Nincs ebben semmi átverés: tényleg nyolcvan nappal több fért az eddigi leghosszabb évbe, mint amennyi egy átlagos esztendőbe.
Időszámításunk előtt 46 nem nevezhető egy különösebben mozgalmas évnek: Julius Caesar ekkor fejezte be a polgárháborút, melyet évekkel korábban a Rubiconon történő átkeléssel indított el. Ezenkívül talán egyetlen nevezetes dolgot köthetünk hozzá – három plusz hónap beiktatását, melyeknek köszönhetően 80 nappal tovább, 445 napon át tartott ez az esztendő, mint az átlagos évek.
A naptár régen egész más volt
A magyarázatot a rómaiak által használt holdnaptárban kell keresni, amely fontos vallási ünnepekhez kötődött, viszont közel sem volt tökéletes, és időről időre bele kellett nyúlni annak érdekében, hogy az idő folyását a valóságnak megfelelően képezze le. A holdnaptár egy éve 355 napos, szemben a modern naptár 365 és egynegyed napjával.
Ez azt is jelenti, hogy négyévente 41 nap a két naptár szerint számolt évek közti különbség: ha nem iktattak volna be extra napokat a holdnaptár éveibe, ez ahhoz vezethetett volna, hogy az évszakok teljesen elcsúsznak.
Elő is fordult olyan, hogy az aratási ünnepet olyan időszakban kellett megülniük a rómaiaknak, amikor semmit nem lehetett éppen aratni, mert a római vallási vezetők nem jól igazították ki az előző éveket.
Az extra napok, sőt, időnként hónapok hozzáadása ugyanis az ő feladatuk volt, ami olyan mélyen gyökeredzett a tradíciókban, hogy teljesen elvehetetlennek bizonyult tőlük.
Régi hagyományt váltott
A több évszázados hagyományt azonban Julius Caesar egy mozdulattal írta felül: i. e. 46-ra ért hatalma tetőpontjára. Ekkorra nagyjából minden ellenségével végzett a mediterráneumban, a győzelmeket pedig extravagáns katonai parádékon ünnepelte, hogy mindenki jól láthassa, kivel van dolga személyében. Amikor magához ragadta az egyház vezetőjének szerepét, ezt még egyszer aláhúzta: első teendői közt pedig kidobta a holdnaptárt, és helyébe az úgynevezett Julianus-naptárt vezette be.
Ebben már 365 a napok száma, amihez négyévente egy szökőnapot adnak, négy évszakra osztható fel az év, és
nem kell évről évre trükközni azért, hogy az ünnepek a megfelelő időszakra essenek.
Tulajdonképpen a mai napig ezt a rendszert használjuk, a Gergely-naptár csak apróbb változtatásokat vezetett be ebbe az egyiptomi gyökerekhez nyúló szisztémába. De hogy jön ide a 445 napos év?
Így jött létre az eddigi leghosszabb év
Caesar uralkodásának a teljhatalomig vezető éveiben senki sem foglalkozott megfelelő mélységben azzal, hogy is áll a holdnaptár. Mire eljött i. e. 46, addigra csak úgy lehetett újra szinkronba hozni a természetet és a naptárt, hogy rögvest 80 extra napot adtak hozzá az évhez. Így aztán mire eljött i. e. 45 január elseje, minden rendben volt.
Azt nem tudjuk, erre hogyan reagáltak az emberek, de a korábban felvázoltakból világos, hogy nem volt számukra idegen plusznapok vagy -hetek illesztése az évbe. Az viszont tény, hogy a dolog működött, ezért is tarthatta meg az emberiség ezt a típusú naptárat.
