Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egészen fiatal korától Istennek szentelte életét Bódi Mária Magdolna, akit szeptember 6-án avatnak boldoggá – a fiatal lány a szovjet megszálló katonákkal is szembeszállt, hogy megőrizze fogadalmát.
Akár szent is lehet Bódi Mária Magdolnából, aki szüzességi fogadalma védelmében halt vértanúhalált 1945. március 23-án. Szentté avatását még Mindszenty József kezdeményezte 1945-ben, veszprémi püspöksége idején, ám a folyamat megakadt, és csak 1990-ben folytatódott Szendi József püspök perújrafelvételével. Végül 2024 májusában Ferenc pápa elismerte Bódi Mária vértanúságát, amivel engedélyt adott a boldoggá avatására. Erre eredetileg április 26-án került volna sor, ám a szentatya halála miatt elhalasztották. Az új időpont szeptember 6. – előtte érdemes megismerni, kicsoda is Bódi Mária Magdolna, és miért avatják boldoggá.
Házasságon kívül született
Bódi Mária Magdolna 1921. augusztus 8-án született Szigligeten, uradalmi cselédek gyermekeként. Mivel az apja hadifogolyként, papírok nélkül érkezett Magyarországra, nem köthetett házasságot, ezért két fiuk (Gyula és János) és lányuk törvénytelen gyermek volt – ennek Bódi Magdolna sorsa szempontjából nem elhanyagolható lesz a jelentősége.
A kislány Köveskálon töltötte gyerekkorának nagy részét, a család ugyanis nem sokkal a gyerek születése után ide költözött. A településen ritkán volt szentmise, ám Bódi Magdolna már gyerekként is szívesen megtette az utat Szentbékkállára, az ottani plébániatemplomba. Az egyházi iskolában hamar kitűnt szorgalmával, és a legjobb tanulók közé tartozott – verset is szépen mondott, így gyakran szerepelt ünnepségeken, színdarabokban. Utolsó köveskáli karácsonyán, 1933-ban egy púpos kislányt alakított, akit Jézus meggyógyított.
Ahogy harmadikosként az elsőáldozásra készült, egyre közelebb érezte magát Istenhez és Jézushoz: sokat imádkozott, és amellett, hogy szeretett kirándulni, a rászorulóknak is gyakran segített. Egy alkalommal felfigyelt egy szegény árvára, akit a nagyszülei neveltek – az akkor 10-11 éves lány
végigkoldulta a falut, hogy télire ruhát vehessen a kisgyereknek.
Az első fogadalom
Első fontos lelki tanítójával akkor ismerkedett meg, amikor a család 1934-ben a Balatonkeneséhez tartozó Mámapusztára költözött – itt alapította meg Androsits István plébános a fűzfőgyártelepi egyházközséget. Az atyától egyre több vallási témájú könyvet kért kölcsön, és rengeteget olvasott. Közben azonban arra is szánt időt, hogy hittanra tanítgassa a mámapusztai gyerekeket, és magával vigye őket a vasárnapi szentmisékre. Ekkoriban tette első fogadalmait is – ezekből élete során egyre többet vállalt. Tizenhat évesen ugyanis életgyónást végzett, és
megfogadott bizonyos, világi hívságnak tartott dolgoktól való tartózkodást: a többi között a kozmetikumoktól és a szórakoztató olvasmányoktól.
Egy évvel később a balatonfűzfői népmisszión, amelyet egy lazarista atya tartott, Bódi Magdolna elhatározta, hogy szerzetes akar lenni. Plébánosa segítségét kérte, ám hamar kiderült: házasságon kívüli származása súlyos, ha nem is elháríthatatlan egyházjogi akadályt jelent.
„Milyen szép az élete annak, aki közel lehet Istenhez”
– mondta abban az időben egyszer öccsének. Androsits István atya arról az elhatározásáról is megpróbálta lebeszélni, hogy nem alapít családot, ám ez ügyben a lány hajthatatlan maradt.
Nem engedték el a frontra
Tizennyolc éves korában, 1939-ben kezdett el a fűzfőgyártelepi Nitrokémia Rt. üzemében dolgozni: a „pyro” részlegen kapott munkát, ahol a többi között füstjelző patronokat és rakétákat készítettek. Felettesei hamar felfigyeltek jó képességégeire és szorgalmára, és fizetésemeléssel járó előléptetést ajánlottak föl neki.
Bódi azonban ezt visszautasította, mondván: még fiatal, és egy családos munkásnőnek nagyobb szüksége lehet a jobb fizetésre – tettével ki is vívta a többi gyári dolgozó megbecsülését.
