Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Casanova neve fogalom, hiszen a mai napig így hívjuk azokat a férfiakat, akik a hódítás művészetét művelik. Casanova a valóságban azonban messze nem csak nőcsábász volt, és erről saját írásai is tanúskodnak.
Giacomo Casanova híres hódító volt, és bár csaknem háromszáz éve született, a mai napig az egyik leghíresebb velencei, sőt, az egyik leghíresebb olasz is. Habár élete során sokszor meggyűlt a baja a törvénnyel, és talán kevesen szerették és tisztelték, a halála óta eltelt több mint kétszáz évben igazi népszerűségre tett szert. Kérdés, hogy ha ma élne, hogyan gondolkodnánk róla, hiszen feleségeket csábított, szerencsejátékos volt, elveszítette a vagyonát, és körözték a hatóságok. Nem éppen követendő életpályamodell, de tény, hogy utazásai során számos élménnyel lett gazdagabb, és pontosan tudta, hogy nem szent, sőt. Talán éppen ez Casanova varázsa!
Casanova megmentette egy gazdag ember életét
Giovanni Giacomo Casanova rendkívül tehetséges ember volt. Az 1725. április 2-án világra jött kisfiú művész is lehetett volna, hiszen szülei a színészmesterséget űzték, ám éppen ezért nehezebben is indult el a világban, hiszen jórészt nagyanyja gondoskodott róla.
Első szerelme a nevelőnőjének nővére, Bettina volt. Ő tanította meg a fiatal fiút arra, hogy hogyan kell bánni a nőkkel a csábítástól kezdve egészen a beteljesült éjszakáig.
Casanova eközben Padovában megszerezte a jogi diplomát, majd utazgatott. Végül a velencei S. Samuele Színház hegedűművészeként helyezkedett el, de keresetét rendre elköltötte. Egyszer éppen Velence utcáit rótta, amikor arra lett figyelmes, hogy egy gondolában rosszul lett valaki. Rögtön az illető segítségére sietett. Mint kiderült, a stroke-on átesett férfi Bragadin szenátor volt, aki Casanovának köszönhette az életét, így hálája jeléül örökbe fogadta, és diplomatát csinált belőle. Innentől nem volt megállás:
Casanova igazi hedonista életet élt, hiszen mindig volt pénze.
Házat épített, utazgatott, ám a szerencsejáték miatt hamar elveszítette mindenét, így egy idő után a szenátor pártfogását is.
Mindez azonban nem akadályozta meg Casanovát abban, hogy élvezze az életet, és erről feljegyzéseket is készítsen. Önéletrajzában százhúsz nőről értekezik részletesen, nemcsak szexuális, hanem érzelmi értelemben is.
Casanova ugyanis mindegyik nőbe szerelmes volt, és szakításait próbálta úgy intézni, hogy minél fájdalommentesebbek legyenek a nők számára.
Nemcsak csábításairól ír azonban, hanem utazásairól is, és olyan emberekkel való találkozásáról, mint Mozart, Rousseau vagy Voltaire.
Casanovát nem fogadta be a velencei arisztokrácia
Értett a nők nyelvén, jól írt, játszott hegedűn, és a szerencsejátékokhoz is volt érzéke, valamint a börtönből is kijutott, így intelligenciája nem kérdéses. Kevesen tudják azonban, hogy nemcsak a művészetben hitt: követője volt a Kabbalának, és az alkímia is vonzotta, éppúgy, ahogyan az okkult tudományok és a szabadkőművesség. Bár állította, hogy csupán azért követte ezeket, hogy
mindig mindenhez hozzá tudjon szólni, és hogy a beszélgetések középpontjában legyen,
életét kétségkívül szerencse kísérte, így vélhetően a maga módján hitt valamiben, ami irányítja az útját.
Bár a velenceiek nem voltak rá kifejezetten büszkék, ma már valóságos Casanova-turizmus van a városban, így felkereshetőek életének fontos helyszínei. A Dózse-palotában látható a helyiség, ahol fogva tartották, és ahol kiharcolta, hogy a körülményei sokkalta jobbak legyenek, mint társaié. Megtudhatjuk, ami könyvéből is kiderült, hogy hogyan szökött meg, és mászott a Palota tetején, míg végleg el nem hagyta Velencét. 1783-ra ugyanis szinte minden velencei arisztokrata elhatárolódott tőle.
Egy akart lenni közülük, ám életvitele ezt nem tette lehetővé. Több volt náluk, mégis kevesebb.
Bécsbe ment hát, majd a csehországi Duxba, hogy Waldstein herceg könyvtárosává szegődjék. Itt, élete végén írta meg az Életem története című önéletrajzi művét, amiben nemcsak sikereit, hanem hibáit is tételesen, mégis regényes formában sorolja fel.
Casanova végül magányosan, 1798. június 4-én halt meg Duxban, ám sírhelye ismeretlen.
Ha szívesen olvasnál még Casanova életéről és szokásairól, itt megteheted!
