Akik a 80-as évek végén kezdték az első osztályt, még emlékeznek a kék nyakkendős tanévnyitóra, és még feldereng az a hat pont is, amelyet minden kisdobosnak tudnia kellett. Ők azonban már olyan iskolások voltak, akik épp csak ízelítőt kaptak a szocialista diákéletből.
Ám nem a nyakkendő volt az egyetlen, amely emlékezetessé teszi a szocializmus iskoláséveit, hanem maga az időszak, amely nemcsak politikai és gazdasági szempontból hagyott mély nyomot a magyarok életében, hanem a többi közt az oktatásrendszert is átalakította. Kezdve azzal, hogy e korszak oktatási intézményei nemcsak tudást közvetítettek, hanem
ideológiai eszméket sulykoltak először a kék nyakkendős kisdobosok, majd a 10-14 éves korosztályhoz tartozó úttörők fejébe.
Más volt iskolába járni a szocializmusban
Tény, hogy a szocializmus idején az iskolás élet – más kelet-európai országokhoz hasonlóan –Magyarországon is megannyi pontjában különbözött a mai oktatási rendszertől. Az iskola volt ugyanis az egyik legfontosabb intézménye a szocialista rendszer eszméire való nevelésnek, így a tantervek, a tananyagok és az iskolák mindennapjait is a szocialista értékek közvetítésének szentelték.
Gyévocska és az idegennyelv-tanulás
Az oktatás ennek érdekében szigorú, központosított rendszerben zajlott, ahol minden iskolában ugyanazokat a tankönyveket használták, és ugyanazokat a tantárgyakat tanították. A tananyagokban erőteljesen megjelent a marxista-leninista ideológia, és egyből sem hiányozhatott a Szovjetunióval való barátság hangsúlyozása. Nem is csoda, hogy
mindenkinek kötelező volt az orosz nyelv, amelyből sokunknak csak a gyévocska szó maradt meg egyetlen nyelvtanulási emlékként.
Az ideológiai eszmék közvetítésére jó célt szolgáltak az irodalom- és történelemórák, amelyeken jó erősre ki lehetett hangosítani a munkásmozgalom hőseiről szóló történeteket és a szocializmus építésének minden fontos mozzanatát.
Szigorú fegyelem a tanórákon és azon kívül is
A szigorúság természetesen a fegyelemre is vonatkozott, akkoriban például a pedagógusok tekintélye is majdhogynem megkérdőjelezhetetlen volt. A tanórák is szoros időbeosztás szerint zajlottak, de erről a fegyelemről árulkodott az iskolás gyerekek kék köpenye is, amelyet – a rendszeren belüli egyenlőséget és egységet jelképezendő – hétfőnként minden diáknak élére vasalva kellett magára öltenie. Aztán jöhetett a kemény hátú hátizsák, amelynek csatjait egy kisiskolás jobbára csak segítséggel tudott kinyitni vagy épp bezárni anélkül, hogy az ujját ne csípné oda.
Kattints a képre, nyílik a galéria, amely után a cikk folytatódik!
Jó szocialista állampolgárokat neveltek
Az oktatásnak nem más célja volt, mint hogy a diákokból jó szocialista állampolgárokat neveljenek, éppen ezért óriási energiát fektettek a közösségi szellem fejlesztésére, nem ritkán figyelmen kívül hagyva a gyerekek egyéni ambícióit. A tehetséges diákokat persze támogatták, de most már nem titok:
a továbbtanulást vagy bármilyen előmenetelt nem ritkán a politikai lojalitástól és a család politikai megbízhatóságától tették függővé.
Azok a felejthetetlen táborok!
A feszesség és a szigorúság ellenére sokan emlékeznek vissza jó szívvel az iskolai közösségi életben szerepet játszó szervezetekre, így azokra az úttörőmozgalmakra és kirándulásokra, táborokra, amelyek egyértelmű célja volt a fiatalok közösségi gondolkodásra és a rendszer iránti lojalitásra való nevelése. No és azokra a politikai ünnepre – szigorúan kisdobos- vagy úttörőfelszerelésben, vigyázzban állva –, amelyek az iskolai élet elengedhetetlen részei. Ilyenek voltak többek között a május 1-jei felvonulások, de fontos esemény volt
az április 4-én tartott felszabadulás napja és a nagy októberi szocialista forradalom emléknapja is november 7-én.
Ha szeretnél visszaemlékezni ezekre az időkre, és szívesen nézegetnél fotókat a szocialista éra nyarairól, e cikkünket mindenképp ajánljuk figyelmedbe.
