Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Annyi veszteség ér bennünket életünk során, és ezek között talán a halál a legfájdalmasabb, hiszen visszafordíthatatlan. Hirtelen olyan űr keletkezik, amelyet – elsőre úgy tűnik – semmi nem tud betölteni, a nehéz érzelmeinkre, a gyászra semmi sem hoz enyhülést.
Együtt lenni ezzel a fájdalommal hosszú hetekig, akár hónapokig vagy évekig, rettentő megterhelő. Ahelyett pedig, hogy dolgoznánk a gyászunkkal, inkább kerülőutakat keresünk. És lesz, aki jó pénzért elkísér minket ezekre a mellékutakra: ezek azok a cégek, amelyek például legyártják a chatbotot, ami elhunyt szerettünk stílusában beszélget velünk a „másvilágról”. Ilyen síron túli projekteket mutat be a Mindörökké tiéd című német-amerikai dokumentumfilm, amely a magyar mozikban is megtekinthető. Vélemény.
Racionalitást keresünk az irracionálisban
Amikor meghal valaki, akit szerettünk, akkor foggal-körömmel keressük a kapaszkodókat, a magyarázatot arra, hogy hogyan lehetséges, hogy egy órája, egy napja, egy hete még találkoztunk, még beszéltünk vele, még megöleltük, aztán hirtelen nincs. Hirtelen nem tudunk vele többet beszélni, nem tudjuk megölelni. Ez nem felfogható emberi ésszel, idővel is csak maximum elfogadható.
Az ember erre már az idők kezdetekor kreált magának kontextusokat, amelyekkel valamelyest racionalizálta a megfoghatatlant. Van, aki számára ez a mennyország, mások a lélekvándorlásban hisznek. Akadnak olyanok is, akik nem tudják feldolgozni a veszteséget, és önpusztító módszerekhez folyamodnak. És vannak azok, akik pótszereket keresnek a gyászuk feldolgozásának elodázására.
Mindegy, hogy médiumnak vagy chatbotnak hívjuk
Egy-két évszázaddal ezelőtt, azok, akik halott szeretteikkel szerettek volna „beszélni”, elmentek egy látóhoz, médiumhoz vagy boszorkányhoz, akik fűt-fát ígértek, és megfelelő összegért boldogan eljátszották, hogy megszólalnak az elhunyt nevében.
Amíg van fájdalom ezen a világon, addig mindig is lesznek olyanok, akik ebből hasznot húznak.
Ez nincs másképp most sem, csak mára odáig fejlődött a technika, hogy elég kinyitnunk egy ablakot a böngészőnkben, kifizetjük a bankkártyával az összeget, kitöltünk egy adatlapot az elhunytról, például, hogy hogyan szólítottuk, és már kész is. Beszélhetünk a halott párunkkal, nagyszüleinkkel. Ez a Projekt December. A honlap most is él, elérhető, és tíz amerikai dollárt kérnek első körben. Lássuk be, ez még a magyar viszonyok között is piti összeg, kb. négyezer forint, és mit kapunk ma már ennyiért?
Egy valamirevaló terapeuta, aki ténylegesen segíthet a veszteség feldolgozásában, ennél jóval többe kerül.
Mit kapunk a pénzünkért?
Nos, ez az, amit senki nem garantál, még a konkrét szolgáltatás megalkotói sem. Itt van nekünk a mesterséges intelligencia, amelyről tudósok is azt mondják, nem értik pontosan a működését. Ezt a rendszert gyúrták össze a fájdalommal, a gyásszal. Ezek után meglepődünk, ha nem úgy működik, ahogy elvárjuk?
A film bemutat egy nőt, aki a párját veszítette el, vele kezd csetelni. Egy darabig minden tökéletesen működik, amikor a nő megkérdezi, hol van a férfi. Erre így válaszol a chatbot: a pokolban. Ez a válasz szó szerint sokkolja a keresztény nőt. Nem erre a válaszra számított.
Ahogy a koreai nő sem, akinek halott kislányát szimulálták egy virtuális valóságban. A nő azt mondja a filmben, muszáj volt még egyszer látnia a lányát. A műsor készítői pedig létrehozták neki.
Szívszorító és bicskanyitogató egyszerre, ahogy a virtuális valóságban megpróbálja megölelni a gyermekét, de nyilvánvalóan nem sikerül.
Ezt az egész jelenetsort felveszi a cég, és az anya együtt nézi a másik, élő lányával. Nem látom, hogy ez hogyan nem traumatizálja az élő gyermeket, aki pedig a testvérét veszítette el.
Egyedi módon gyászolunk
Nincs recept arra, mitől lesz könnyebb elviselni egy szeretett személy elvesztését. Talán, ha nem kezelnénk még mindig tabuként az érzelmeinkről való kommunikációt, ha elfogadnánk, hogy a gyász időszaka nehéz, de természetes, hogy nehéz, hiszen a veszteség súlya alatt össze lehet roppanni, akkor azok a cégek, emberek, amelyek a fájdalmunkon élősködnek, nem élnének meg ilyen piszkosul jól.
Ha a témával kapcsolatban még olvasnál: ebben a cikkben szakértőnk arra hívja fel a figyelmet, mit ne mondjunk a gyászolónak.
