Szárnyas démon, a férfiak elcsábítója és megrontója, aki terhes nőkre és csecsemőkre les, Ádám első felesége. Ugyanakkor a női egyenjogúság egyik legkorábbi szimbóluma, akiről bántalmazott nőket védő menedékhelynek gyűjtő, jótékonysági zenei fesztivált és emlőrákkutató intézetet neveztek el. Ő Lilit, a vallástörténet egyik legérdekesebb szereplője.
Újra és újra felbukkan ősrégi, főként vallási szövegekben egy sötét nőalak, aki a leggyakrabban a káoszt, a misztikus gonoszságot testesíti meg. Ő Lilit, az éjszaka gyönyörű démona, aki már az időszámításunk előtti 22. században keletkezett sumér történetben, a Gilgames-eposzban is megjelent. A verses elbeszélés hőse Inanna, az ég úrnője segítségére siet. Az istennő egy fűzfát gondoz, amelyből trónust és ágyat szeretne készíteni, ám három gonosz teremtmény megszállja a fát. A gyökereihez egy sárkány fészkeli be magát, a lombok között az Anzu-madár telepszik meg, a fa törzsébe pedig egy gonosz démon, Lilit építi meg házát. Gilgames megöli a sárkányt, aminek hatására a madár és a démon is elmenekül.
Hasonlóan sötét képet fest egy 1933-ban, Szíriában talált mészkő falitábla, amely az időszámításunk előtti hetedik vagy nyolcadik századból maradt fenn. A tábla a kutatók szerint egy terhes nő házának ajtónyílásában függhetett, így védve meg a születendő gyermeket. Az akkori elképzelés szerint, amennyiben a démon meglátja saját nevét leírva, a lelepleződéstől tartva elmenekül. Ahogy látni fogjuk, ez a motívum sokkal későbbi szövegekben is felbukkan.
A Bibliában is megjelenik
Lilit karakterét a Bibliában csak egyszer említik meg, Izajás könyvében, az edomiták földjének leírásában.
„Vadmacskák találkoznak ott hiénákkal,
és démon kiált a társának;
bizony, ott rejtőzik a boszorkány,
és talál nyugvóhelyet magának.”
Az angol fordításban a „boszorkány” szó helyén a „lilith” szó szerepel. A Károli-bibliában még „éji boszorkány” olvasható, amely még egyértelműen utal a misztikus nőszemélyre. A démon neve is erre utal: a sumér „lilītu” szóból ered, és nőnemű démont vagy szélszellemet jelent, amely a sivatagokban tanyázik, és különösen a terhes nőkre és a csecsemőkre veszélyes.
Még egy biblia részt szoktak Lilittel kapcsolatban említeni, méghozzá a Teremtés könyvét. Ebben kétszer van szó a nő megalkotásáról. Egyszer az első fejezetben:
„Megteremtette tehát Isten
az embert a maga képére;
Isten képére teremtette őt,
férfinak és nőnek teremtette őket.”
Egyszer pedig a másodikban: „Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét. Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez.” Részben emiatt a kettősség miatt tartják azt egyesek, hogy a bibliai teremtéstörténet szerint is lehetett Éva előtt felesége Ádámnak: ő volt az, akiről az első idézet szól, akit az első férfival egyszerre teremtett Isten. Ezt a motívumot később keletkezett héber szövegek fejtik ki részletesebben.
Dacból hagyta ott Ádámot
Noha a Bibliában csak egyszer (talán kétszer) szerepel Lilit, annál többször jelenik meg két híres héber szövegben, a Ben Sira könyvében és a Zóhárban. Ezekből derül ki, hogy miután Isten megalkotta Ádámot és Lilitet, a pár folyamatosan veszekedett egymással. A konfliktus oka alapvetően az volt, hogy Lilit nem akarta magát alárendelni férjének.
„Egyenlőek vagyunk, mert mindketten a földből teremtettünk”
– mondta a történet szerint. A civakodás odáig vezetett, hogy Lilit végül dacból és frusztrációjában kimondta Isten tiltott nevét. Ennek hatására különleges képességekre tett szert, például szárnya nőtt. Elmenekült a Paradicsomból, ám angyalok indultak a keresésére. Amikor a Vörös-tengernél megtalálták, a nő nem volt hajlandó visszamenni az Édenkertbe. Közölte: arra teremtették, hogy gyerekeket faljon föl. Az angyalok a tengerbe akarták fojtani, ám Lilit végül megígérte: nem fogja bántani azokat a csecsemőket, akik a nevét tartalmazó amulettet viselnek.
Egy másik szövegrészlet szerint Lilit összeszűrte a levet Samaellel, a gonosz megtestesülésével. Kettejük sötét szövetsége még Istent is aggodalommal töltötte el, olyannyira, hogy Samaelt kasztrálták, nehogy a pár démoni utódokkal árassza el a Földet.
Azóta is sokakat foglalkoztat Ádám első felesége
Lilit karaktere a későbbiekben sok művészi alkotásban megjelent. Utal rá a többi között Goethe a Faustban és Dante Gabriel Rossetti festő és költő több művében is. Michelangelo a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján félig nő, félig kígyó alakként ábrázolja, ahogy átnyújtja azt a bizonyos almát. C. S. Lewis híres regénysorozatában, a Narnia krónikáiban a Fehér Boszorkány Lilit lánya, ezért is akarja megölni Ádám és Éva gyermekeit, a regény főhőseit.
Ám nem csak negatív fényben tűnik föl Lilit. A női egyenjogúságért küzdő mozgalmak sokszor a zászlajukra tűzik, hiszen konfliktusát Ádámmal úgy is lehet értelmezni, mint egy független, erős nő küzdelmét, aki nem hagyta, hogy a férje elnyomja. A többi között Judith Plaskow Goldenberg teológus, író és Pamela Hadas költő is írt egy-egy történetet Lilitről – mindkét műben a nő egészen más színben tűnik föl a korábbi értelmezésekhez képest, az ő szemszögéből képzelve el a történteket. Az is mutatja, hogy a modern korban sokan másképpen közelítik meg karakterét, hogy Izraelben egy női magazin viseli a nevét, illetve egy minden évben megrendezett zenei fesztivált is, amelynek bevételeit bántalmazott nők számára fenntartott menedékhelyeknek adományozzák, róla neveztek el Lilith Fairnek.
Olvasd el, mi történt az apostolokkal Jézus halála után, kattints ide!
