Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egykor ez volt a Föld legsűrűbben lakott területe, most viszont csak akkor fordul meg ott ember, ha kíváncsiskodni érkezik az időrágta épületek közé.
A Kelet-kínai tenger varázslatos, égszínkék hullámai nyaldossák a világ egyik legkísértetiesebb helyét. Hashima egy mindössze 480 méter hosszú és 150 méter széles sziget, amelyet a múlt században több mint ötezren mondhattak otthonuknak. Ma viszont már csak árnyéka önmagának: omladozó, ürességtől kongó épületeit közel öt évtizede már az utolsó lakó is elhagyta.
A szénbányászat fellegvára
Az 1800-as évek elején fedezték fel, hogy a Nagasaki kikötőjétől mindössze 20 kilométerre fekvő sziget környékén rengeteg a szén, így a kitermelésébe majdhogynem rögtön bele is kezdtek. A bányászat azonban csak jó pár évtizeddel később, az 1800-as évek végén vett óriási lendületet, olyannyira, hogy 1941-re már több mint 411 ezer tonna szenet termeltek ki a szigeten.
Az ipari bányászat megkezdése után, a termelés növekedésével Hashimát kibővítették, nagy lakó- és ipari épületeket emeltek rajta, a tájfuntól védve pedig tengerfalakat építettek köré.
Nyüzsgő szigeti élet
Hashima eközben be is népesült, 1959-ben, a hektáronkénti 835 lakójával hivatalosan is ez volt bolygónk legsűrűbben lakott területe.
Ahhoz azonban, hogy ilyen kis területen több ezer ember elférjen, minden földterületet úgy építettek be, hogy a sziget egy hatalmas csatahajó formáját öltötte – innen a beceneve is: a Gunkanjima azt jelenti, Csatahajó-sziget.
Hashimát a bánya vezetői, magasabb beosztású menedzserei, de még a munkások és a családjaik is otthonuknak tudhatták, ahol többé-kevésbé teljesen tipikus életet élhettek. A szigetet megosztották: a felét a bánya uralta, a másik részét viszont tökéletesen kiépített infrastruktúrával lakásoknak, óvodáknak, iskoláknak, éttermeknek, üzleteknek, szentélyeknek, sőt nyilvános fürdőnek és kórháznak szentelték.
Elcsendesedő épületek
Hashima nyüzsgő életének 1974-ben azonban vége szakadt. A bánya januári bezárásának elrendelésével megszűnt minden munkalehetőség, ráadásul a szigetet tulajdonló cég megvonta az ivóvíz-, valamint az élelmiszer-szállítást is, így szűk három hónappal később az utolsó lakó is elhajózott.
Utánuk megannyi berendezés, háztartási gép, bútor és személyes tárgy maradt, amelyet azóta magához vett a természet.
Komor látvány
Hashimát alaposan kikezdte az idő, és a tájfunok sem kímélték: az egykor ezer színben pompázó sziget mára teljesen elszürkült. Lakóépületei és bányászati létesítményei lassanként az enyészeté lesznek, kísértetiessé és hátborzongatóvá téve a tenger zord csendjébe burkolózó, magányos Gunkajimát.
Újra nyitva
Noha az épületek állapota miatt sokáig csak tisztes távolságból lehetett bekukucskálni a szigetre, az urbexezők nagy örömére ma már városnéző túrahajók is kikötnek Hashimán, hogy a kíváncsi turisták 45 percben körbenézhessenek. Akinek nincs erre lehetősége, az a nagasaki Oura templom közelében található Gunkanjima Digitális Múzeumban is átélheti a sziget adta izgalmakat. E modern múzeumban lenyűgöző mennyiségű információt tudhatnak meg a látogatók a „titkos” szigetről: a megannyi Hashima-fotó és beszámoló mellett egy szimulált utazáson egy működő bányaaknába is bemerészkedhetnek, sőt kiterjesztett valóságú túrákon is részt vehetnek a sziget bizonyos területein úgy, ahogyan azok ma léteznek.
