Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy új tanulmány egy körülbelül 12 millió évvel ezelőtt élt nagy majomfaj jól megőrzött, de sérült koponyáját rekonstruálta. Az eredmény kulcsfontosságú lehet az emberszabású majmok és az emberi evolúció megértésében.
A vizsgálatban CT-vizsgálatok segítségével tulajdonképpen megplasztikázták a majom arcát.
Különleges arcvonások
Különleges kutatás eredményeire derült most fény, amely segítségével közelebb juthatunk az emberi evolúció megértéséhez. Az Amerikai Természettudományi Múzeum, a Brooklyn College és a Katalán Őslénytani Intézet, Miquel Crusafont tudósai a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban közzétett tanulmányukban ugyanis egy körülbelül 12 millió évvel ezelőtt élt nagy majomfaj jól megőrzött, de sérült koponyáját CT-vizsgálatok segítségével rekonstruálták.
Az először 2004-ben leírt egy Északkelet-Spanyolországból származó faj, amely egyike volt a mára kihalt majomfajok egy változatos csoportjának, és amely körülbelül 15–7 millió évvel ezelőtt élt Európában.
A vizsgálat során a Pierolapithecus koponyáját más főemlősfajokéval hasonlították össze, és modellezték a majom arcszerkezetének kulcsfontosságú jellemzőit. Megállapították, hogy a Pierolapithecus általános arcformája és mérete hasonlít a megkövesedett és az élő emberszabású majmokéhoz, de olyan különleges arcvonásokkal is rendelkezik, amelyek más középső miocén majmoknál nem fordulnak elő.
Az eredmények összhangban vannak azzal az elképzeléssel, hogy ez a faj az emberszabású majmok és az emberfélék családjának egyik legkorábbi tagja lehet.
Közelebb áll az ember őseihez
A faj evolúciós helyéről továbbra is vita folyik, részben a koponya sérülése miatt. Ashley Hammond antropológus szerint ugyanis a majom és az ember evolúciójának tanulmányozásában az egyik állandó probléma, hogy a fosszilis adatok töredékesek, és sok megőrződött példány hiányos és torz. Ettől függetlenül a mostani kutatás közelebb visz ahhoz a feltételezéshez, hogy a Pierolapithecus koponyája alakját és méretét tekintve közelebb áll ahhoz az őshöz, amelyből a ma élő emberszabású majmok és az ember kifejlődött.
