Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha össze kellene hasonlítanod Budapestet egy másik hozzá hasonló várossal, hány épületet képzelnél el benne? És mit szólnál ahhoz, ha kiderülne, hogy fővárosunk nevével sok ezer kilométerrel odébb, egy másik kontinensen is találkozhatunk?
Budapest igenis létezik! No persze most nem a mi, 52 513 hektáros, 1 671 004 ember lakta Budapestünkre gondolunk, hanem tőlünk egy sokkal távolabbira: egy olyan aprócska településre, amely tényleg olyan kicsi, hogy még csak a főúton sem jelölik a nevét.
Budapest és még két hazai név
A mi fővárosunktól több mint 8200 kilométernyire nyugatra, az Atlanti-óceánon is túl található egy hely, amelyet ma már jóindulattal sem lehet településnek nevezni, egykor azonban egy magyar közösség tagjainak otthona volt.
Egy helyi földfejlesztő, Ralph L. Spencer ugyanis mintegy 200 magyar bortermelő családot hívott ide, hogy telepedjenek le.
A legnagyobb kolóniát a mi fővárosunkról nevezték el, Magyarország Budapestje tiszteletére, ám volt még a mi hegyaljai borvidékünkre emlékeztető vidéken egy Tokajuk is, sőt, Georgia állambeli hazájuk északi részén egy Nyitra is állt.
Kiépült a tér
Az egyre nyüzsgőbb településen utcákat alakítottak ki, házak, iskola és katolikus templom is épült, de voltak üzletek, más közösségi létesítmények és temető is. A vidék klímája tökéletesen alkalmas volt a borászatra, jött azonban 1908-ban egy olyan szabályozás, amely véget vetett a jó világnak.
Egy törvény miatt lett vége a világuknak
Ekkor fogadták el ugyanis a georgiai szesztilalmi törvényt, amely hatására a magyarok nem folytathatták tovább a borászati tevékenységüket se Budapesten, se Tokajban, se Nyitrán.
A terület lakóinak így nem maradt más választása, mint visszatérni oda, ahonnan jöttek: a pennsylvaniai bányákba.
A szóbeszéd szerint a környékbeliek egyébként nem is annyira bánták, hogy a „jöttmentek” elhagyták a vidéket, sokaknak szúrta ugyanis a szemét a betelepültek életmódja, sőt, sokan azzal sem tudtak megbékélni, hogy nem beszélték a helyiek nyelvét.
Fejjel a szeretett haza felé
Az egykori amerikai Budapestre ma már leginkább csak az a domb tetején álló temető emlékeztet, amelyben még találni magyar nevekkel írt fejfákat. Az ősi hagyomány szerint a vidék egykori lakói a fejüket kelet, vagyis szeretett hazájuk, Magyarország felé fordítva fekszenek.
Kossuth és Újbuda
De ha már Budapestet említettünk, essen szó még két nagyon hazai névről is,
amelyekről nem is feltételeznénk, hogy Magyarországon kívül találkozhatunk velük.
Mississippi államban például egy Kossuth nevű megyébe is ellátogathatunk, amely valóban a mi Kossuth Lajosunk tiszteletére kapta e nevet. Közel 15 000 ember lakja a bő 2500 négyzetkilométeres megyét. Missouriban egy harmadik Budapest is volt, melyet feltehetőleg 1910-ben alapítottak, de túl sokat nem tudunk róla. Aztán ott van az Iowa államban található New Buda – nyugodtan fordíthatjuk Újbudának –, amelyet az Amerikai Egyesült Államok első magyar településeként tartottak számon, de már nem létezik.
