Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Arany János Családi kör című verse egy falusi család békés nyári estéjét mutatja be. A költemény először 1851-ben jelent meg egy Losonc város megsegítésére kiadott emlékkönyvben. De nem abban a formában, ahogy Arany eredetileg megírta. Hat sort kénytelen volt átírni...
A szabadságharc leverése után, a Bach-korszak elején nem lehetett felidézni "a dicsőség véres napjait", ezért amikor Arany elküldte versét a Vahot Imrének, a Losonczi Phőnix szerkesztőjének, az szinte ijedt válaszlevélben, a cenzúrától tartva kérte a költőt, hogy azt a hatsoros részt írja át.
A szabadságharcot felidéző hat sor a Családi körben
Az Arany-vers ominózus sorai a békés nyári estébe belépő koldushoz kapcsolódnak. Arany Vahot Imre kérésére átírta azt a részt (valamint a koldus honvédból is "harcfi" lett), és érdekes módon, a cenzúra enyhülésekor sem változtatott már az átírt szövegen. Ahogy Keresztury Dezső fogalmazott a Magyar remekírók-sorozat Arany János elbeszélő költeményeit tartalmazó kötetének utószavában:
"Az első változat szövegét később se állította vissza, amikor már senki sem akadt volna fenn azon."
Csak bő 100 évvel a Losonczi Phőnix kiadása után, 1952-ben jelent meg az eredeti szöveggel a Családi kör a Hét évszázad magyar versei című kötetben. Ez volt az eredeti:
Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is - szemei könnyben úsznak -
Kikkel más hazába bujdosott... koldusnak.
Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
Ez pedig a hosszú időn keresztül kiadott, (ön)cenzúrázott változat, a szabadságharc emlékétől megfosztott 6 sorral. A Vasárnapi Ujságnak már a kiegyezést követő évben megjelenő áprilisi számában vagy például az 1882-es Magyarország és a Nagyvilág hasábjain is ezt lehetett olvasni:
Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet” - rimánkodik szépen.
„Nem mese az gyermek,” - így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Érdekes adalék az eredeti változattal kapcsolatban, hogy a Borsodi Fiatal 1969. márciusi számában egy munkásmozgalmi találkozó kapcsán idézi meg a cikkíró a Családi kör átírt sorait, többek között Kun Béla nevének említésével egyetemben. Arany János bizonyára kicenzúrázta volna magát a cikkből.
Ha szívesen olvasnál arról is, milyen arcpirító sajtóhibát vétettek egy Arany-vers közlésekor, ezt a cikkünket ajánljuk.
