Bethlen Margitra ma már nem sokan emlékeznek. Az utókor szinte teljesen elfeledkezett az egykori miniszterelnök feleségének példás irodalmi hagyatékáról, amit a 20. század elején adott az országnak. A Gyulai Pál által is megfogalmazott előítélettel szemben, miszerint aki jó írónő, az nem lehet jó anya és feleség is, Bethlen Margit minden feladatának eleget tudott tenni, ráadásul nem is akárhogyan.
Mindig is nehéz volt nőként érvényesülni az élet sok területén, de a művészek világában különösen. Nem volt ez másképp a 19. század végén, 20.század elején sem, amikor sok magyar nő is művészi karrierbe kívánt kezdeni.
Előítéletek óriási cunamijával kellett szembenézniük, a kritikusok és a férfi írók nem hitték, hogy egy nőből sikeres művész lehet, hiszen nekik az a dolguk, hogy jó anyák és feleségek legyenek. Ennek ellenére akadtakolyan hölgyek, akik nem kis mértékben cáfoltak rá ezekre az előítéletekre.
A "miniszterelnök feleségéből" Bethlen Margit lett
Gróf Bethlen Margit, aki egyébként is nemesi családból származott, feleségül ment gróf Bethlen István magyar miniszterelnökhöz. Eleinte sokan ezt tartották sikeressége okának, egészen addig, amíg el nem olvasták műveit.
A grófnő otthonosan mozgott a líra és a dráma világában egyaránt, de 1916-ban egy elbeszéléskötettel sikerült feltűnést keltenie. A kritikusok úgy jellemezték a kötetben lévő történeteket, mint „naiv, de reális mesék”. Ekkor még inkább azzal vonta magára a figyelmet, hogy ő, mint a miniszterelnök felesége írt egy kötetet, még nem Bethlen Margitként ismerték el.
...akkor is észre kellett volna venni mindjárt, ha nem a miniszterelnök felesége lett volna
– írja egy 1932-es folyóirat, visszaemlékezve a grófnő kezdeti időszakára.
Négy évvel később már egy lírai műve is megjelent, amelyben a női lélek elemzésével foglalkozott. Ezt követően jelent meg első igazi regénye, az Egy élet, ami már a kritikusok szerint is „erős komponáló tehetségéről” tett tanúbizonyságot. Ez a mű juttatta be a céhbeli írók közé, ami a kor nagy elismerésének számított.
Egyéni hangja, eredeti írásmódja volt, amire hamar felfigyelt a művész világ. „Szürke ruha” című drámáját színpadra is vitte a Vígszínház, mint társadalmi színművet. Ez volt az a pont, amikor már komoly íróként, Bethlen Margitként kapott kritikát, és nem a miniszterelnök feleségeként.
Az alkotásnak akkora sikere volt, hogy még Milánóban is előadták.
Másik fontos drámáját a Nemzeti Színház vette fel műsorára, a Cserebogár szintén óriási sikert aratott, és Magyarországon ez volt az első mű, ami az eutanázia problémájával foglalkozott. Mint korábbi írásait, ezt is sokan méltatták.
Bethlen Margit előszeretettel írt társadalmi problémákról, azonban alkotásai mégsem nevezhetőek formabontónak vagy radikálisnak, a tradicionálisabb női írók közé sorolható. Világnézete viszont nagyban eltér a megszokottól, ahogy a kritikusok is írták:
Ezekben megnyilatkozik kissé keserű, fölényes és kiábrándult, de mégis emberszerető és az erkölcsi értékek válságán finom iróniával és humorral elmélkedő világnézete.
Az írónő minden műfajban nagyot alkotott
Tizenkilenc kötete jelent meg élete során, emellett újságíróként is dolgozott. Publikációit a Pesti Napló, a Pesti Hírlap és a Budapesti Hírlap hasábjain is közölték.
Később, már az 1930-as években főszerkesztőként vitte az Ünnep című, kéthetente megjelenő folyóiratot, amelyben ismeretterjesztő cikkek, divattal kapcsolatos anyagok, kritikák és szépirodalmi művek jelentek meg. Mára már szinte elfeledték, hogy ez a lap létezett, akkoriban viszont az egyik legszínvonalasabb családi lapként tartották számon.
Bethlen Margit életműve szilárd, korántsem dogmatikus etikai-morális alapon nyugszik, nyitottságával, decens megszólalásával különös színfoltja a két világháború közötti irodalomnak
– nyilatkoznak az irodalomtörténészek az írónő 20. század eleji munkásságáról.
Írásainak irodalomtörténeti szempontból is nagy jelentősége volt, például közreműködött a Szendrey Júlia naplóját, leveleit és vallomásait tartalmazó kötet szerkesztésében és kiadásában. Még előszót is írt a műnek, így nagy szerepe volt abban a próbálkozásban, hogy Petőfi özvegyének méltatlan megítélését helyreigazítsák.
Bethlen Margit az anyai szerepnek is eleget tett
Amellett, hogy zseniális író volt, anyai szerepének is képes volt eleget tenni, nem is akárhogyan.
Bethlen Margit, még 1916-ban, első fontos műve megjelenésének évében, Kolozsváron volt. Azon a szörnyű napon, amikor a románok betörtek, 130 árvaházi csecsemőt mentett ki az ágyútűz alatt álló Nagyszebenből. Ebben segítségére volt legjobb barátnője, Szilvássy Carola, valamint Bánffy Miklós.
Később három fiúnak adott életet: András, István és Gábor is sikeres, bár nagyon különböző pályájú felnőtté cseperedtek. Nevelésükkel, mint az akkoriban megszokott volt, leginkább anyjuk és nevelőnőjük foglalkozott. Később kiderült, hogy a szülők igencsak elhidegültek egymástól, így Bethlen István nem is sokat törődött a családi dolgokkal.
Bethlen Margit a kornak megfelelően helytállt anyaként és alkotó nőként is. Életének nyolcvannyolcadik évében halt meg, rengeteg élettapasztalattal és egy komoly, sokrétű életművel a háta mögött. Emberségét jól jellemzi az a két gesztus is, amit a magyar irodalom két nagy alakjáért tett: Karinthy svédországi agyműtétjének költségeit fedezte, és minden követ megmozgatott, hogy Radnótit mentesítsék a munkaszolgálat alól. Értékteremtő, értékmegőrző és alkotó módon volt jelen a világban, amíg megadatott neki.
Az egyik legnagyobb magyar írónőnek, Kaffka Margitnak az alkotáson kívül fia volt az, akit nagyon szeretett. Ha érdekel a szinte elfeledett írónőnk története, ide kattintva elolvashatod.
