A vasúti közforgalmi, menetrendszerű közlekedés éppen idén ünnepli 200. évfordulóját. Az angliai Stockton és Darlington között 1825-ben indult gőzmozdony szeneskocsik mellett már utasokat is vitt magával. Azóta számtalan vonat közekedik a világban, s a legtöbbjük aprócska köveken nyugvó sínpáron. Gondolkodtál már rajta, hogy miért?
George Stephenson 1825. szeptember 27-én útra kelt gőzmozdonya óta számtalan vasúthálózat létesült szerte a világon. A leggyorsabb szárazföldi közlekedést lehetővé tevő helyváltoztatási alternatíva napjainkig folyamatos fejlődést mutat, de van valami, ami még mindig, szinte minden vonalon egyaránt megtalálható: a sínek alatti aprócska kövek.
Ezért egyforma mindenhol a vonatsín
A nehéz vagonok súlyát ezek az aprócska, de annál ellenállóbb és szilárdabb kövek szépen osztják el anélkül, hogy a sínpár elsűlyedne az esetleg néhol puhább talajban. A kövek ráadásul szükség esetén elvezetik az esővizet is. Így megakadályozzák komolyabb esőzések alkalmával is, hogy a felgyülemlett víz kimossa a sínpárt és borulékonnyá áztassa a vonat pályáját. Már mindezért a jó szolgálatért is éppen elég hálásnak kellene lennünk azoknak az aprócska kövekeknek, amelyekről eddig könnyen hihettük, hogy elsősorban esztétikai funkciót töltenek be. Pedig még mást is tudnak.
Utasként is sokkal kellemetlenebb lenne a vonaton ülni a sínek alatt ezek nélkül a kavicsok nélkül. Elnyeli a robogás keltette rázkódás javát, így nem zötyögnek feleslegesen az utasok, sem a szállított áru. Emellett, a nem kívánatos gazoktól is megmenti a síneket, amelyek nem tudnak ezek közül előtüremkedni, hogy zavarják a vonat gondtalan haladását.
Ha szereted a különleges vonatokat, ez igazán tetszeni fog.
