Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Budapest II. kerületében, a Budakeszi út legmagasabb pontján található a Szépjuhászné: ma elsősorban a Gyermekvasút megállójaként ismert, valamint arról, hogy több kedvelt turistaút fut itt össze. A helynek azonban roppant érdekes a története.
Annak, aki ma Budapesten belül, vagy a város közvetlen környezetében szeretne kirándulni, gyakran esik a választása a Gyermekvasút valamelyik megállójára. Ezek közül az egyik legnépszerűbb kétségtelenül a Szépjuhászné. Kevesen tudják azonban, hogy honnan származik a név – még kevesebben, hogy a hely történetében Mátyás királynak, Ferenc Józsefnek, a Vaskancellárnak és Deák Ferencnek is volt szerepe.
Kolostorra épült a vendéglő
A híres magyar és osztrák államférfiak megjelenése előtt azonban még sok víznek kellett lefolynia a Dunán. A hely története ugyanis egészen a 13. század végéig nyúlik vissza: ekkoriban építették itt föl kolostorukat a pálos szerzetesek. Ez a többi között arról híres, hogy – amikor épp nem egy Nagy-Hárs-hegyi barlangban dolgozott az első magyar bibliafordításon – itt élte le élete nagy részét Bátori László pálos szerzetes. „Az 1300-as évek elején az esztergomi születésű Lőrincz kezdte el építeni a később róla elnevezett kolostort. I. Károly és Nagy Lajos királyi adományai révén hamar felvirágzott, a rend a közgyűléseit is itt tartotta. A kolostor és a templom olasz mesterek remekműve, egyike volt a kor legszebb építkezéseinek” – szemlézte a Hegyvidék, Budapest 12. kerültének lapja a Buda és Vidéke című újság 1900-as írását. A kolostor a 14. század végére búcsújáróhellyé is vált, ám
a mohácsi csata után a törökök az épületet lerombolták.
Köveinek nagy részét széthordták, és a környéken épülő házakhoz használták föl, csak az alapok maradtak meg. Ezekre épült föl a 18. században a Szép Juhászné vendéglő. De vajon miért pont ez lett az étterem és a hely neve? A legenda szerint Mátyás királynak köszönhetjük az elnevezést: a környék ugyanis az uralkodó vadászterületei közé tartozott, és egy alkalommal, amikor erre űzte a vadat, összefutott juhásza szép feleségével. Ahogy Kiss Károly fogalmaz A szép juhászné című elbeszélésében:
„mind inkább tetszett Mátyásnak az eleven asszony, még jobban ártatlan enyelgései
’s így többször odahagyta fényes palotájat ’s közvadászi egyszerü ruházatban a’ szép juhásznéhoz sietett” – az uralkodó ugyanis Miklós királyi vadászként mutatkozott be az asszonynak. A juhászné azonban végül beszámolt a férjének a „vadász” látogatásairól, aki bepanaszolta őt a királynénál. Beatrix megleckéztette Mátyást: maga ment el a sötétben a következő találkára, ám Mátyás kivágta magát, és azt mondta, végig tudta, hogy feleségének udvarol a sötétben.
Híres vendégek a budapesti kirándulóhelyen
A történet roppant népszerű lett – valószínűleg ennek is köszönhető, hogy Buda akkori jegyzője, Pavianovich János megvette a helyet, és az 1770-as évek végén vendéglőt építtetett ide. „A Szép Juhászné hamarosan igen népszerű kirándulóhellyé vált. Tulajdonosa emeletes épülettel bővítette. Az 1830-as években az akkori tulajdonos a régi ház mellé csinos, klasszicista stílusú fogadót építtetett” – írta az étterem történetéről Gál Éva a Budapest című lapban.
