Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy szigorúan titkos atombunkert nyitottak meg idén a nagyközönség előtt Dániában. A nukleáris támadásnak ellenálló épület ma lenyűgöző föld alatti múzeumként üzemel, a hidegháborús paranoia mementójaként. Reméljük, meg is marad csupán annak…
Az utóbbi években sok minden megkérdőjeleződött bennünk. A biztonságot mint olyat biztosan átértékeltük, s már nemcsak vírusbiztos helyeket keresgélünk a neten, de egy esetleges atomtámadást is túl kéne élnünk valahogy. Erre a legalkalmasabb helyek azok a régről megmaradt bunkerek lehetnek, amelyek közül sok a mai napig is használható szükség esetén. Ez a mostani kivétel: a dániai bunkert megnyitották a nagyközönség előtt.
Már maga a hely is különleges: Jylland Dánia egyetlen része, amely nem sziget. Kis része Németországhoz tartozik, de nagyrészt Dánia tulajdonában van. Felszíne viszonylag sík, mondhatnánk, hogy azonkívül, hogy elválasztja az Északi-tengert a Balti-tengertől, nincs benne semmi érdekes. Mekkorát tévednénk! A Koppenhágától 400 kilométerre található The Cold War Museum REGAN Vest hatalmas bunkerkomplexuma mindenképpen látogatásra érdemessé teszi.
A bunker a hidegháború elfajulásakor fő rejtekhelyként működött volna
A bunker a 1960-as években, a hidegháborús feszültségek tetőfokán, titokban épült. Az 1949 óta NATO-tagországot két tényező tette elővigyázatossá: Dánia fekvése a Balti-tenger torkolatánál stratégiailag, katonai értelemben is fontos volt (egyébként ma is az). Ha ehhez hozzávesszük a vasfüggönyhöz való közelséget, máris megértjük, miért készült fel az ország a legrosszabbra is. A REGAN Vest építése 1963-ban kezdődött, és öt évvel később fejeződött be. A tervek szerint ide evakuálták volna a dán kormányt, sőt a királynőt is, ha atomháború tör ki.
Be lehet menni, de nem akárhogy
A terv az volt, hogy az országot ebből a 60 méterrel a föld alatt fekvő menedékházból irányítsák, így a létezését is titokban kellett tartani. Ez sikerült is, olyan szinten, hogy a komplexum létezésére csak 2012-ben derült fény. Maga a bunker készenlétben volt egészen 2003-ig, amikor végül kivonták a forgalomból. Évekig tartó előkészületek után 2023 februárjában nyílt meg először múzeumként a nagyközönség előtt. Évente csak ötvenezer látogatót engednek be, és a belépés 10 fős kis csoportokra korlátozódik. A vezetett túra 90 percig tart, és csak a labirintusszerű bunkerrendszer 2 kilométerét fedi le. De már ez is egy elképesztő időutazást jelent a hidegháborús időszakba, amikor még a mostaninál is erősebb volt az atomháborútól való félelem.
Azért autópályát nem építettek hozzá
A toronymagasan elnyúló fák alkotta erdők között vezető ösvényen lehet a bunkerhez jutni. Annak idején még fegyveres őrök védték minden kirándulótól, most viszont bárki veszély nélkül odamehet. A bejárat viharvert betonkerete nem sokat ígér, moha és nedvesség borítja, s annyira jellegtelen, hogy utána valódi meglepetésként hat a bunker belseje. Az ívelt és bordás falakat úgy tervezték, hogy nukleáris robbanás esetén csökkentsék a lökéshullámok erejét. A légmentesen záró, nehéz ajtók, a dízelgenerátorokat rejtő gépház elég nyomasztóan hatnak, de szükség volt rájuk: a bunker vészhelyzet esetén 10 napra elegendő áramot és újrahasznosított levegőt biztosít, vízből és tartós élelemből külön készleteket halmoztak fel benne. A szakértők szerint az egész olyan, mint egy tengeralattjáró, csak a hegybe ékelve.
A bunker párja még üzemel
Szerencsére nem volt szükség a bunker használatára, így egyfajta időkapszulává öregedett. Az eredeti állapotukban meghagyott irodák, a régimódi berendezések, telefonok, írógépek, rádiók, Skandinávia és a Szovjetunió katonai térképei visszavisznek a hatvanas évekbe, amikor az 5500 négyzetméteres, több mint 230 helyiséggel rendelkező, 350 ember befogadására képes bunkert megépítették. Helyet kaptak volna a legmagasabb rangú vezetők mellett miniszterek és köztisztviselők is, akik a karcsúsított adminisztrációt működtették volna. Ágyakat, irodákat biztosítottak az egészségügyi személyzetnek, több újságírónak és egy papnak is. A hidegháború idején Dánia annyira tartott egy újabb háború kitörésétől, hogy az óvodák pincéitől a katonai erődökig összesen 14 000 hidegháborús óvóhelyet építettek. Köztük egy ehhez nagyon hasonló másik bunkerkomplexumot, Regan Østöt, amiről azért nem tudhatunk többet, mert még mindig működik, és a legmagasabb szintű titoktartási szabályok vonatkoznak rá.
