Bár Bernard Shaw Pygmalion című darabja – amely a világhírű My Fair Lady alapjául szolgált – nem önéletrajzi vonatkozású, az ő házasságát sem mondhatjuk átlagosnak: feleségéhez csak szellemi kapcsolat fűzte.
Bár George Bernard Shaw már az 1900-as évek elején ismert színdarabíró volt Angliában, az angol sajtó nem kímélte: „Unalmas”, „istenkáromló”, „népszerűtlen” – aggatták rá a jelzőket a brit kritikusok, így nem meglepő, hogy darabjai anyagilag sem hoztak számára sok sikert. A Pygmalion 1913-as bemutatója előtt leginkább feleségére, az arisztokrata származású Charlotte Payne-Townshendre támaszkodhatott.
A londoni virágáruslány és a fonetikaprofesszor szerelméről szóló darab azonban meghozta számára a várva várt sikert:
először Bécsben, majd Berlinben állították színpadra, a brit színházak viszont csak egy évvel később tűzték műsorra.
„Nyomorult-úri szegénység”: ilyen volt Bernard Shaw gyermekkora
Bernard Shaw angol származású, protestáns ír családban született Dublinban, 1856-ban. Sem alkoholista édesapjától, sem keménykezű, szigorú édesanyjától nem kaphatott túl sok szeretetet. Bár az otthon melege többé-kevésbé ismeretlen volt számára, a „nyomorult-úri szegénységben” (ahogyan később utalt gyermekkorára) akadt valami jó is: a művészet. Édesanyja ugyanis tehetséges énekesnő volt, és sokszor megfordult náluk – más zenészek és művészek mellett – egy karmester-énektanár, George John Lee. Az édesanyát gyengéd szálak fűzték a férfihoz, s amikor Shaw erre ráébredt, meggyőződésévé vált, hogy vér szerinti édesapja nem más, mint Lee.
Otthagyta az iskolát
Shaw gyerekként szörnyen szenvedett az iskolától.
„Az iskolák valójában börtönök, ahová azért küldik a gyerekeket, hogy ne zavarják a szüleiket”
- írta később. 17 évesen otthagyta a formális oktatást, hivatalnok lett, majd 1876-ban, húszévesen Londonba költözött, és harminc évig vissza se nézett Írországba. Alkalmi munkákat vállalt: volt bárzongorista, szellemíró, telefonközpontos, majd úgy döntött, minden idejét az írásnak szenteli. Rengeteg időt töltött a British Museum olvasótermében, egyre-másra írta a darabokat és regényeket, de a kiadóknál nemigen volt sikere. Érdeklődött a politika iránt, csatlakozott az angol szociáldemokraták, a Fábiánus Társaság tagjaihoz – később viszont Leninnel, Sztálinnal, sőt Mussolinivel és Hitlerrel rokonszenvezett.
Félénk volt, de hódítani akart
Első szerelmi kapcsolatát 29 éves korában élte át. A félénk, addig leginkább a plátói szerelmet ismerő fiatalember egy nála néhány idősebb özveggyel, Jane Pattersonnal kezdett kapcsolatot, ami kisebb-nagyobb intenzitással évekig folytatódott. Az 1890-es években továbbra is látogatta a fábiánusok összejöveteleit, és egy gazdag, befolyásos politikai aktivista, Beatrice Webb egyik estjén ismerte meg majdani feleségét, Charlotte-ot. Akárcsak Shaw, Charlotte is ír származású volt: a jómódú lány a kortársak visszaemlékezése szerint igen csinos volt.
„Kecses nő, dús, csokoládébarna hajjal. Jól öltözködik, lenge, fehér estélyi ruháiban már majdnem szép”
– jellemezte a politika iránt élénken érdeklődő, anarchista-szocialista Charlotte-ot Webb.
„Ne légy szerelmes”
Első találkozásuk alkalmával órákig sétálgattak a parkban, majd ezt követően sokszor kerékpároztak együtt. (Arról, hogy micsoda merészségnek számított a 19. század végén egy nőnek biciklire ülni, itt írtunk bővebben.) Hamarosan elcsattant az első csók, és Charlotte szenvedélyes leveleket küldözgetett az írónak, aki azonban így hűtötte le: „Ne légy szerelmes; légy önmagad, ne az enyém vagy valaki másé…
Attól a pillanattól kezdve, hogy nem tudsz nélkülem élni, elvesztél.
De ne félj: ha akarjuk egymást, megtaláljuk a módját, hogy együtt legyünk. Azt tudom, hogy nagyon boldoggá tetted számomra az őszt, és ezért mindig kedvelni foglak.”
Bernard Shaw házassága
Nem éppen egy szerelmes férfi sorai ezek, ennek ellenére – formabontó módon – Charlotte házasságot javasolt. Shaw azonban elutasította a felvetést, a köztük lévő jelentős anyagi különbségre hivatkozva. Charlotte megbántódva utazott el Olaszországba, Shaw pedig egy év múlva, amikor kerékpárbalesete után „templomi harang méretűre” dagadt lábbal, betegen feküdt, levelet küldött a nőnek, aki meg is érkezett hozzá. Miután Shaw-t megműtötték, egybekeltek. 42 évesek voltak ekkor.
Bár testi kapcsolat soha nem volt közöttük, Charlotte hamar nélkülözhetetlenné vált az író életében.
Elsajátította a gyors- és gépírást, szerkesztette férje írásait, tartotta a kapcsolatot a kiadókkal.
Emellett anyagilag is támogatta, hiszen Shaw művei vegyes fogadtatásra találtak: néhány darabját óriási sikerrel játszották, míg más színműveken csak fanyalgott a kritika. A hírnevet végül a Pygmalion, a Nobel díjat pedig a Szent Johanna hozta meg számára. Számos futó kalandja felett Charlotte szemet hunyt. Amikor egy újságíró megkérdezte, hogy mit tud férje titkos életéről, az asszony így felelt:
„Egy jólnevelt férfi vagy asszony nem érdeklődik házastársa másokra tartozó érzelmei és olyan sétái iránt, amelyeket nem kíván otthon megosztani.”
Charlotte 1943-ban, 86 éves korában hunyt el.
Egy magyar színésznőre hagyta a My Fair Lady jogait
A színésznők között, akikkel Shaw viszonyt folytatott, felbukkan egy magyar név is: Hidvéghy Valéria. Az ő férje, a szintén magyar származású Gabriel Pascal filmrendező kapta meg Shaw-tól darabjai megfilmesítésének jogát. A Riviérán fürdőző Shaw az egyik bójánál beszélgetésbe elegyedett a negyvenes, villogó szemű férfival, aki győzködni kezdte az agg mestert, hogy adja neki darabjai megfilmesítésének jogát.
Shaw megkérdezte, mennyi pénz áll ehhez rendelkezésre, mire Pascal előhalászott a zsebéből harminc pennyt.
Shaw korábban a hollywoodi filmeseknek nemet mondott, de Pascal ajánlata meggyőzte: a rendező az 1930-as években négy sikeres filmet forgatott a darabok alapján. A Pygmalion musicalváltozata is az ő ötlete volt, de a megvalósításra már nem maradt ideje. Bernard Shaw már túl volt a 90. életévén, amikor megismerkedett Pascal feleségével. Hidvéghy Valériát hívatta 1950-ben halálos ágyához is, majd ráhagyta a My Fair Lady szerzői jogait is – amiből a színésznőnek egészen addig biztos milliói származtak, amíg harmadszor is férjhez nem ment.
Ha egy másik Nobel-díjas író életének kevésbé ismert epizódjaira is kíváncsi vagy, ezt a cikket ajánljuk.
