Al Capone kapcsán hamarabb jut eszünkbe az Alcatraz, mint a jótékonyság, pedig a világ egyik leghírhedtebb gengsztere egy olyan jótékonysági szervezetet is támogatott, amely napi három meleg ételt osztott munkanélküliek ezreinek.
1929 nyarán gazdasági visszaesés vette kezdetét az Egyesült Államokban, amelyet ősszel súlyos tőzsdei összeomlás követett. Október folyamán a New York-i értékpapírpiac néhány nap leforgása alatt közel ötvenmilliárd dolláros veszteséget szenvedett el, amelyet novemberben további hetvenmilliárdos visszaesés követett. A nagy gazdasági válság a világon mindenhol éreztette súlyos hatásait, Amerikát, köztük Chicagót különösen mélyen érintette.
Al Capone, a nagy megmentő
Miközben a város munkanélkülieket segítő mozgalmai aktívan küzdöttek a kilakoltatások ellen és a támogatások növeléséért, rengetegen veszítették el a munkahelyüket, és sokan szegényedtek el. A mindennapi megélhetéshez tömegeknek volt szüksége élelmiszersegélyre, az újonnan megnyílt, „Ingyenleves és fánk munkanélkülieknek” feliratú népkonyhához vezető utcákon végeláthatatlan sorok kígyóztak naponta háromszor. Az ő segítségükre sietett Amerika rettegett gengsztere, Al Capone is.
Ingyenkonyháján naponta ezreknek osztottak ételt
A Sebhelyesarcúként ismertté vált maffiafőnök több millió dolláros zsákmányszerzési, prostitúciós és szerencsejáték-akcióját a zsarolás, kenőpénz és gyilkosságok alapjaira építette fel, amely az 1929-es Szent Valentin-napi mészárlásban csúcsosodott ki – ennek során hét riválisa meggyilkolását rendelte el. Ám sokak meglepetésére, az 1929-es tőzsdei összeomlást követő év novemberében ő volt az a titokzatos jótevő is, akiről a Chicago Tribune azt írta, kirakatot bérelt és népkonyhát nyitott a South State Street 935. alatt. Mi több, Al Capone levest kínáló konyhája átlagosan 2200 chicagóinak adott reggelit, ebédet és vacsorát.
Nem bírta tétlenül nézni az éhezőket
Al Capone egy munkatársa akkoriban egy chicagói újságnak úgy nyilatkozott, hogy a gengszter nem tudta elviselni, hogy azok a „szegény ördögök” éheznek. Mint mondta, a maffiafőnök azért lendült jótékony akcióba, mert azt látta, senki nem tesz semmit. Nem úgy, mint azok a csinos, mosolygós, fehér kötényes nők, akik nem kérdeztek semmit a sorban állóktól, nem is kérték, hogy igazolják magukat, csak napestig osztották számukra az ételt:
reggelire édes zsemlét és kávét, ebédre levest és kenyeret, vacsorára pedig ugyancsak pékárut és egy jó eszpresszót.
Ünnepekkor is volt mit enniük
Al Capone az ünnepek közeledtével sem hagyta magára a rászorulókat: 1930-ban, a hálaadás napján a gengszter leveskonyhája ötezer chicagóinak adott ünnepi ételsegélyt. Mi több, az alvilág ura állítólag hagyományos hálaadás napi étkezést tervezett a munkanélkülieknek, de inkább visszakozott, amikor kiderült, hogy ezer pulykát lovasítottak meg Chicagóban. Noha a Sebhelyesarcúnak ehhez éppen semmi köze sem volt, attól tartott, hogy az ő nevével fogják összemosni az esetet, így az utolsó pillanatban változtatott a menün: pulyka és áfonyaszósz helyett marhapörköltet kínáltak az ünnepi tömegnek.
A szeszt is osztotta a tilalom idején
Kétségtelen, hogy az ingyenkonyha jót tett az újdonsült „Robin Hood” hírnevének, sőt, sokan egész egyszerűen a hétköznapi emberek megmentőjeként tekintettek rá. Merthogy Al Capone nemcsak a leveskonyhán keresztül segített: újságcikkek szóltak arról, hogy az özvegyeknek és az árváknak is adományozott. Ráadásul még a szesztilalom idején is lehetett rá számítani: amitől a kormány megfosztotta az érintetteket, abból Al Capone két kézzel adott; ha sör kellett, azt, ha másfajta alkohol, akkor meg azt. A különös kettősség – vagyis, hogy Al Capone az egyik kezével ételt ad, a másikkal pedig életet vesz el – sokakat nem zavart, pláne azokat nem, akik éppen éheztek. Mary Borden amerikai írónő viccesen még meg is jegyezte egyszer egy újságcikkben, hogy
a Chicago legkeresettebb emberétől alamizsnára várakozó munkanélküliek sora gyakran húzódott el a városi rendőrkapitányság ajtaja előtt, ahol a Capone megbízásából elkövetett erőszakos bűncselekmények bizonyítékait tárolták.
Bűnözésből jótákonykodott
És hogy azért ne legyen csak fekete vagy fehér Al Capone ingyenkonyhás története, álljon itt egy állítólagos, de fontos tény: bár Al Capone volt Amerika egyik leggazdagabb embere, adománykonyhájáért talán egy centet sem fizetett. A hírek szerint ugyanis jótékonysági vállalkozását bűnözői kapcsolataira építette, üzlettulajdonosokat megzsarolva és megvesztegetve. Sokan azonban ezzel sem foglalkoztak, pláne úgy, hogy Al Capone „levesezője” mindennap 350 kenyeret, 100 tucat zsemlét, közel 23 kilogramm cukrot és majdnem 14 kilogramm kávéból készült feketét szolgált fel 300 dollár értékben. Ezt az összeget Al Capone bőven megengedhette magának, amelyet jól bizonyít az alvilág fejének könyvelője, Fred Ries bíróságon tett vallomása, miszerint Al Capone legjövedelmezőbb szerencsejáték-üzleteinek nyeresége nem kevesebb volt, mint havi 25 ezer dollár.
Népszerűség, segítségnyújtás ide vagy oda, Al Caponét már semmi sem menthette meg az esküdtszék ítéletétől, amely 1931. október 24-én bűnösnek találta adócsalásban.
Ha szeretnéd megismerni azt a börtönt is, amelyben Al Capone raboskodott, ajánljuk figyelmedbe ezt a cikkünket is.
