A könnyűzene történelme ma már elképzelhetetlen a Beatles nélkül. Életművük egyik legkiemelkedőbb darabja a Yesterday, amely mindössze énekre, akusztikus gitárra és vonósnégyesre épül. A dal évtizedek óta inspirál zenészeket világszerte.
Annyi veszteség ér bennünket életünk során, és ezek között talán a halál a legfájdalmasabb, hiszen visszafordíthatatlan. Hirtelen olyan űr keletkezik, amelyet – elsőre úgy tűnik – semmi nem tud betölteni, a nehéz érzelmeinkre, a gyászra semmi sem hoz enyhülést.
Egy hazai kutatócsoport szakemberei kidolgoztak egy eljárást, amellyel nem csak a környezetvédelmi szempontból kiemelt veszélyforrástól, a vörösiszaptól szabadulhatna meg hazánk, de a magyar acélgyártás és a nemesfém kereskedelem számára is elképesztő bevételeket hozna.
Előfordul, hogy egy dal feldolgozása sokkal sikeresebb és ismertebb lesz, mint az eredeti változat, máskor viszont – ha nem ügyelnek eléggé a feldolgozás minőségére, mikéntjére, vagy olyan előadó dolgozza fel a számot, akinek látványosan beletörik a bicskája – kínos produkció születik, amit jobb szeretnénk inkább kitörölni az emlékezetünkből. Cikkünkben az utóbbi esetekből válogatunk, összeszedtük külföldi slágerek legborzalmasabb magyar feldolgozásait.
A gyerekeink érzelmi nevelése, vagyis a belső érzetek felismerésének, megfogalmazásának, megélésének és társadalmilag elfogadható módú kifejezésének megtanítása alapvető szülői feladatunk. De nem mindegy, miként tesszük mindezt!
Bár a traumákat legtöbbször szélsőséges, életveszélyes eseményekhez kötjük, korántsem korlátozódnak a természeti katasztrófákra, balesetekre, háborús élményekre, erőszakos támadásokra. Ebbe a kategóriába tartozhat minden olyan tapasztalat, amely az egészséges mentális működést megakasztja, összezavarja. Vannak tehát olyan traumák, amelyek kevésbé észrevehetők, de attól még mélyek, és az egész későbbi életünket befolyásolhatják – hacsak nem teszünk tudatosan a feldolgozásukért.
A gyerek szabad játéka segít megérteni a történéseket, begyakorolni az elvárt viselkedésmintákat, és feldolgozni a saját élményeket, érzelmi reakciókat. Mindezt egy olyan nyelven, ami a felnőtt gondolkodásmódnak nem mindig lesz logikus és érthető.
A kudarcoknak megvan a maguk értéke, hiszen minden esetben az életre nevelnek, újabb és újabb leckével szolgálnak önmagunk és a világ működéséről. Mi mégis óvni igyekszünk a gyerekeinket a megtapasztalásától, talán éppen azért, mert saját sikertelenségeink mély nyomokat hagytak a lelkünkben, s ezt nem kívánjuk nekik. De mi lenne, ha ők másként tekinthetnének a kudarcra, mint mi anno?
Kinek az életét éled? Mennyire hatnak rád a gyerekkori élményeid? Milyen mélyen tetted belsővé mások rólad alkotott véleményét? Ahhoz, hogy minél inkább önmagad lehess, fontos különválogatni a saját személyes meggyőződéseidet, értékeidet, vágyaidat mindattól, amit a szüleid, a tanáraid, a korábbi partnereid vagy a társadalom plántált beléd. Elraktározni a környezetedből jövő megerősítő, konstruktív üzeneteket, de megszabadulni az ártalmas társas hatásoktól. Utóbbi leválasztódási folyamatot nevezik a lélektanban pszichológiai differenciációnak. Mutatjuk, mit érdemes tudni róla, és hogyan valósíthatod meg te is.
„Személyes felelősségemnek éreztem, hogy a hozzánk érkező felajánlásokat azokkal is megosszam, akik még inkább rászorulnak” – mondja dr. Ficzere Andrea orvos, a Fogjunk össze kezdeményezés megálmodója. Andrea még a járvány elején hozott létre többedmagával egy weboldalt, amelyen keresztül koordinálták az egészségügyi dolgozóknak szánt adományokat. Hova fejlődött a projekt? Milyen sikereket értek el eddig, és hol tartanak most? Mire lenne szüksége azoknak, akik ma is a frontvonalban küzdenek mindannyiunk egészségéért? Interjú a kórházak sokszor láthatatlan, de annál fontosabb munkatársairól, veszteségekről, megerősödésről és a krízis nem várt pozitív hozadékairól.
A trauma lehet egyszeri esemény vagy időben elnyúló tapasztalat is, de a legfontosabb benne, hogy a hatása hosszan tart, és a mindennapokat befolyásolja. Hogyan küzdjünk meg vele? El lehet-e jutni odáig, hogy már ne zavarjon be a mindennapi működésünkbe? És ha igen – hogyan? Pszichológus szakértőinket kérdeztük.
A kisgyerekek gyakran verik magukat a földhöz, üvöltenek lélegzetvétel nélkül, vagy vágják a fejüket a falnak mérgükben, mert a nagy belső, lelki nyomástól csak egy nagy külső, fizikai nyomással képesek megszabadulni. Ha viszont segítünk nekik elfogadni az elégedetlenségüket, és alternatívát adunk az érzésük kifejezésére, nemcsak az ő testi épségüket, hanem a saját lelki stabilitásunkat is megőrizhetjük.
