Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az erdőben sétálva sokszor jut eszünkbe: szerencsére idehaza nem élnek nagyragadozók a sűrűben, nem fenyeget veszély. Nos, ez csak részben igaz.
Veszély valóban nem fenyeget – legalábbis akkor nem, ha nem keressük –, azonban az, hogy nagyragadozók nem élnek idehaza, egy jó ideje már nem igaz. A hiúzok és a farkasok mellett medvékkel is egyre többször lehet találkozni. Az együttélés lehetséges, de ehhez nekünk is el kell fogadnunk néhány dolgot.
Ragadozók hazánkban: nagyok és félelmetesek
Túrázni az emberek többsége szeret. Az erdőt járva valahogy elcsendesedik a világ és az elménk, megnyugszunk, és a gondjaink sem tűnnek olyan hatalmasnak, mint előtte. Ez csodálatos érzés, főleg úgy, hogy tisztában vagyunk vele: ha valami nagy mozog előttünk a sűrűben, az legfeljebb szarvas lehet.
Ez a felvetés azonban egy ideje már nem igaz. Elsőre talán ennek nem örülünk, mégis el kell fogadnunk: ez bizony jó dolog, hiszen
a nagyragadozók megjelenése fontos az egészséges ökoszisztémák szempontjából.
Idehaza őshonos fajnak számít a hiúz, a farkas, de még a medve is – igaz, a 20. század elején egy időre eltűntek a hazai élőhelyeikről. Az 1980-as évek óta azonban fokozatosan visszatértek, és a medve kivételével állandósult előfordulásuk az Északi-középhegységben. A hiúz kimondottan érzékeny az emberi zavarásra. Kifinomult érzékszerveinek köszönhetően pedig jóval azelőtt észrevesz minket, mint hogy nekünk feltűnne a jelenléte.
Mivel zsákmánynak egyik nagyragadozó sem tekinti az embert, így a hiúz is inkább kitér az utunkból, elkerül minket.
A farkas otthonosabban mozog az erdőben, mint mi
A farkas már konfliktusosabb, de elsősorban jelenlétük a haszonállattartók és vadgazdálkodók számára jelenthet kihívást, semmint a túrázóknak. Igaz, otthonosabban mozognak az erdei közegben, mint mi, így lehet, hogy viszonylag közel baktatunk el egy farkas mellett, de még csak nem is szerzünk róla tudomást. Hogy ez így is maradjon – vagyis se mi ne zavarjuk a ragadozókat, se azok minket –, a WWF infografikáját érdemes átböngészni, és megfogadni néhány tanácsot, ha kirándulunk.
„Először is fontos leszögezni, hogy egyik hazai nagyragadozófaj sem tekint zsákmányként az emberre és ha tehetik kerülik a velünk való találkozást. Kifinomult érzékszervekkel vannak ellátva, és jellemzően már jóval azelőtt észrevesznek minket, mint hogy nekünk feltűnne a jelenlétük. Éppen ezért a velük való személyes találkozás meglehetősen ritka. Néhány egyszerű szabály betartásával pedig tovább csökkenthetjük ennek az esélyét, megelőzve ezzel valamilyen konfliktusesemény kialakulását. Ehhez a WWF Magyarország több segédletet is kidolgozott – medvék esetén a medvédelmi rendszer sorozatot –, melyeket érdemes átböngészni mielőtt nagyragadozók lakta élőhelyekre indulunk kirándulni.
Ezt tegyük, ha nagyragadozóval találkozunk
„Mindez akkor is érvényes, ha gyerekekkel túrázunk. Nagyragadozóval való találkozás esetén emeljük fel és nyugtassuk meg a velünk lévő kisebb gyerekeket és beszéljünk nyugodtan. A farkas emberként fog azonosítani minket, és ha addig nem tette meg, kitér az utunkból. Fontos, hogy ha kutyával túrázunk, tartsuk pórázon” – mondja dr. Sütő Dávid, a WWF Magyarország Nagyragadozók programjának vezetője.
A medve reális veszélyt jelenthet
A medve talán a medve az egyetlen faj, ami a túrázók esetében reális veszélyt jelenthet. Ahogyan viszont a többi nagyragadozó, a medve sem keresi az emberrel a találkozást. Valamelyest ugyan gyakoribbak a medvetámadások, de ha jobban megnézzük a számokat, akkor az ilyen események is nagyon ritkák. 2000 és 2015 között Európában például évente átlagosan nagyjából 18 medvetámadás történt, amelyek jelentős részéért az embertől való félelmüket elvesztett, emberhez szokott medvék voltak a felelősek. Ilyen viselkedést mutató egyedet Magyarországon egyelőre nem észleltek és fontos, hogy ez így is maradjon.
A barna medve, a szürke farkas és az eurázsiai hiúz is fokozottan védett faj hazánkban, vadászatuk tilos.
Itt találkozhatunk a nagyragadozókkal Magyarországon
A nagyragadozók hazánkban jellemzően az Északi-középhegység területén fordulnak elő. Mielőtt azonban bárki nagyon megijedne, azt is el kell mondani, hogy olyan nagyon sok nincs belőlük.
A hiúzokkal való találkozás extrém ritka, azok rejtőzködő életmódja miatt. A farkasok sem keresik az ember közelségét, de a nyomaikkal lehet találkozni az Északi-középhegység területén, és időnként sikerül egy vagy több egyedet lencsevégre is kapni.
Félni nem kell tőle, a farkastámadások száma elenyészően alacsony Észak- és Közép-Európában.
Hazánkban bizonyítottan szaporodó állomány a farkas esetében van jelen, viszont a rendszeres észlelések ellenére hivatalosan Magyarországon nincs stabil, szaporodó barnamedve-állomány. Inkább csak átcammog, mert territóriuma nem ismeri el az államhatárokat, de szaporodni valószínűleg visszatér Szlovákiába.
Hogy miért is jelentek meg újra ezek a fajok?
„Ez több okra vezethető vissza, egyrészt szerepet játszik benne, hogy az elmúlt évtizedekben növekedett az erdősült területek aránya, ezzel együtt pedig a zsákmányfajok állományai is, amire természetes módon reagálnak. Emellett az elnéptelenedő falvak határaiban egyre ritkábban jár ember a mezőkön, erdőkben, így az élőhelyek kevésbé zavartak. Ugyancsak fontos szerep jutott a 20. században végbemenő szemléletbeli változásnak is.
Egyre inkább felismertük a korábban egyszerűen dúvadnak tekintett nagyragadozók kiemelkedő szerepét az ökoszisztémákban.
Ezzel együtt pedig megerősödöttt az addigra jelentősen megcsappant nagyragadozók nemzeti szintű és nemzetközi védelme. Mindezek hatására mára már akár olyan helyeken is újra felbukkantak, ahonnan akár több mint 100 éve kipusztultak. Kedvező hatásaik mellett visszatérésük egyben viszont komoly kihívást is jelenthet sokak, elsősorban a haszonállattartók és vadgazdálkodók számára” – teszi hozzá Sütő Dávid.
Ha tetszett ez a cikk, akkor olvasd el egy másik ragadozó lenyűgözö zsákmányszerzési módszerét.
