A bolsevik vezér nőügyeiről a szocializmusban egyáltalán nem volt ildomos beszélni, pedig Lenin évekig élt egyszerre két nővel – akik között még barátság is szövődött.
„Magas, csendes lány volt. Nem flörtölt fiúkkal, megfontoltan gondolkodott. Már gimnazistaként az a típus volt, aki, ha egyszer elkötelezi magát, örökké hű marad, és szinte a megszállottságig hisz a hozzá közel álló eszmékben” – így jellemezte gimnáziumi osztálytársa az elszegényedett arisztokrata családból származó Nagyezsda Krupszkaját.
A kegyvesztett, forradalmi eszmékkel rokonszenvező orosz katonatiszt Konsztantyin Ignatyevics Krupszkij és a föld nélküli nemesi felmenőkkel rendelkező nevelőnő, Jelizaveta Vaszilijevna Triszteva házasságából származó Nagyezsda maga is igen korán érdeklődni kezdett a forradalmi ideológiák iránt. A gimnáziumot aranyéremmel fejezte be, majd a szentpétervári női főiskolára járt. Sokat olvasott, elsősorban Tolsztoj munkái hatottak rá. A szegények életkörülményeinek javítása és oktatása volt a szívügye, majd megismerkedett a marxista tanokkal, vitakörökbe kezdett járni, és munkát vállalt egy felnőtt munkások számára szervezett vasárnapi iskolában.
Házasság a száműzetésben
A megjelenésében is szerény, visszafogott öltözködésű Krupszkaja 1894 februárjában egy ilyen vitaesten találkozott a vele egykorú, 24 éves Vlagyimir Iljics Uljanovval, azaz későbbi nevén Leninnel. A hasonlóan puritán életet élő, a külső szemlélő számára szelídnek és jókedvűnek tűnő, állatszerető, érzelgős visszaemlékezésekre hajlamos Lenin döbbenetesen átalakult, amikor osztály- vagy politikai kérdések merültek fel a vitaesteken: éles hangon, megalkuvást nem ismerve támadta ellenfeleit. Megismerkedésükről ugyanakkor nem sokat tudunk: egyik fél sem beszélt szívesen magánéleti kérdésekről. Mindenesetre 1896-ban mindkettejüket letartóztatták lázadás előkészítésének vádjával. Krupszkaját három év száműzetésre ítélték, amit a baskíriai Ufában kellett volna letöltenie. Nem sokkal később azonban levelet kapott Lenintől, aki egy kelet-szibériai faluban élt, szintén száműzetésben.
A férfi azt írta, szeretné Krupszkajával együtt tölteni a büntetést, ennek azonban csak egy módja volt: ha a nő azt állítja, a menyasszonya.
Két év múlva házasságot kötöttek, mézesheteiket a jeges tundrán töltötték.
Egy dolgos feleség
A száműzetésből előbb Lenin szabadult. Krupszkaja csatlakozott hozzá, majd a pár Londonba emigrált. Az 1900-as években Lenin feleségeként rengeteg, a forradalommal kapcsolatos feladatot vállalt: a kommunista pártlap, az Iszkra szerkesztőbizottságának titkárnőjeként dolgozott, továbbá „ő volt a szervezés középpontjában: fogadta az elvtársakat, amikor megérkeztek; utasításokat adott nekik, amikor távoztak; kapcsolatokat teremtett; ellátta a többieket titkos címekkel; leveleket írt és kódolta/dekódolta a levelezést. A szobájában folyton égett papírszag terjengett: a titkosírással írt leveleket csak a tűz fölé tartva lehetett elolvasni” – emlékezett vissza a házaspárral ekkoriban intenzív kapcsolatban lévő Trockij.
Egy másik párttársuk a következőt vallotta: „Vlagyimir Iljics találhatott nála szebb asszonyt, de Nagyezsda Konsztantyinovnánál okosabb, az ügy iránt odaadóbb nem volt a köreinkben.” Krupszkaja megjelenése valóban nem volt kifejezetten nőies: a szikár, puritán, a koránál idősebbnek kinéző tanítónő szemei kissé dülledtek voltak a Basedow-kór miatt. Odaadása az ügy iránt és Lenin iránti ragaszkodása azonban egy életre összekötötte őket – még akkor is, amikor kapcsolatukban megjelent egy harmadik is.
