Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Dobó István nevét mindenki ismeri az Egri csillagok lapjairól. A délceg, hajlíthatatlan gerincű, erkölcsileg támadhatatlan várvédő hős alakja azonban alighanem Gárdonyi írói fantáziájának terméke: bár vitézségéhez nem fér kétség, Dobónak is voltak jellemhibái – a történeti források szerint nem is kevés.
„Egy piros köpenyeges, szőke dalia lovagol elöl. Darutoll a süvegén. Előtte a nyergen keresztbe fektetett puska. Könnyű, meggyszín zekéje alól páncéling csillog. (…) – Dobó István vagyok – mondotta a süvegét levéve, bokáját összeütve. Hosszú, csontos legény, de csupa erő minden mozdulata. S a szeme hegyesen néző, erős szürke szem” – festi le Gárdonyi az Egri csillagok első fejezetében a fiatal Dobó István alakját.
1533-ban, amikor a regény cselekménye indul, Dobó István 28-30 éves fiatalember. Ifjúkoráról szinte semmit nem tud a történettudomány, kivéve, hogy édesapját korán elveszítette: Dobó Domonkos 1511-ben birtokperbe keveredett Tarczai Miklóssal, aki egy éjjel kilenc útonálló fegyveressel megtámadta és megölte. Az anya, Czékei Zsófia egyedül maradt öt gyermekével, s minden bizonnyal erős lelkületű és határozott gazdasszony lehetett, mivel férje halála után nem házasodott meg ismét, hanem egyedül igazgatta birtokait.
Királyi adószedőből egri várnagy
Dobó egy ideig Serédy Gáspár fegyveres kíséretéhez tartozott, s testvéreivel együtt, a három részre szakadt Magyarország főuraihoz hasonló módon hol Szapolyai Jánost, hol Habsburg Ferdinándot támogatta. 1544-ben Felvidéken Ferdinánd tizedszedője lett, innentől kezdve Ferdinánd támogatója. Az uralkodó, két évvel később, eredményei elismeréséül kinevezte Eger várnagyává Dobót. A várat azonban előbb el kellett foglalni Varkocs Tamástól, és ez egyáltalán nem zajlott zökkenőmentesen: két évig tartott, mire 1548-ban sikerült a korábbi várnagyot kiűzni onnan.
Halálra ítélték, de kegyelmet kapott
Dobó Zay Ferenccel együtt az egri vár várnagya lett. Az eredményt azzal ünnepelte meg, hogy egy forint rendkívüli adót vetett ki a környékbeliekre. Négy és fél évig igencsak erélyes várnagynak bizonyult:
akár az erőszaktól sem riadt vissza, hogy beszedje az őt megillető tizedet - aminek szedésében már egyébként is nagy gyakorlattal rendelkezett.
Fegyvereseivel egészen Kalocsáig és Szegedig portyázott, a törökhöz szegődött kevei rácok közül sokakat elhurcolt és fogságba vetett. Visszavette a környék nagybirtokosaitól a szerinte jogtalanul elkobzott jószágokat, másrészt viszont a hozzá nem tartozó településekről is elhajtotta az állatokat, és a már megfizetett adót ismét behajtotta a jobbágyokon. De az is megesett, hogy az adófizetésben engedetlennek bizonyuló almagyari bírót megkötözve vitette a várba – nem meglepő hát, hogy többször figyelmeztették, hogy tartózkodjon a hatalmaskodástól. Amikor az Ung megyei Tegenyén ökröket hajtottak el jogtalanul, Dobót és testvéreit fej-és jószágvesztésre ítélték – bár Ferdinánd király végül megkegyelmezett nekik.
A kamarával fizettette volna ki a háztartás költségeit
Dobó ugyanakkor, felismerve az egri vár stratégiai jelentőségét, jelentős építkezésekbe kezdett. (Ahol, természetesen, a fizetett mesterembereken kívül a Heves megyei jobbágyok is robotoltak.) Arról sem feledkezett meg, hogy várnagyként díszes lakosztályt készíttessen a maga számára; annál is inkább, mert megnősült:
1550 októberében vette feleségül a nála 25-30 évvel fiatalabb, a frigy idején 15-16 éves Sulyok Sárát.
(Sulyok Sára nővére, Anna volt az 1554-ben született költő, Balassi Bálint édesanyja.) A házasságkötéssel befolyásos családokkal került kapcsolatba, többek között a későbbi erdélyi fejedelmet is adó Bocskai-családdal.
