Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A franc, a rosseb és a frász szavakat ma a dühünk vagy a meglepetésünk kifejezésére használjuk – valaha azonban egészen más volt a jelentésük, sajátos történetek kapcsolódnak hozzájuk.
„Vigye el a radai rosseb!”, „Menj a francba!”, „A frászkarika törje ki!”, „A francba!” – valószínűleg mindenki használta, vagy legalábbis hallotta már számtalanszor ezeket a kifejezéseket, azt azonban sokkal kevesebben tudják, hogy honnan származnak.
A Zalai-dombságban, a Kis-Balaton szomszédságában található egy kis település, amely a középkorban tekintélyes községnek számított, bíróval és 25 jobbágytelekkel rendelkezett. A török hódoltság alatt lakatlanná vált, majd később újra benépesült. A tavalyi adatok szerint jelenleg 425-en élnek Nagyradán. Ehhez a településhez – amelyet egy darabig Radaként ismertek – kapcsolódik a rosseb története.
Hogy kerül Radára a rosseb?
A szó valószínűleg a rossz és a seb szavak összevonásából ered, amelyet a szifiliszre, vérbajra használtak – az egykor halálosnak tartott nemi betegség ugyanis jellegzetes tüneteket okoz a bőrön. Hogy hogyan kapcsolódott össze a vérbaj Rada településével, azzal kapcsolatban több elmélet is létezik.
A legvalószínűbb szerint a „radai rosseb” eredetét az Anjou-korban kell keresni. Pontosabban Nagy Lajos király idején. Az uralkodó ugyanis több alkalommal indított hadjáratot a Nápolyi Királyság ellen, miután
testvérét, András herceget felesége, Johanna királynő és a magyar befolyás erősödését ellenző olasz nemesek egy vadászat alkalmával megölték a San Pietro a Maiella-kolostorban.
A tettet megtorlandó (és természetesen a magyar érdekeket képviselendő) I. Lajos hadjáratra indult. Tízezer fős seregével el is foglalta az olasz királyságot, ám az Itália-szerte dühöngő, Genovából kiinduló pestisjárvány miatt hazatért, miután helytartót nevezett ki. (A magyar fennhatóság nem bizonyult tartósnak, és az 1347-ben induló első nápolyi hadjáratot 1350-ben újabb követte – a „nápolyi kérdés” véglegesen csak 1382-ben oldódott meg, amikor III. Károly négy magyar zsoldossal megfojtatta Johannát, mint „férjgyilkost”.)
Noha Nápolyból Nagy Lajos a pestisjárvány miatt tért vissza, serege egy másik kórral is találkozott Itáliában. A hadjáratban megsérült katonáknak Radán rendeztek be kórházat, ahol azonban hamar felütötte a fejét egy rettegett, gyógyíthatatlannnak tartott betegség, a vérbaj.
A hagyomány szerint a szifiliszt a radai ispotályban kezelt beteg katonák terjesztették el Magyarországon.
A franc se kedves jókívánságot jelent
Egy másik elmélet szerint a radai rosseb kifejezés eredete a török időkre nyúlik vissza, amikor a hódítók elől a falusiak a nehezen megközelíthető ingoványba menekültek. Mivel mezítláb voltak, a nád össze-vissza vagdosta a lábukat, és a nedves környezetben a sebek nehezen gyógyultak, akár vérmérgezést is okozhattak.
Hasonló módon a franc is a vérbajra utal: franciabetegségnek hívták ugyanis valaha, mivel először VIII. Károly francia király seregében azonosították. A magyar nyelvben azonban a Francia szó akkor még magát az országot jelentette, melléknévi alakja pedig a franc volt. A szifilisz elnevezése valószínűleg a franc kórból rövidült az idők során francra. Noha a vérbaj nemcsak magyarul, de németül és olaszul is francia betegség, ez nincs minden nyelvben így a világon – attól függően változik a neve, hogy hogyan került a kór az adott országba.
A lengyeleknél német, az oroszoknál lengyel nyavalya. A spanyoloknál a szifilisz portugál, a portugáloknál és a hollandoknál viszont spanyol.
A skótok angol kórnak hívják, Tahitin pedig a britek nyakába varrja az etimológia a betegség elterjedését. A törökök frank, esetleg nemes egyszerűséggel keresztény kórnak nevezik, a perzsák viszont a törökökhöz kötik megjelenését.
Babona szülte a frászkarikát
A frászkarika és a frász jelentésének eredetét egészen máshol kell keresnünk, noha ezek a szavak is egy betegséghez kapcsolódnak. Az osztrák-bajor frais szó ugyanis görcsöt jelent, és ebből eredően a frászt az epilepsziára, rángógörcsre használták. Noha sokáig a zsenik betegségének tartották (számos híres ember szenvedett epilepsziában, köztük Dante, Van Gogh, Csajkovszkij, Dickens és Dosztojevszkij), mivel nem tudták, miért alakul ki, és hogyan gyógyítható, babonák övezték.
Azt gondolták, hogy boszorkányok keze van a betegség megjelenésében, ezért ennek megfelelő lett az „ellenszere” is. A gyógyuláshoz egy karikát formázó perecet kellett sütni, amelyhez a lisztet kilenc egymást követő napon kilenc különböző házból kellett kérni. A frászkarikán kellett átbújnia az epilepsziában szenvedőnek ahhoz, hogy megtisztuljon az átoktól és a kórtól.
A szifiliszről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a modern korra eltűnt, pedig ma is sok embert megfertőz, például Amerikában.