Botrányos kapcsolatok
Rövid időre visszatértek Oroszországba, de az 1905-ös forradalom bukása után a házaspár ismét emigrációba kényszerült. Párizsba költöztek, ahol megismerkedtek Inessza Armanddal. Inessza mindenben Nagyezsda ellentéte volt: előkelő megjelenésű, gesztenyebarna hajú, zöld szemű, magabiztos párizsi hölgy, aki négy nyelven beszélt folyékonyan, továbbá kiváló kapcsolatokkal és szervezőkészséggel rendelkezett. Előélete viszont nem volt mentes a botrányoktól:
1902-ben elhagyta férjét, akitől négy gyermeke született, és viszonyt kezdett annak 19 éves egyetemista öccsével.
Kapcsolatukból megszületett Inessza ötödik gyereke. A fiatalember azonban hamarosan meghalt, így Inessza visszatért férjéhez, aki visszafogadta, mi több, a legkisebb gyereket is a nevére vette, és az ellen sem volt kifogása, hogy a felesége Leninnel viszonyt kezdjen.
Hármasban éltek
Inessza rövidesen Lenin jobbkeze lett Párizsban, és viharos szerelem bontakozott ki közöttük, amit nem lehetett tovább titkolni sem az elvtársak, sem Nagyezsda előtt. Krupszkaja felajánlotta, hogy elköltözik, Lenin azonban meggyőzte arról, hogy ez nem szükséges. (A külön hálószobához a feleség azért ragaszkodott.) Innentől kezdve gyakorlatilag hármasban éltek: a két nő ahelyett, hogy vetélytársként tekintett volna a másikra, hamarosan összebarátkozott. A gyermektelen Nagyezsda szívesen foglalkozott Inessza öt gyerekével, és összekötötte őket a közös ügy, a forradalom is.
A feleség és szerető a politikában
Hat évig éltek ebben a furcsa felállásban. Együtt költöztek Krakkóba, majd együtt szálltak fel a vonatra, amely 1917-ben visszavitte őket Oroszországba. A forradalom után Lenin mindkét asszonyát fontos pozícióba emelte: a feleség az oktatási bizottság elnöke lett, majd miniszterként fontos szerepet játszott a szovjet oktatási rendszer megalapozásában. Inessza a szovjet végrehajtó bizottság tagjaként a nők egyenjogúságának a szószólója és végrehajtója volt: reformjainak köszönhetően a szovjet nőknek lehetőségük és joguk lett a váláshoz, az abortuszhoz és a kormányzati ügyekben való részvételhez. A rengeteg munka azonban felemésztette egészségét, sokat betegeskedett.
Végzetes vonatút
Lenin ellen 1919-ben merényletet kíséreltek meg. Túlélte, és miközben lábadozott, felismerte, hogy Inessza túlterhelődött, és felszólította: pihenje ki magát. A Kaukázusba küldte, egy szanatóriumba. Nem tudta, hogy a környéken kolerajárvány van, és arról is későn szerzett tudomást, hogy arrafelé a forradalom nem túl népszerű. A szanatórium betegeit felfegyverezték, majd egy támadás után evakuálták. A vonatút során Inessza kiszállt, hogy egy faluban tejet és tojást vásároljon, ami végzetes döntésnek bizonyult: kolerával fertőződött meg. A betegség mindössze nyolc nap alatt végzett vele.
Lenin halála után
A hír hallatán Lenin összeroppant. Inesszának állami temetést szerveztek, ő volt az első nő, akit a Kreml fala melletti szovjet nemzeti temetőben helyeztek végső nyugalomra. A nyomást Lenin sem bírta sokáig: 1921-ben kapott először agyvérzést, ami után részlegesen megbénult. Az első agyvérzést még további három követte, végül 1924-ben vesztette életét. A hivatalos verzió szerint agyvérzés miatt, mások szerint viszont azért, mert Sztálin felesége – aki Lenin titkárnőjeként dolgozott – a végrendeletéből megtudta, hogy a kezdeti rokonszenv után nem Sztálinnak, hanem Trockijnak adná át inkább a hatalmat, és Sztálin megmérgezte.
Nagyezsda Krupszkaja Lenin halála után Sztálin ellenfeleit támogatta. Lenin özvegyeként egy ideig védettséget élvezett, aztán a diktátor tudtára adta: ha nem hajlandó együttműködni, másvalakire hagyományozza a „Lenin özvegye” címet. Krupszkaja ekkor már „megtört öregasszony” volt a kortársak visszaemlékezése szerint, így szó nélkül félreállt. 1939-ben, hetvenedik születésnapján Sztálin tortát küldetett neki, amit Krupszkaja meg is kóstolt. Másnap reggel már nem volt az élők sorában.
