Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Audrey Hepburnre sokan szívesen emlékeznek filmszerepei, az általa megteremtett divatstílus vagy humanitárius munkái miatt. Közeli hozzátartozói szerint azonban a közönség által a színésznőről alkotott kép közel sem árnyalja a valóságot. Az 1993-ban elhunyt Hepburnnek fiatalon rengeteg fájdalommal kellett megküzdenie, egyebek között apja elvesztésével, aki elhagyta családját, illetve a második világháború alatti borzalmakkal.
A rajongók számára egy sztár élete mindig meseszerűnek tűnik. Nem véletlenül, hiszen sokszor csak a fény és a csillogás látszik a példaképpé avatott művészek életéből. Sok esetben csak a haláluk után derül ki, milyen megpróbáltatásokat, mennyi szomorúságot, csalódást és kudarcot kellett átélniük a színfalak mögött. Audrey Hepburn életéről számos könyv jelent már meg, legutóbb pedig egy dokumentumfilmben unokája, Emma Ferrer fedte fel híres nagymamája legféltettebb titkait. Januárban lesz már 31 éve, hogy Audrey Hepburn rákban elhunyt.
Önbizalom- és apahiány
A bájos, őziketekintetű sztár, a mindig kecses díva a tökéletesség és a szépség mintaképeként volt élete végéig ismert. Pedig Audrey borzasztóan szenvedett a külsejétől, önbizalomhiánya miatt a férfiakkal való kapcsolatában is mindig bizonytalan volt. Ez a kishitűsége talán az apjával való kiegyensúlyozatlan kapcsolatából eredt. A színésznő hatéves volt még, amikor édesapja szó nélkül elhagyta a családot, és soha nem is tért vissza. Bár sokat küzdött önértékelési problémákkal, unokája elárulta, hogy Audrey legjobban őrzött titka szomorúsága volt…
Hepburn életére rányomta bélyegét nehéz gyerekkora. Az apjában való csalódás mellett egész életét befolyásolta az a történelmi esemény, amikor a színésznő 11 éves korában Németország megszállta a második világháború alatt szülőföldjét, Hollandiát. Miután ez idő alatt a családnak szinte alig volt mit ennie.
Karcsúságának éppen az volt az oka, hogy Hepburn egészen 16 éves koráig borzasztóan alultáplált volt, hiszen nem volt mit ennie.
Unokája elmondása szerint a színésznő élete meghatározó és sorsfordító eseményeit nem véletlenül tartotta titokban. Attól félt, ha kiderülnek a boldogságát beárnyékoló tények, azok csak rontanának hírnevén, miután – ahogyan erről már korábban írtunk – a stílusikonként is tisztelt színésznő öltözködésével ezrek megbecsülését is kivívta.
A titkokról ő maga rántotta le a leplet
Hepburn világéletében nagyon zárkózott volt, de egy halála előtt nem sokkal adott interjúban lerántotta a leplet ifjúkori küzdelmeiről, melyek lelki következményétől soha nem tudott szabadulni. Itt beszélt először apja távozásáról mint élete első nagy csapásáról, ami mély nyomot hagyott benne, és egész további életére elbizonytalanította.
„Egy nap eltűnt, anya elmagyarázta, hogy kirándulni ment, és nem jön vissza. Anyám napokig abba sem hagyta a sírást, szerettem volna segíteni neki, de gyerekként csak annyit tehettem, hogy ott voltam mellette” – emlékezett vissza a színésznő, aki kifejtette: a családnak nagyon fontos szerepe van az életünkben, ezt saját bőrén is megtapasztalta. Sokat segített volna neki, és kétségbeesettségét is tompította volna, ha legalább rendszeresen láthatta volna az apját.
Édesanyaként kétségbeesetten próbálta megvédeni a hasonló helyzetektől gyerekeit, hiszen ha valaki bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy szerethető-e, hálás lesz, és mindent megtesz bármilyen apró kedves gesztusért.
Hepburn küzdött azért, hogy megtalálja a szerelmet
Apjával való kapcsolatán és az amiatt kialakult önértékelési problémákon kívül egyéb súlyos lelki terheket is cipelt magával Hepburn. Ilyenek voltak sorozatosan kudarcot vallott kapcsolatai, sikertelen terhességei és vetélései is.
Audrey két nehéz házasságot élt meg. Hepburn első férje a színész Mel Ferrer volt. A pár 1954-ben házasodott össze Svájcban, egy fiuk született, Sean Hepburn Ferrer. A híres házaspár 14 évnyi házasság után elvált.
Sean később így nyilatkozott: „Apám nehéz és körülményes ember volt, de anyám apafigurát keresett, benne megtalálta, és boldogok voltak.”
Hepburn 1969-ben ment feleségül Andrea Dotti olasz pszichiáterhez, majd Rómába költözött, és a sorozatos vetéléseket követően megszületett második fia, Luca. A színésznőről készült dokumentumfilmnek az az érzelmi csúcspontja, amikor kiderül, Hepburn mennyit küzdött, hogy megtalálja a szerelmet, de második férjében is csalódnia kellett. A pszichiáternek legalább kétszáz nővel volt viszonya a házasságuk alatt.
Ám nem elég, hogy házasságtörő volt, számtalanszor fizikailag is bántalmazta feleségét.
Egy Audrey életét bemutató film megemlékezett arról is, Hepburn hogyan próbálta meg megtalálni az apját huszonöt évvel azután, hogy gyermekként elvesztette vele a kapcsolatot. A viszontlátás érdekében elhagyta családját Hollandiában, és csatlakozott a fasiszta mozgalomhoz Nagy-Britanniában. Hepburn végül a Vöröskereszten keresztül találta meg apját, akit meglátogatott Írországban. A találkozás rideg volt, mellőzött minden bensőséges érzelmet, a színésznő bevallása szerint a csalódás elkeserítette és nagyon bántotta.
Saját fájdalmát mások javára fordította
Bár Audrey csaknem élete végéig titkolta a világ elől fájdalmait, önmagában soha nem nyomta el érzéseit. Megpróbáltatásaiból fakadó empátiáját egyebek között arra használta, hogy az UNICEF-fel közösen segítse a nehéz sorsú gyerekeket. A maga korában ez az empátia, illetve az, hogy saját fájdalmát mások megsegítésére használja, mindenképpen forradalminak számított.
