A kávé a világ egyik legnépszerűbb itala, melyet több milliárd ember fogyaszt nap mint nap. Mégsem rajong érte mindenki: III. Gusztáv 18. századi svéd király halálos méregnek tartotta, és annyira utálta kedvenc koffeinbombánkat, hogy bizarr kísérlettel próbálta bebizonyítani annak káros mivoltát.
Betiltották a kávézást, de ez sem szegte az emberek kedvét
A kávézás szokása a Közel-Keletről került át Európába a 17. században, és kezdte meg hódító útját, elsősorban a vagyonosabb, kiváltságosabb rétegek körében. Svédországba az 1670-es években érkezett meg a kávé, de csak a következő század derekára vált az elegáns polgári szalonok elengedhetetlen kellékévé, ahol a filozófusok, írók és más gondolkodók szívesen beszélték meg egymással a napi politikai ügyeket és pletykákat egy-egy csésze forró kávé társaságában. A koffeines ital hihetetlen népszerűségének és az egészségtelen szintre ugrott kávéfogyasztásnak azonban nem mindenkit örült: 1746-ban I. (Hesseni) Frigyes király súlyos adót rótt ki a kávéra, hogy visszaszorítsa a kávéivást az országban.
A rendelet szerint a hatóságok elkobozták a kávéfőzőt és a kávéscsészéket azoktól, akik nem voltak hajlandóak megfizetni a kirótt összeget, azonban még ez sem rettentette el a svédeket a kávéivástól. Miután az adóztatási terv csődöt mondott, az uralkodó egyszerűen betiltotta a kávéfogyasztást, de ez sem segített: a legtöbben ugyanúgy folytatták a kávézgatást, csak ezentúl illegálisan, ezért a tiltást végül visszavonták. A svéd uralkodók azonban továbbra sem békéltek meg a lakosság káros szokásával, Frigyes unokája, az 1771-ben trónra lépett III. Gusztáv még elődjénél is jobban gyűlölte és halálos méregnek tartotta a kávét.
Az egyik ikertestvér kávét, a másik teát ivott
Az álarcos királynak is becézett (ennek okáról lásd lentebb) Gusztáv számos rendelkezést hozott, mellyel a felvilágosodás eszméit próbálta elterjeszteni Svédországban és modernizálni a nemzetet, támogatta a feltörekvő polgárság érdekeit, és reformokkal javított a parasztok helyzetén, árvaházakat és jótékonysági intézményeket hozott létre, és nagy figyelmet fordított a kultúra ápolására. A kávézás tekintetében azonban a király korántsem képviselt ennyire liberális nézeteket: konkrét keresztes hadjáratot indított a népszerű ital ellen, azonban, mivel az adóztatás és a tiltás korábban nem használt, inkább a felvilágosítás eszközéhez nyúlt, megpróbálta bebizonyítani a népnek, mennyire káros az egészségre a kávé.
Demonstráció céljára Gusztáv egy rendkívül bizarr kísérletet eszelt ki: kihozatott a börtönből egy gyilkosság vádjával halálra ítélt ikerpárt, akiknek eltörölte a büntetését azzal a feltétellel, hogy a testvérpár egyik tagja mindennap megiszik három csésze kávét, míg a másikuk három csésze teát. A király úgy gondolta, a „masszív” kávéfogyasztás hamar kikezdi az előbbi férfi egészségét, aki lebetegszik és meghal, miközben ikertestvére vígan él tovább, bizonyítva a nép előtt, mennyire mérgező a kávé (és kevésbé ártalmas a tea). A kísérlethez orvosokat is felbérelt, akik folyamatosan nyomon követték a testvérek egészségét, azonban a várt gyors egészségromlás a király legnagyobb csalódására elmaradt.
III. Gusztávot végül 1792-ben, 46 éves korában a stockholmi operaházban rendezett álarcosbálon egy merénylő hátba lőtte, így a király nem érhette meg a kísérlet befejezését. Idővel a megfigyelést végző orvosok is kiöregedtek és elhaltak a testvérpár mellől, akik a rendszeres kávézás és teázás dacára boldog időskort értek meg. A teázó férfi 83 éves korában hunyt el, míg kávéfogyasztó testvére még ennél is tovább élt, halálának pontos idejét és körülményeit azonban nem jegyezte fel a történelem.
