A mai ember számára elképzelhetetlen, hogy egy állat bíróság elé kerüljön, ügyvédekkel, tanúkkal, sőt, akár halálos ítélettel. Pedig a középkori Európa jogrendszerében ez nemcsak hogy megtörtént, hanem meglepően elterjedt volt. Az állatokat – disznókat, kutyákat, patkányokat, sőt lovakat is – bűncselekmények elkövetésével vádolták meg, majd emberi törvények szerint elítélték és kivégezték őket.
A történelem egyik legismertebb állatpere 1457-ben zajlott, a franciaországi Savigny faluban, ahol egy ötéves kisfiút halálra marcangolt egy koca és hat malaca. Az eset után hivatalos tárgyalást indítottak, amely során két ügyész, nyolc tanú és egy védőügyvéd is jelen volt, aki a kocát képviselte.
Tisztességes tárgyalás… egy disznónak?
Akárcsak egy emberi tárgyalás során történne, a tanúvallomások és a disznó testén talált vérnyomok alapján a bíróság úgy ítélte meg, hogy a koca valóban felelős a gyermek haláláért. A malacokat fiatal korukra hivatkozva felmentették, a kocát pedig az ítéletnek megfelelőn hátsó lábainál fogva felakasztották egy bitófán.
Patkányoknak címzett hivatalos levelek
Nem csak disznók kerültek ám bíróság elé. Edward P. Evans történész 1906-os könyvében (The Criminal Prosecution and Capital Punishment of Animals) számos más példát is bemutat: patkányokat például „udvarias figyelmeztető levélben” szólítottak fel az emberek, hogy hagyják el az otthonukat, ha jelenlétük nem volt kívánatos.
Jog és vallás keveredése
Az állatperek hátterében a középkori világkép állt, amelyben nem létezett éles határ a vallás, a jog és a babona között. A macskák tömeges égetése, a „gonosz szellemek” elűzésére tett kísérletek és az állatok perbe fogása mind egy olyan rendszer részei voltak, amely a világot isteni rend szerint próbálta értelmezni – és irányítani.
Az emberek hittek abban, hogy az állatok is képesek erkölcsi bűnöket elkövetni, és így ugyanúgy felelősségre vonhatók, mint az emberek.
A vallási meggyőződés szerint Isten az emberre bízta a Földet, így az ember kötelessége fenntartani a rendet – még akkor is, ha a rend megszegője egy kecske vagy macska volt.
Szerencsére ezek a gyakorlatok ma már nevetségesnek és kegyetlennek tűnnek, a modern jogrendszerek teljesen elutasítják őket. Az állatok nem rendelkeznek erkölcsi érzékkel, így nem vonhatók felelősségre az emberi törvények szerint.
Az állatvédelem és az állatokkal szembeni bánásmód kérdései ma már egészen más szemszögből vizsgálandók – emberi hatalom helyett emberi felelősségként.
Mi történik, ha egy gyermekre sütik rá a boszorkány bélyegét? – ebben a cikkben elolvashatod a hátborzongató történetet a múltból.