Az esküvőről készült feljegyzések arra engednek következtetni, hogy Dobó bizony fukar és haszonleső ember volt. Az egri várkapitány megpróbálta kifizettetni a kamarával a lakodalmon a vendégek által elfogyasztott tíz hektó bort; de „a fösvény Dobó el akarta számoltatni a kamarával a saját háztartásában felhasznált borsot, sáfrányt, gyömbért, meg a különféle kiadások közt szereplő cukrot, rizst, citromot és fahéjat is.
Még egy torta készítésére szolgáló rézedény árát is ki akarta fizettetni, ami az ellenőrzéskor ugyancsak szemet szúrt a kamarai biztosnak, mondván, tortára nincs szüksége a katonáknak”
– írja Csiffáry Gergely Ruszkai Dobó István életrajza című, e cikk elsődleges forrásául is szolgáló munkájában. Fennmaradtak adósságbehajtó levelei is, amelyekben követeli, hogy ha adósa meghalt volna, az illető anyjától vagy feleségétől szedjék be a kölcsönpénzt.
Dobó István, az egri hős
1552-ben az Oszmán Birodalom nagyszabású hadjáratot indított Magyarország ellen. A megtámadott várak közül egyedül Eger maradt állva, több mint egy hónapnyi ostrom után: a törökök képtelenek voltak bevenni a a szakértelemmel megerősített erődítményt, amely megfelelő élelmiszer-ellátással is rendelkezett. Dobó István, Mekcsey István, Bornemissza Gergely, Zolthay István és mások stratégiai jelentőségű győzelmet arattak. I. Ferdinánd elismerésként bárói ranggal és vörös viaszpecséttel ajándékozta meg Dobó Istvánt, aki megkapta Déva és Szamosújvár várát is; 1553-ban pedig erdélyi vajdává nevezték ki.
Kalandfilmbe illő szökés
Kétségtelen, hogy az egri győzelem volt Dobó pályafutásának fénypontja. A dicsőséget azonban sötétebb évek követték. Szamosújvárt nem tudta megvédeni a moldvai és havasalföldi vajdák betöréseitől, így átadta a várat, Szapolyai János özvegye, Izabella királyné viszont, bár az ellenkezőjére tett ígéretet, bebörtönözte.
Dobó 1557-ben megszökött a börtönből, mégpedig kalandfilmekbe illő módon egy kötélen ereszkedett le.
Amíg fogságban volt, megszületett első fia, Damján; később őt Ferenc (1558), valamint leánya, Krisztina (1560) követte. Dobó fogságból való szabadulásának idején egyébként felesége és elsőszülöttje maguk is foglyok voltak, Izabella királyné udvarában.
A leggazdagabb magyar főurak egyike volt
A Ferdinánd-párti Dobó szabadulása után újabb birtokokat kapott, köztük Léva várát, és kinevezték Bars megye főispánjává is. Az 1560-as években már egyike volt az ország leggazdagabb főurainak. Továbbra is pereskedett azonban régi ellenlábasaival, a Tegenyei-családdal, s amikor egy peres ügyét akarta rendezni Pozsonyban, 1568 tavaszán, lecsukták. Innen még megszökött, majd ökörhajtónak álcázva magát Léva várába menekült, de ellenlábasai nem adták fel a tervet, hogy börtönbe vessék.
Dobó pártfogója, Ferdinánd király 1564-ben elhunyt. Az új uralkodó, II. Miksa szemet vetett a magyar főúr birtokaira. Az idős, köszvénytől szenvedő Dobót 1569-ben Pozsonyba csalták, s ott sógorával, Balassa Jánossal együtt hűtlenségi perbe fogták, azaz Habsburg-ellenes összeesküvéssel vádolták. Balassa megszökött, ám a rossz egészségi állapotban lévő Dobó számára ez már nem volt lehetséges. Három és fél éven át tartották fogva a pozsonyi börtönben, 1572 áprilisában szabadult, majd Szerednye várába távozott. Sok idő már nem adatott neki: itt hunyt el 1572 júniusában. (Borítókép: Sinkovits Imre színművészt Dobó István jelmezébe öltöztetik az Egri csillagok forgatásán. Fortepan / Bojár Sándor)
Ha kíváncsi vagy Dobó lánya, Krisztina és Balassi Bálint házasságára is, ezt a cikket ajánljuk.