A Szép Juhászné vendéglőnek az idők során több neves tulajdonosa is volt. Az 1830-as évektől Szartory Lajos kéményseprő igazgatta, 1859 körül pedig a Színház és Mozi beszámolója szerint „egy honvédszázados özvegye, a messze földön híres Szikszay Katinka mérte itt a jó bort és az ízes paprikáscsirkét”. 1865-től Boros József festő vásárolta meg. „A »szép juhászné« czimű nyári mulatóhely, mely a budai hegyek egyik legregényesebb pontja, előbbi tulajdonosának halála következtében múlt szerdán került árverés alá.
A jelenvolt árverők között Borsos és Doktor ismert pesti fényképészek voltak a legtöbbet igérők s a szép birtok 13,000 forintnyi áron az ő birtokuk lett”
– számolt be a tulajdonosváltásról 1865-ben a Vasárnapi Újság. A festő ugyanis Bécsből hazatérve fényképésznek állt, és céget alapított Doktor Alberttel, egy másik festővel. A fényképészet azonban nem elégítette ki becsvágyát, ezért felhagyott azzal is. „Fölöslegesnek érezve magát, kivonult a budai hegyek elhagyatott majorjába, megvette a »Szép Juhászné« vendéglőt, hétköznaponként a nagy diófa alatt iddogált egymagában, vasárnaponként pedig örvendezve parolázott a sok kiránduló közé vegyült néhány jó barátjával” – írta az Uj Idők 1933-ban, a festő halálának 50. évfordulóján.
Az étterem amúgy sem rossz hírnevének jót tett, hogy Boros lett a tulajdonosa: még Ferenc József és Bismarck, a Vaskancellár is felkereste. Ahogy a Népszabadság cikkéből kiderül, a festő ügyesen „úgy terített húsz személyre, hogy a vendégek csak az asztal egyik oldalán, egymás mellett ültek, és így ebéd közben zavartalanul gyönyörködhettek az erdőre és a városra nyíló kilátásban.”
Deáknak akarták ajándékozni
A korabeli beszámolók szerint az 1960-as években Deák Ferenc is szívesen időzött itt nyaranta. Ez olyannyira közismert volt akkoriban, hogy a Vasárnapi Újság egyik cikke azt fejtegette 1867-ben, hogy a politikus „tisztelői meglepetésről gondolkoznak a nagy férfiú részére”. A „Debatte” nevű osztrák lapra hivatkozva írta: „Deák a nyári hónapokat a budai zugligetben, a »szép juhásznőnél« szokta tölteni.
E lakot, ha a kiegyezkedés létrejő, megveszik, minden kényelemmel ellátják s falára fölírják: »Deák tanyája.«
S így egy reggelen, midőn Deák szokott nyaraló helyére érkezik, tisztelői egész ünnepélyességgel bevezetik.”
Hasonlóképpen kedvelte az éttermet Sissi, vagyis Erzsébet királyné is. „Valahányszor kikocsizott a hegyek közé, mindig a regényes fekvésű nyári laknál kiszállott, sőt egy ízben két udvarhölgye társaságában ott ozsonnált is, amivel aligha dicsekedhetik más nyilvános vendéglő a fővárosban” – írta a Budapesti Hírlap 1884-ben.
Neves múltja ellenére a 20. században tönkrement, 1936-ban már így írt róla a Pesti Hírlap: „Legutóbb a táncterem menynyezete szakadt le. Miután az épület már három év óta üresen áll és oda senkit be nem engednek, emberéletben nem esett kár.
Az omladozó ház szánalmas látványt nyújt. Mintha földrengés rázta volna meg az épületet.
Az egykori vendégszobák romokban hevernek. Az óriási park, amely a vendéglőhöz tartozik, olyan, mintha temető volna.” Nem sokkal később a tulajdonos le is bontatta a vendéglő épületeit – ma már csak a kisvasút megállója és a környék neve őrzi az étterem dicső múltját.
Nyitókép: Fortepan / Bauer Sándor
A Gyermekvasút vonaláról más érdekes történetek is akadnak: tudtad például, hogy 1956-tól pár éven keresztül az Úttörővasútnál is működött egy mozgólépcső?