Közben persze vallási elköteleződéséről sem feledkezett meg. Szinte minden napját a fűzfőgyártelepi plébániatemplomban, áldozással kezdte, ahol megismerkedett Oross István plébánossal és káplánjával, a fiatal Temesi Józseffel – mindketten akkoriban kerültek Fűzfőgyártelepre, így a lány sokat segített nekik megismerni a helyi viszonyokat. Jótékonykodott is: gyűjtésekben vett részt, apjától kapott biciklijével járta a környéket, és segített, ahol tudott.
1941. fontos dátum volt Bódi Magdolna életében: részt vett élete első zárt lelkigyakorlatán, és október 26-án, Krisztus Király ünnepén visszavonhatatlan szüzességi fogadalmat tett. Tette ezt annak ellenére, hogy szép számmal akadtak udvarlói és kérői is. Két évvel később elvégzett egy betegápolói tanfolyamot, majd eldöntötte: frontszolgálatot vállal. Behívója azonban sosem érkezett meg. Mint később kiderült,
a Nitrokémia Rt. vezetői úgy gondolták, hogy túlságosan jó munkaerő, akit roppant nehéz lenne pótolni.
Jézushoz akarta vezetni a munkásokat
Bódi Magdolna életében két katolikus szervezet is nagy szerepet játszott: a Szívgárda és a Dolgozó Lányok Szövetsége. Előbbi a 6-14 éves katolikus lányok és fiúk országos szervezete volt, amelynek tagjait Bódi szívesen tanítgatta, különböző célokra – például a balatonfűzfői plébániatemplomba tervezett új kőoltár finanszírozására – szervezett gyűjtésekben vett részt, híveket toborzott a lelkigyakorlatokra, segített a rászorulóknak. A Katolikus Dolgozó Lányok Országos Szövetsége (DL) felkérésére tanulmányi héten vett részt, ami alatt
elhatározta: feladatának fogja tekinteni a munkások Krisztushoz való vezetését is.
Ezután már adta magát, hogy amikor a katonai parancsnokság alá kerülő fűzfői gyártelep mellett „önkéntes munkatábort” létesítettek lányok számára, a hírhedten rossz erkölcsű nők között végzendő lelkipásztori munkát Bódi vállalta magára. Mindenki meglepetésére
a nagyjából 80 lány közül 25-30-at meg is sikerült térítenie.
A litéri utolsó év
A család 1944-ben Litérre, a Nitrokémia Rt. ottani birtokára költözött, ahol Bódi megalapította a DL helyi szervezetét. Ez akkoriban már nem volt veszélytelen dolog: még a cserkészeket is a leventék alá rendelték, és
nem néztek jó szemmel egy olyan szervezetet, amely a hazafias célok helyett a vallási szempontokat helyezte előtérbe.
A gyűléseket ezért valamelyik tag otthonában vagy üres raktárakban tartották. Élelem-szeretetcsomagokat küldtek a balatonfüredi katonakórházba, fagylaltdélutánt szerveztek a gyártelepi tanoncfiúknak, 1944 karácsonyán pedig ruhát varrtak a környékbeli szegény gyerekeknek.
A litéri időkben egyre több dologról mondott le, a többi között a strandolásról és a moziról, valamint az ékszerviselésről. Ahogy a front Litér felé közeledett, egyre többször lehetett hallani arról, milyen rémtetteket követnek el szovjet katonák nőkkel szemben. Bódi a tisztaságuk megőrzésére buzdította nőtársait, ő maga pedig elhatározta: az élete árán is megtartja szüzességi fogadalmát. Azon is elgondolkodott, hogy ellenálló csapatot szervezzen a Dolgozó Lányokból, ám ezt végül elvetette, amikor Temesi József elmondta neki: így csak hőssé, vértanúvá nem válhat.
Bódi Mária Magdolna mártírhalála
A sorsdöntő nap 1945. március 23-án érkezett el: Bódi Magdolna néhány asszonnyal és gyerekeikkel épp a kastély udvarán kialakított óvóhely lejáratánál volt, amikor megjelent két fegyveres szovjet katona. Egyikük be akarta terelni a lányt a bunkerbe, aki azonban ellenállt, és a nála levő ollóval megszúrta a katonát a szeme tájékán. Menekülni próbált, közben odaszólt a többieknek:
„Annuska, meneküljön, mert magán lesz a sor. Én már meghalok… Édesanyám, menjenek innen, én most már meghalok.”
Szavai valóra is váltak: megjelent a vérző arcú, megszúrt katona, és szinte azonnal lőtt. A szemtanúk beszámolói szerint hat lövés dördült el, és mindegyik eltalálta a lányt. Az első után megállt, a másodiknál kitárta karjait az ég felé, és felkiáltott:
„Uram, Királyom! Végy magadhoz!”
A hatodik golyó a szívébe fúródott. Előreesett, és meghalt – holtában a zsebében lapuló rózsafüzért szorította.
Sokan remélik, hogy Ferenc pápát is szentté avatják: ez a három dolog kellene hozzá.
