Az irodalom részben a nagy szerelmekről, részben pedig a nagy szenvedésekről szól. Vörösmarty Mihály és Csajághy Laura esetében ezek együttesen is megjelennek. A házaspár, akik között huszonnégy év korkülönbség volt, nem akárhogyan ismerkedtek meg, és a lánykérés is igen különleges keretek között történt.
Manapság már nem szokás kényszerházasságokat kötni, aminek a nők és a férfiak egyaránt nagyon örülhetnek. Ez azonban nem volt így a 19. században, amikor kifejezetten divatos volt így házasodni, megszokottak voltak az ilyen frigyek. Annak ellenére, hogy kényszerből köttettek, még arra is volt esély, hogy jó vége legyen a dolognak.
Vörösmarty Mihály romantikus közeledése és megszállott imádata Csajághy Laura felé azonban nem olyan házassághoz vezetett végül, amely akár a kényszerből kötött, akár a kölcsönös szerelmen alapuló frigyek sorába illeszkedne.
Az agglegény Vörösmarty így találkozott szerelmével, Laurával
Vörösmarty Mihály igazán sikeres ember volt. Az ünnepelt költőt elismerték, és nagyra tartották. Negyvenegy éves korában mégsem érezhette magát tökéletesen boldognak, hiszen sem szerető feleség, sem szép család nem várta otthon.
Vörösmarty már élete derekán járt, és még elő-előfordult, hogy kétes hírű helyeken heverte ki szerelmi bánatát, ezenkívül ivott, és pénzügyi gondokkal is küzdött sikeressége ellenére. Az sem emelte fényét, hogy beteges volt, és kopaszodott is. Így aztán nem csoda, hogy meggyűlt a baja az udvarlás területén.
1841-ben aztán, szokásához híven, átment ebédre jó barátaihoz, Bajzáékhoz, akik ugyanabban a házban laktak, mint a költő. Jót tett neki a társaság, ezért szeretett ott lenni náluk. Egy alkalommal nem csak a Bajza család volt jelen, hanem Bajza feleségének testvére is, Csajághy Laura. A költőt teljesen levette a lábáról a nála 24 évvel fiatalabb teremtés.
Laurát a költő kortársai is különleges szépségnek tartották, így jellemezték:
Szép szeme, hollófekete haja, könnyed, karcsú termete jó ízléssel párosulva, de legfőbb bája mégis vidám szellemében nyilatkozott meg.
Az akkor 17 éves Laura, akit mindenki csak Lórikának becézett, mit sem sejtett a költő érzéseiről egészen addig, míg Vörösmarty Bajzával üzenve meg nem vallotta azokat.
Szerelme sorozatosan visszautasította, Vörösmarty "megharagudott"
Mivel Laura nem viszonozta a költő vonzalmát, megkezdődött Vörösmarty kétéves hajszája a fiatal lány kegyei után. Verseket írt neki, udvarolt úton-útfélen, de hasztalannak bizonyultak próbálkozásai, Laura hajthatatlan volt.
Annak ellenére, hogy Laura kifejezetten érdeklődött az irodalom iránt, így tetszettek neki Vörösmarty írásai, egyáltalán nem volt szerelmes belé.
A költő egy idő után már nem viselte jól a folyamatos visszautasítást, és megírta a Haragszom rád című költeményét, amelynek fő címzettje Csajághy Laura volt. Soraiból árad, hogy a költő teljesen odavan a lányért, de az akkor már 18 éves Csajághy továbbra sem adta be a derekát.
Laura nem lett szerelmes, Vörösmarty nem biztos, hogy boldog volt
1843-ban tört meg a jég, miután Vörösmarty megírta A merengőhöz című költeményét. Első olvasásra úgy tűnhet, ez a vers teljes mértékben Laurának szól, de ha jobban megfigyeljük és számításba vesszük Szabó Magda szavait is, rájövünk, hogy valójában ez az írás „az öregedő, álmaival leszámoló férfit szólítja meg.”
A költeményt személyesen juttatta el Laurához, és meg is lett a hatása mindennek. Csajághy Laura kétévnyi udvarlás után igent mondott Vörösmartynak, bár, ha elolvassuk a verset, ráébredünk, hogy sok választása már nem igazán volt. Az akkoriban a nemzet költőjének is aposztrofált Vörösmarty érdeklődése Laura iránt a szülők számára imponáló volt, ezért győzködték ők is lányukat. Nem sokkal később a költő a következő levelet írta Laurának:
„Édes Lórikám, kedves kis barátném, szeretőm, kedvesem, te menyasszonyom vagy, kire eddig nem ismert örömmel s most már mondhatom, megnyugvással gondolok. (...) Te vagy az, kedves, kire életemben számot tartottam, kinek barátságára – mondhatom-e: szerelmére? – büszke vagyok; sőt ennél több, én boldog vagyok ezen hitemben. (...) Boldog vagy-e te is, kedvesem? Megnyugszol-e sorsodban, melyet választottál? Szép kis leánykám! sokat búsítottalak, míg hozzám tudtál szokni; de most már ismersz, s nincs okod aggódni. Szeretni foglak, kedves, mint lelkemet.”
A levélből érezhetjük, hogy Vörösmarty reálisan ítélte meg kapcsolatukat, az eltérő érzelmi hátteret.
1843 májusában összeházasodtak, és 12 évig, Vörösmarty 1855-ben bekövetkezett haláláig alkottak egy párt. Laura soha nem volt szerelmes a költőbe, mindössze megbecsülést és tiszteletet tudott érezni iránta, és ezzel Vörösmarty kénytelen volt megelégedni.
Házasságkötésük után, Vörösmarty Mihály nem írt többet szerelmes verseket.
A nagy korkülönbség és az eltérő érzelmek ellenére is harmonikus volt házasságuk, négy gyermekük is született. Apjuknak nem volt sok ideje megismerni őket, ugyanis miután leverték a szabadságharcot, Vörösmarty bujkálni kényszerült. Majd, miután végleg hazatérhetett, betegeskedése nem sokáig hagyta életben.
Feleségével folytatott utolsó beszélgetéseiben Deák Ferencre bízta a családot, biztos volt benne, hogy ő nem fogja magukra hagyni őket. Ez így is lett, Deák volt a gyámja mind a négy gyermeknek, bár nem mindegyikük élte meg a felnőttkort. Csajághy Laura 26 évi özvegység után, 1882 februárjában halt meg Pesten.
Kíváncsi vagy a nőre, aki a leghíresebb magyar szerelmes verset ihlette?Ebből a cikkünkből megismerheted őt.
