Vannak, akik egyszerűen szurkolni mennek, mások viszont komoly összeget nyernek a madarakkal, még külön zsűri is bekapcsolódik a madárdalversenyekbe.
Szingapúrban legálisan, Kubában illegálisan szerveznek rendszeresen madárdalversenyeket. Az indulók között akadnak hétköznapi emberek, tehetős vezetők és jobb jövőt remélő nélkülözők is. Aki nyer, sok pénzt vihet haza, aki viszont veszít, nagyot bukhat. Olyan ez, akár Magyarországon a lóverseny, csak éppen a hatmázsás állatok helyett az alig néhány grammot nyomó dalos madarak szállnak ringbe.
Minden versenyző profi énekes
Mindez évszázadok óta hagyomány Szingapúrban és Kubában is, viszont ameddig az ázsiai országban megengedett, sőt, általános helyi eseménynek számít, addig a dél-amerikai szigeten tiltott viadalok közé sorolják. Minden esetben az nyer, akinek a madara a legszebben dalol. De hogyan lehet versengésre biztatni egy zebragalambocskát, fehérhátú sámarigót, álszajkót vagy pápaszemesmadarat? A válasz egyszerű. Az indulók a madarak ösztöneire alapoznak. Amikor egy fajból két hím egymás közelébe kerül, akkor óhatatlanul próbára teszik tudásukat. Evolúciósan így tesznek bizonyságot arról, hogy nekik van a legszebb hangjuk, éppen ezért ők érdemlik a tojó figyelmét is. Tehát a dalverseny feltétele a következő: legyen néhány méteren belül legalább kettő egyed ugyanabból a csoportból, és már indulhat is a megmérettetés.
Ázsiában ilyen egy családi program
Ami a szabályokat illeti, nézzük előbb a legálisan szervezett próbákat. Szingapúrban külön területet jelölnek ki a célra, ez általában egy mező vagy rét, itt állítják fel a két-három méter magas kalitkatartókat, egymástól egy-egy méterre. A nevezők sorra hozzák ide a dalos madarakat, felhelyezik a kalitkát az állványra, és várnak. Hamarosan minden fajból megérkeznek a további indulók, és az állatok eleinte félénken, majd egyre élénkebben büszkélkednek hangjukkal. A zsűri az oszlopok között sétál, így hallgatja, hogy mely tollasok kerüljenek dobogóra. Figyelembe veszik a dal hosszát, minőségét és az állat külsejét (mennyire színes, egészséges). De az is fontos szempont, hogy a közönség melyik kalitka alatt időzik szívesen. Ugyanis a résztvevők Szingapúrban szép dalversenyt akarnak hallani, ezért bemennek a kalitkák közé, nincs ebben semmi meglepő, a gyerekektől az idősekig mindenkit élvezi. Átlagosan havonta szerveznek ilyen versenyt, így sokak számára családi programot jelent. Végül mindenki együtt ünnepli a győztest.
Magyar madarakat is befognak
A kubai illegális versenyek abban különböznek, hogy a résztvevők komoly összegekben fogadnak a madarakra. Érthető, hogy ma a maffia egyik kedvelt tevékenysége lett a madárdalversenyek szervezése. Itt viszont nincsen mezőn felállított pálya és szakmai bírálóbiztosság. A kalitkákat az utcán helyezik ki, és egy magasabb ponton rögzítik, például utcai lápmákon vagy hirdetőoszlopokon. Csakhogy külön jogi szabály tiltja a helyi madárdalversenyeket, ennek ellenére rendszerint előjönnek a madártartók, hogy próbára tegyék a tollasokat. De hogyan szereznek versenyzőket? Tenyésztőtől vagy a szabadból. Előbbi példányokat állatkereskedésben és online vásárolják, míg a befogott madarak azokból a példányokból állnak, amelyek éppen a közelben repkednek. Érdekesség, hogy több olyan madár is megfordult már dalversenyen, akik a meteorológiai nyár beköszöntével Magyarországra jönnek.
Biztos, hogy jó ez a madaraknak?
A madártartás így nem csupán hobbi, hanem igazi sport. Ameddig pedig a legális versenyek népszerűsítik az állattartást, családi programra hívnak, ellenőrzött körülmények között zajlanak, és szabályozzák a kihalófélben lévő fajok populációját, addig az illegális próbák inkább a pénzről szólnak. Hogy mi lesz a madarakkal? Ha valaki jól teljesít, évekig élvezheti, ahogy legyőzi a többi hímet, míg az sem jár rosszul, aki veszít, hiszen szabadon engedik. Ritka módja ez annak, hogy gyönyörködjünk a madarak énekében, és ki tudja, talán egyszer Európába is eljut. Addig nekünk marad a cseresznyefán daloló pacsirta.
