Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
1930-ban kezdődött a világ leghosszabb kísérlete, amelynek a szurok a főszereplője, és rendkívül lassan halad.
A tudományos kísérletek sok esetben hosszú évekig folynak, hiszen számos jelenség, például a sejtek öregedése időbe telik, így a kutatók kénytelenek türelmesen kivárni a változást. Van azonban egy különleges kísérlet, amely csaknem száz éve tart, és jó ideig nem is fog véget érni.
Szurok csöpög a világ leghosszabb kísérletében
A világ leghosszabb laboratóriumi kísérletét 1927-ben indította az ausztráliai Queenslandi Egyetemen Thomas Parnell, az intézmény első fizikaprofesszora. Az volt a célja, hogy bemutassa, a hétköznapi anyagok is meglepő fizikai tulajdonságokkal rendelkezhetnek. Így lett a kísérlet főszereplője a szurok, a világ egyik legviszkózusabb folyadéka, amelyet egykor a hajók vízszigetelésére használtak.
A szurok szobahőmérsékleten szilárdnak, sőt törékenynek tűnik – kalapáccsal akár szét is lehet törni –, de valójában egy borzasztóan sűrű folyadék. Százmilliárdszor viszkózusabb, mint a víz.
Parnell azzal kezdte a kísérlethez szükséges előkészületeket, hogy felmelegítette a szurkot, majd egy lezárt végű üvegtölcsérbe öntötte. A türelemjáték már ekkor elkezdődött: három évet várt, hogy a fekete anyag hűljön és ülepedjen. 1930-ban levágta a tölcsér végét, és ezzel hivatalosan is elindult a kísérlet.
Azóta a szurok fájdalmasan lassan csöpög ki a tölcsérből, az első cseppre nyolc évet kellett várni.
A vizsgálat kezdete óta eltelt csaknem száz év alatt mindössze kilenc csepp esett le. Az utolsó 2014 áprilisában vált le, a következőt a 2020-as évek végére várják a tudósok.
A cseppek leesése kezdetben nagyjából nyolcévente következett be, de az 1980-as években némi lassulás történt, mert légkondicionálót szereltek fel az épületben. A kísérlet nem állandó körülmények között zajlik, hanem egy egyszerű vitrinben, így a szurok folyási sebessége az évszakok és a hőmérséklet változásával együtt ingadozik.
Még senki nem látta lecsöppenni a szurkot
A kísérlet egyik különös mellékszála, hogy sok évtizednyi megfigyelés ellenére még soha senki nem látta, ahogy a tölcsérbe öntött szurok egy cseppje leesik. Különféle technikai problémák, áramkimaradások és más balszerencsés események mindig közbeszóltak.
Parnell professzor után John Mainstone fizikus vette át a kísérlet felügyeletét 1961-ben. Ötvenkét éven át vigyázott rá, de ő sem volt tanúja egyetlen csepp leválásának sem. 2000-ben egy vihar megszakította az élő közvetítést, így lemaradt a nyolcadik cseppről, 2014-ben pedig néhány hónappal azelőtt hunyt el, hogy a kilencedik lehullott volna.
Élőben közvetítik a neten a kísérletet
Andrew White fizikaprofesszor a csöpögő szurok harmadik és jelenlegi felvigyázója. Ő őrködik a régóta várt tizedik csepp felett, amely talán még ebben az évtizedben leesik. A szurok most már egy új, üres üvegbe folyik, mert az előző megtelt, ezért ki kellett cserélni. A kísérlet személyesen megtekinthető a Queenslandi Egyetem 7-es számú épületében, amelyet Parnellről neveztek el.
A világ leghosszabb, Guinness-rekorder kísérletét élőben közvetítik az interneten, már több mint 35 ezer ember regisztrált a világ több mint 160 országából. Az oldalon azt írják, már csak körülbelül három évet kell várni a tizedik csepp leválására – remélhetőleg ezúttal valaki látni is fogja. Ha esetleg ismét közbejön valami, a tölcsérben van még elegendő szurok a következő száz évre is…
A szurok csöpögése lassú, de teljesen ártalmatlan. Voltak olyan kísérletek, amelyeket soha nem lett volna szabad elvégezni.
