A 19. századig a hagyományos női szerepek az anyaságról és a ház körüli munkák elvégzéséről szóltak elsősorban. De ilyen munkakörben még ma is szokatlan egy nő, mint ezen az 1914-es budapesti fényképen látható.
A háború tömegével ragadta el a férfi lakosságot, így munkaerőhiány lépett fel, ráadásul a háború után is biztosítani kellett valahogy a családok anyagi boldogulását. Ez azt eredményezte, hogy
a nők is nagy számban munkát vállaltak, s ez az újdonság, főleg a városokban, a későbbi időkre is fennmaradt.
Az anyagiak nyújtotta függetlenséghez hozzászokott nők egy része (még ha kevesebbet is keresett, mint az azonos munkakörben dolgozó férfi kollégái) már nem szívesen adta fel lehetőségeit a háziasszony szerepkörért.
Újdonság ez a munkakör is, hát még akkor, ha nő tölti be
1914-ben nemcsak a női munkaerő hirtelen megugrott számaránya volt újdonság, de Budapesten még a földalatti közlekedés is. Igaz, a millenniumi földalatti, a ma M1-esként ismert metróvonal akkor már egy ideje létezett.
Ez volt ráadásul a szárazföldi Európa első földalatti vasútja.
1896-ban vehette használatba a nagyközönség a Vörösmarty tér és a Széchenyi fürdő között létesített vonalat, míg a világ legidősebb metrója, a londoni Metropolitan Railway 1863. január 10-e óta szállította az utasokat.
A férfi munkaerőhiány azonban nálunk is pályára vonzotta a nőket, s Budapesten megjelentek a földalatti első női kalauzai. Őket 1914-es munkába állásukkor meg is örökítették. (A felvételt Müllner János készítette 1914 augusztusában a világháború miatti mozgósítás idején; Fortepan / Országos Széchényi Könyvtár)
Ha érdekel a világ egyik legérdekesebb metróvonala, olvasd el ezt a korábbi anyagunkat is.
