A Föld körül keringő égitest nem csak szépsége, hanem a bolygónkra gyakorolt hatásai, sőt, a mi biológiánkra gyakorolt hatásai miatt is fontos. A Hold azonban távolodik tőlünk – évente mintegy 3,8 centiméternyit.
A Hold távolodását lézeres távolságmérővel, a Lunar Laser Ranging Experiment segítségével mérik az IFLScience szerint – ez úgy lehetséges, hogy az asztronauták speciális tükröket helyeztek el a Hold felszínén az Apollo‑küldetések során. Ezekre a Földről lézereket küldenek, majd lemérik, mennyi idő alatt ér vissza a visszaverődött lézerfény.
Tűpontos eredményt ad
A mérés igencsak pontos, hiszen a tudósok plusz-mínusz 3 centiméteres pontossággal képesek általa meghatározni a távolságot. Sok ismételt mérés után lehet kijelenteni, hogy
![]()
a Föld és a Hold közti távolság évente kb. 3,8 centiméterrel nő.

Ezért távolodik a Hold a Földtől
![]()
Ennek oka elsősorban az, hogy a Föld forgása és a Hold gravitációs hatása nem állandó.
A Hold gravitációs vonzása a földi tengerek vizét magasabb apály‑keringésbe (tidális hatás) kényszeríti, amely „lelassítja” a Föld forgását. Utóbbi olyan hatást vált ki, hogy a Hold lassan egyre magasabb pályára kerül, vagyis távolodik. A rendszeren belüli kölcsönhatások – a gravitációs erők, a földi forgás, a tengerek mozgása – együtt okozzák azt, hogy a Hold pályája fokozatosan tágul.
Mi lesz a bolygónkkal?
A Hold mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt jött létre, valószínűleg egy Mars‑méretű bolygó (Theia) és a fiatal Föld összeütközéséből. Azóta változtak a pályák, lassult a Föld forgása, a napok hossza nőtt, és a Hold fokozatosan távolodott.
A Hold továbbra is távolodni fog, lassan, de biztosan. Ez azt jelenti, hogy a Föld forgása tovább lassul majd, a nap egyre hosszabb lesz, és a Hold látszólagos mérete az égen fokozatosan csökken.
Ennek egyik gyakorlati hozadéka, hogy mivel a Hold egyre kisebbnek látszik, egy idő után már nem lesz képes teljesen kitakarni a napot, azaz mintegy 600 millió év múlva már nem lesz teljes napfogyatkozás.
Ha tetszett ez a cikk, olvasd el azt is, mi utal arra, hogy a Marson valaha élet lehetett.
























