalommal. Attila végül a járványok terjedése, illetve a kelet-római hadak hátulról érkező támadása miatt kötött békét a római követekkel, köztük I. (Nagy Szent) Leó pápával.
Az elevezés jóval később terjedt el
A hun nagykirályt a Képes Krónika már Isten ostorának nevezte, így írtak róla:
„Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, a nagy Magyor unokája, ki Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya, a földkerekség ijedelme, Isten ostora.”
De nem ez volt az oka, hogy így emlegetik a mai napig. Több mint ezer évet kellett várni arra, hogy ez a jelző ismét elterjedjen, mégpedig a gyarmatosítás koráig. II. Vilmos császár, a nyugat-európai gyarmatosító államok egyik vezetője kínai hadjárata idején példálózott a mongolok elődeinek tartó hunok vezérével. A Hunnenrede-nek nevezett beszédében a kínai boxerekkel szemben harcoló csapatokat
lelkesítette Attila példájával.
Ezt a hasonlatot vette át később az angol és amerikai első világháborús propaganda, amikor a németek elleni fellépésre, illetve a harcok támogatására és államkötvények vásárlására buzdította az állampolgárokat. (Fényképeink a Magyar Nemzeti Múzeum Attila kiállításán készültek, forrásként felhasználtuk az ott olvasottakat.)
Ha érdekel a gyarmatosítás kora magyar szemszögből, ezt a cikkünket is olvasd el!
