Az 1832-ben született Alexandre Gustave Eiffel fémszerkezetek építésére szakosodott építőmérnök zseniális tehetségének örök emléket leginkább az ideiglenesre tervezett Eiffel-torony állít. A kiváló mérnök még azzal is számolt, hogy a torony néha kicsit nő, máskor megdől.
Gustave Eiffel nagyszerű munkásságának nem csak azok az ikonikus és mára szimbólumokká vált épületek állítanak emléket, amelyet ő vagy építészirodája tervezett, de még azokról is rá emlékezünk, amelyeket nem ő tervezett. Így van ez a budapesti Nyugati pályaudvarral is, amiről azt tartjuk, Eiffel munkája, pedig ez apró torzítás.
A pályaudvar csarnokáthidaló vasszerkezetének tervei valóban Eiffel tervezőirodájában készültek, de megalkotójuk az ott dolgozó Seyrig Theofil mérnök volt. Magát az épületet pedig, mely 1874 és 1877 között emeltetett, W. August de Serres, az Osztrák Államvasút Társaság építészeti igazgatója tervezte. Az akkor még Budapesti Pályaudvar néven ismert épület impozáns és modern terveiért a társtervező Bernárdt Viktor még a Ferenc József-rend kitüntetését is megkapta. A vasútállomás 1891 óta viseli a Nyugati pályaudvar nevet.
Eiffel és a tornya
Gustave Eiffel irodája a New Yorki szabadságszobor acélszerkezete mellett a Panama-csatorna számos hídjával is büszkélkedhet, hazánkban pedig a Margit híd és a szegedi Tisza-híd is mérnöki zsenialitásukat dicséri. Leghíresebb alkotása azonban az 1889. március 31-án felavatott, akkor még „300 méteres toronynak” nevezett, eredetileg ideiglenesnek szánt, 312 méter összmagasságú építmény volt. A világ legmagasabb tornyaként épült meg. Megtisztelő címét bő három évtizeden keresztül viselhette, amikor a 381 méteres, frissen megépült Empire State Building maga mögé utasította.
Ma már a 312 is 330
Mi, emberek, ahhoz vagyunk szokva, hogy testmagasságunk növekedése tizenéves korunk második felében nagyrészt lezárul, lányoknál előbb, fiúknál kicsit később. Sőt, egy idő után, csökkenni is kezd a kor előrehaladtával. Úgy látszik, tornyoknál ez máshogy van. Az Eiffel-torony, vagyis az egykor 312 méter magas „300 méteres torony” 1957-ben nőtt először egy jelentősebbet, utána 2000-ben, majd 2022-ben. Ezekben az években ugyanis különböző rádió- és televízióantennákkal gazdagodott az építmény, melyek a torony tetejére pakolva csak kevesek szemét szúrják, de annál élesebb vételt kínálnak, a teljes magasságot azonban módosítják.
Nyáron még több, télen annyi sincs
Ha fizikaórai tanulmányainkból már csak homályosan is dereng a hőtágulás fogalma, azt biztosan tapasztaltuk már, hogy a télen az ujjunkon lötyögő gyűrűt a nyári kánikulában alig bírjuk leerőltetni magunkról. Ez nemcsak az éppen korábban elfogyasztott hűsítő fagylalt mennyiségével magyarázható, hanem a hőtágulással, ami az épületeknél is nyomon követhető. Az Eiffel-torony fémszerkezete is reagál a hőmérsékleti-változásokra. A hőtágulás szabályainak híven megfelelve, a torony a nyári melegben akár 15 centiméterrel is magasabb lehet, mint a hűvös télben dideregve összezsugorodott változata. Egy 40 fokos nyári meleg, mely egyre gyakoribb az évente 7 millió turistát vonzó torony lakóhelyén, rögtön 12 centiméteres tágulást hozhat.
Még forog is
Meglepő módon azonban a torony a napraforgókkal is erős hasonlatosságot mutat annak tekintetében, hogy amerről a nap süt, abba az irányba, a beszédes nevű növényhez rokon módon, a torony is forog. Pontosabban, nem forog, hanem megdől. Vagyis a torony 4 oldalából összesen egy nincs árnyékban, annak az egy napos oldalnak az irányába pedig a torony csúcsa egy napsütötte nap folyamán az égitestet követve egy hozzávetőlegesen 15 centiméter sugarú kört ír le.
Mindez, az erős szelek okozta ingadozással együtt, azonban a több mint 20 éves fémvázas építészetben szerzett tapasztalattal rendelkező Eiffel mérnöki iroda csapata által bravúrosan megtervezett torony stabilitásának meg sem kottyan.
