Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Sokan meglepődnek, amikor megtudják, hogy a hó nem csupán egy időjárási jelenség, hanem tudományos értelemben az ásványok világához is köthető. Bár elsőre furcsán hangzik, a lehulló hópelyhek valójában kristályos szerkezetű anyagokból állnak. Vagyis amikor havazik, bizonyos értelemben ásványi anyag hullik az égből.
A témát részletesen és közérthetően a Magyar Természettudományi Múzeum blogja dolgozta fel.
A hó egy laza üledékes kőzet
Bár az ásvány szó sokaknak a kőzeteket juttatja eszébe, a tudomány ennél tágabban használja a fogalmat. Ide tartozik minden olyan anyag, amely természetes úton keletkezik, és belső felépítése rendezett, kristályos. Ebben az értelemben a természetes körülmények között kialakuló jég – például tavak befagyott felszíne, gleccserek vagy sarkvidéki jégtakarók – megfelel ezeknek a feltételeknek, ezért az ásványok közé sorolható.
Ugyanakkor a fagyasztóban készített jégkocka már nem számít annak, hiszen mesterséges környezetben jön létre, akárcsak a laboratóriumban előállított kristályok.
A hópehely is jég, pontosabban egy jégkristály. Ásványtani szemmel nézve egy úgynevezett egyásványos, laza üledékes kőzet, amely nem a talajon, hanem a levegőben keletkezik. Hasonló folyamatról van szó, mint amikor a por vagy a homok leülepszik, csak itt a kristályok már kialakulásuk pillanatától kezdve szilárdak.
A hópelyhek formája sem véletlen
A hópelyhek alakját elsősorban a hőmérséklet és a levegő páratartalma határozza meg. Emiatt valóban nincs két teljesen egyforma hópehely. A legismertebb, csillagszerű, ágas-bogas formák azonban mindig hatszögletűek. Ennek oka a jég belső kristályszerkezete, amely csak ezt a szimmetriát teszi lehetővé. Ezért fordul elő, hogy a hópelyhek sosem négy-, öt- vagy nyolcágúak – még ha rajzokon néha így is jelennek meg.
A hó fehér színe szintén egyszerű fizikai jelenség. Maga a jég teljesen átlátszó, de a sok apró kristály felszínén a fény minden irányba szétszóródik és visszaverődik. Emiatt nem látunk át rajta, hanem fehérnek érzékeljük.
Olvasd el a következő cikkünket is a jégbe fagyott 500 éves inka lányról!
