Manapság már nem kell feltétlenül a moziba beülni, ha kiborgokat akarunk látni: az úgynevezett biohackerek saját testükön kísérleteznek különböző technológiai újdonságokkal.
Persze nem feltétlenül Schwarzenegger-féle izomkolosszusokra kell gondolni, sokkal inkább kísérletező kedvű egyetemi tanárokra vagy elszánt művészekre.
A brit Kevin Warwick például a Coventry Egyetem rektorhelyettese, kutatási területe a robotika és a mesterséges intelligencia. Warwick nézőpontja szerint az emberi testet is „fel lehet javítani” a technológia segítségével, sőt szükséges is, hogy elkerüljük, hogy a robotok előbb-utóbb megelőzzenek bennünket a szenzomotoros képességek terén.
Az első emberi kiborg
„Semmiképpen nem akarok egyszerű ember maradni” – vallotta be Warwick, aki egyéb kutatásai mellett a Project Cyborg keretein belül már 1998-ban olyan eszközt ültetett a karjába (a műveletre a háziorvosát kérte meg), amelynek segítségével ajtókat tudott kinyitni és lámpákat felkapcsolni anélkül, hogy fizikailag hozzáért volna bármihez. „Ahogy a laboratóriumba mentem, kinyíltak az ajtók, ahogy lejöttem a folyosón, kigyulladtak a lámpák” – emlékezett vissza a 25 évvel ezelőtti kísérletre Warwick. A csipet később kioperáltatta, mondván, csak azt szerette volna bebizonyítani, hogy az ötlete működik. A kísérlet a 2000-es években etikai vitát is kavart arról, hogy kell-e, lehet-e hasonló módon nyomon követni például a gyerekeket. Mindez húsz évvel a Black Mirror azonos témájú epizódja előtt valósult meg.
Kiborg kapitány
A kísérlet második szakaszában, 2002 márciusában még tovább ment a brit mérnök, akit Captain Cyborgként, azaz Kiborg kapitányként is emlegetnek. Egy olyanimplantátumot kapott, amely a bal csuklóján, a középső idegen keresztül közvetlen összeköttetésbe került az idegrendszerével. A kísérlet során összekapcsolták Warwick idegrendszerét az internettel, és megfigyelték, hogy a tudós képes-e arra, hogy gondolatai segítségével irányítson egy robotkezet az interneten keresztül. Képes volt.
Warwick a feleségét is bevonta a projektbe: az ő karjába is implantátumot ültettek, hogy kettejük között a telepátia egy sajátságos formája jöhessen létre.
„Mivel elektronikusan össze volt kötve az idegrendszerünk, valahányszor összeszorította a markát, az én agyam is érzékelte azt” – avatta be Warwick a nem mindennapi tapasztalatba az egyik brit lap olvasóit.
Mindez nem volt teljesen öncélú: Warwick különös kísérleteinek nem titkolt célja volt, hogy azoknak segítsen, akik valamilyen neurológiai betegségben (például ALS-ben) szenvednek, és sikeresen bebizonyította, hogy a hasonló eszközök új lépést jelenthetnek az idegrendszeri károsodással járó betegségek gyógyításában.
Antennával hallja a színeket
Warwick egészen kispályásnak számít a spanyol–ír–amerikai művészhez, Neil Harbissonhoz képest, aki leginkább arról nevezetes, hogy ő az első ember a Földön, akinek antennát ültettek a fejébe. A képzőművész Harbisson színvakként született, betegsége, az úgynevezett akromatopszia miatt a világot fekete-fehérben látta – egészen 2004-ig. A különleges antennának köszönhetően azonban lehetővé vált számára, hogy a fejében rezgésekként érezze és hallja a színeket, beleértve azokat is, amelyek az emberi szem számára láthatatlanok, például az infravöröset vagy az ultraibolyát.
21 éves korom óta ahelyett, hogy színeket látnék, színeket hallok. Számomra ez már teljesen normális
– nyilatkozta a művész, akinek állítása szerint az eszköz teljesen megváltoztatta a művészetről alkotott felfogását, és olyan világba lépett általa, amelyben a szín és a hang ugyanaz. Harbisson antennája egyébként akár a műholdakról is képes befogni a jeleket, és barátai öt kontinensről küldözgetnek számára hangokat, videókat vagy képeket – közvetlenül a fejébe, hiszen az antenna a csontjaihoz csatlakozik.
Harbisson az antennát a testrészének tekinti, bár időnként kellemetlen helyzetekbe keveredik miatta: nehézségei támadtak például az útlevélfénykép készítésekor, és az is megesett, hogy egy tüntetésen a rendőrök megrongálták az eszközt, mert azt gondolták, kamerázza őket. De nem ez az egyetlen biohackje: a fogába ültetett Bluetooth-érzékelőn keresztül képes kommunikálni a világ első kiborgnőjeként számontartott spanyol művésszel, Moon Ribasszal, aki szintén hasonló eszközt visel az egyik fogában.
A lábában érezte a nepáli földrengést
Moon – aki Harbissonnal együtt a Cyborg Foundation, azaz a Kiborg Alapítvány alapítója – maga is nagy híve a test robotizálásának: lábaiba online szeizmikus érzékelőket operáltatott, amelyek össze vannak kötve a világ földrengésjelző rendszereivel. Így, ha bárhol a világban földrengés történt, a táncművész érzékelte azt – és ennek alapján tartotta előadásait. A rezgések erőssége attól függött, milyen erős volt a földrengés; például amikor 2015 áprilisában Nepált egy 7,8-as erősségű rengés rázta meg, a rezgések olyan erősek voltak, hogy Ribas felébredt az éjszaka közepén. A művésznő 2019-ben bevallotta, hogy noha már eltávolíttatta az érzékelőket a lábából, még mindig „fantomföldrengéseket” érez a testében – és ezek elgondolkodtatják,kiborgnak számít-emég, vagy sem.
