Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Megfelelő marketinggel úgyszólván bármit el lehet adni, nemcsak ma, ez így volt a viktoriánus Angliában is. És a marketing csak hagyján, de gyakran előfordul, hogy olykor-olykor a szépen hangzó szlogenek mögött bizony csalást szimatolunk.
Sarah Rachel Russel a meggyőzés művésze volt, hangzatos mondatait olyan ügyesen csűrte-csavarta, hogy nők tucatjait vette rá arra, hogy mélyen a pénztárcájukba nyúljanak és megvásárolják csodatévő, örök fiatalságot érő kenőcseit és egyéb kozmetikumait. Ám a szépségért ezek a hölgyek komoly árat fizettek.
Hamar kitanulta a csalás művészetét
Madame Rachel, ahogy akkoriban szólították, meglehetősen kétes hírű nő hírében állt: „karrierje” során árult szőrméket, foglalkozott jövendőmondással, és ha éppen úgy hozta az élet, hát örömlánynak állt. Ez már önmagában sokat sejtet a személyéről, de ne szaladjunk annyira előre. Miután a fenti üzletágak nem voltak különösebben sikeresek, így a szépségiparban próbált szerencsét: kezdetben hajfestékeket készített és árult, majd amikor beindult az üzlet, megvásárolt egy üzlethelyiséget London legdrágább részén, a Bond Streeten. Itt főként jómódú, gazdag családok laktak, amelyek hölgy tagjainak volt pénzük arra, hogy bőrápolásra költsenek.
Annál is inkább, mivel a korabeli trend az volt, hogy a nők ne használjanak túl sok sminket, arcuk ne legyen hivalkodó, ezért minden, amit tehettek, az volt, hogy megelőzzék vagy eltüntessék valahogy az öregedés jeleit. Madame Rachel itt találta meg a piaci rést: olyan kozmetikumokat kezdett árulni boltjában, amelyek ránctalan bőrt, és fiatal arcot ígértek. Ki tudna ellenállni ezeknek a csábító hívószavaknak?
A csaló gyorsan meggazdagodott
Madame Rachel csillagászati árat kért a kencékért, amelyeknek jó érzékkel adott hangzatos neveket. Igen ám, de az összetevők közel sem voltak olyan egzotikusak: kéksavat, higany-kloridot és arzént használt hozzájuk, mind erősen mérgező kemikália. De ez még nem minden: volt egy különleges kezelése, amit csak „zománcozásnak” nevezett. Ennek az eljárásnak az volt a célja, hogy kifehérítse a bőrt és eltávolítsa az arcszőrzetet.
Csakhogy a csaló „kozmetikus” ehhez szintén arzént és olykor lúgot is használt, feltehetően egy olyan keveréket, amivel mi ma a WC-t pucolnánk, azt is gumikesztyűvel, nehogy megsérüljön a bőrünk.
Attól függően, az adott hölgy milyen gyakran vette igénybe a kezelést, az mérgezéshez, súlyos esetben halálhoz is vezetett. Madame Rachel azért nem úszta meg szárazon, kétszer is börtönbe került. Ám rendkívül elhivatott volt csaló szakmáját illetően, és a két letöltendő büntetés között új szépségszalont nyitott.
Igen, van, aki soha nem adja fel, és sajnos mindig lesznek olyanok, akiket be lehet csapni. Ma az applikációk vernek át minket ügyes trükkökkel és lopják el az adatainkat, anno elég volt egy nagy adag meggyőző erő. Csak a kor változik, az emberi természet nem.
Nemcsak a kozmetikumok, olykor a ruhadarabok is veszélyesek voltak, erről itt írtunk.
