Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Monopoly majdnem kilencven éve a világ egyik kedvenc társasjátéka, kevesen tudják azonban, hogy az ingatlanbizniszt modellező játék tízezer brit katonát mentett ki a német hadifogságból a második világháború idején.
Beengedték a társast a hadifogolytáborokba
A nagy gazdasági világválság alatt, 1934-ben piacra dobott társasjáték ötlete még a 19–20. század fordulóján fogalmazódott meg Lizzie Magie amerikai író és nőjogi aktivista fejében, aki a játékot kapitalizmusellenes propagandaeszköznek szánta, mellyel könnyen illusztrálható az ingatlantulajdonosok és bérlői közötti gyakran kifejezetten igazságtalan viszony. Harminc évvel később Magie és férje egyik ismerőse, Charles Darrow vásárolta és valósította meg az ötletet, az így megalkotott Monopoly pedig hamar az amerikaiak kedvenc táblás játékává vált. Egy véletlen egybeesésnek köszönhetően pedig a brit titkosszolgálat is szemet vetett rá néhány évvel később.
A második világháborúban több százezer brit katona került német hadifogságba, Winston Churchill kormánya pedig mindent elkövetett, hogy segítsen nekik megszökni az ellenséges vonalak mögül. A titkosszolgálat, az MI9 leleményes emberei a háború szabályait lefektetői genfi egyezményt fordították a saját javukra, mely előírta, hogy az elfogott katonák számára a nemzetközi segítőszervezetek, mint a Vöröskereszt, segélycsomagokat küldhetnek a fogolytáborokba. A csomagokba nemcsak egészségügyi termékek, de a foglyok lelki egészségét és közérzetét segítő sport- és szabadidős eszközök is bekerülhettek, például társasjátékok – így eszelte ki az MI9 agytrösztje, hogy társasok dobozába rejtenek el olyan dolgokat, melyek segíthetnek a katonákban a szabadulásban.
Térképet és iránytűt rejtett a társasjáték doboza
A Monopoly éppen kapóra jött az akcióhoz, ugyanis az amerikai társasjáték nagy-britanniai gyártója és forgalmazója, Norman Watson párhuzamosan egy selyemfestéssel foglalkozó vállalatot is vezetett: a titkosszolgálat felkérte Watsont, gyártson az elfogott katonák számára készült, selyempapírra nyomott térképeket, a selyem ugyanis sokkal rugalmasabb anyag volt, mint a papír, nem gyűrődött és tépődött össze, és nehezebben mosódott el a rányomtatott írás. A kis méretű, könnyen és apróra összehajtogatható selyemtérképeket (melyek akár zsebben vagy cigarettatárcában is elfértek) elrejtették a Monopoly játékok dobozában, más hasznos eszközökkel együtt; összesen hatféle térkép készült, hat különböző német hadifogolytábor környékének topográfiai viszonyaival.
A játék pénzek közé valódi bankókat csempésztek (több különböző európai valutából), a fémből készült figurák mellé iránytű és apró reszelő került. Watson gyárának dolgozóit megfenyegették, hogy azonnal börtönbe zárják őket, ha bárkinek is kotyogni merészelnek a különleges akcióról. Az MI9 még egy kamu segélyszervezetet is létrehozott, melynek emberei „jótékony céllal” eljuttatták a Monopolyt rejtő csomagokat a hadifoglyoknak, a németek pedig mit sem sejtettek a tervről, és nyugodtan engedték az elfogott katonáknak a „társasozást”. A gyártók a játéktáblán Ingyenes Parkolás mezőre egy apró piros pontot tettek, melyet az avatatlan szemek nyomdahibának nézhettek, a katonák azonban erről ismerték fel a megbuherált Monopolykat.
Összesen 35 ezer brit hadifogoly került haza még a háború befejezése előtt a német fogolytáborokból, közülük a becslések szerint mintegy tízezren a Monopolynak köszönhetik megmenekülésüket. A parancs szerint a megszökött katonák kötelesek voltak elégetni, megsemmisíteni a társasjátékokat, nehogy a németek rájöjjenek a titkokra, ezért nem maradt az utókorra egyetlen világháborús segítő Monopoly sem – pedig bizonyosan rekordösszegekért találnának gazdára az aukciókon.
